Dudek János szerk.: Religio, 1908.
8. szám
124 e város romjait, melyekből egy régi kananita vár, szentély, két 647-ben és 649-ben datált okiratos szerződés és több érdekes régiség került elő. A harmadik név, Jenoam, a bibliában nem fordul elő, de említik más egyptomi feliratok, melyekből azt kell következtetnünk, hogy a város Megiddótól északra a Libanon déli részén feküdt, amennyiben III. Thutmes első palesztinai háborújáról adott karnaki feliratában Jeno'am bevételéről Megiddo elfoglalása után számol be. Jeno'am nevét említi I. Sethi lisztája is, a nélkül azonban, hogy a város földrajzi helyzetének meghatározását bármi képen lehetővé tenné.3 Azonosítható-e Jenoam a Kir. IV, 1620 és Józsue 166 kör. említett Janaach városával, nem merem eldönteni, de a magam részéről nem tartom valószínűnek.4 Izrael nevét a fölirat Isir'31-nek írja és utána teszi az idegen népek neveit követő determinativumot — férfi és nő a többesszámot jelző vonalakkal. Minthogy az egyptomi nyelvnek 1-je nincs, a hieroglyphek mindenütt r-t írnak helyette, úgy hogy az adott körülmények között teljesen bizonyos, hogy Isir'h' névnek Izrael felel meg. Nehezebb a közvetlenül rákövetkező kifejezés értelmének megállapítása, mely szerint Izrael frit lett gyümölcs (fructus) nélkül.6 Az az egy mégis bizonyos, hogy a szőlő azt akarja mondani, hogy Merneptah fegyverei az ország terményeit elpusztították.6 Mi következik már most Merneptah föliratából ? Az, hogy Kr. e. 1225. körül a zsidók már Palesztinában voltak. Mivel pedig a bibliából tudjuk, hogy a zsidók az ígéret földjének birtokba vétele előtt hoszszabb ideig a sivatagban tartózkodtak, világos, hogy Merneptah kivonulás Pharaója semmi esetre sem lehet. Melyik pharao alatt történt a kivonulás? — oly bonyolult kérdés, melyet a mai nap rendelkezésünkre álló adatok segítségével eldönteni teljesen lehetetlen. Erre majd minden tudósnak van valami külön nézete. Quot capita, tot sensus. Befejezésül még azt az egyet említem föl, hogy e Pharao nevét, úgy látszik, Józsue könyve is megörökítette (15a és 1815). Ott ugyanis a mazoretikus szöveg szerint maja 11 ménesteach Neptoach vizeinek forrásáról van szó. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a mazoretikus szöveg jelen alakja a szavak hibás elválasztásából keletkezett és eredeti alakjában «ma'jan meneftach» volt, «Menephtah forássa». Kmoskó Mihály dr. A párbér jogi természetéhez. (VI.) A XV. század legvégén még nálunk is nem coledának, hanem kalenda-nak nevezték ezeket az ajándékokat. Egy 1500-ból származó oklevél szerint pl. Selmecen az iskolamester jövedelmei közt szerepel a karácsonyi kalenda. «Item Kalenda in vigilia nativitatis Christi est rectoris scolarium tota». A Vízkereszt alkalmával adott kalenda pedig «Kalenda in vigilia Trium Regum sive Epiphaniae» felerészben a plébánost illette, a másik felerészen pedig a tót hitszónok megosztozott a káplánokkal. A XVIII. századtól azonban már általában a coleda elnevezés van elterjedve. De nemcsak a coleda szó eredetét határozta meg Timon helytelenül, hanem magának a coledának nevezett szolgáltatásnak természetét is. Timon több ízben is szól könyvében a coledáról és mindannyiszor megjegyzi, hogy a királyi rendeletek a szolgáltatást stóla coledalis-nak nevezik. «A coleda-ügyet — írja — királyi rendeletek szabályozzák s megtiltják, hogy a lelkészek e címen (stóla coledalis) bármit is követelni merjenek a hívektől, az önkéntes adományt azonban elfogadni szabad.» (73. 1.) Majd ismét: «II. József a párbér oblaziós maradványát, az úgynevezett stóla coledalist megszüntette». (195. 1.) Timon abban a nézetben van, «hogy a stóla coledalis elnevezés, melyet II. József óta a hivatalos nyelv is használt, épen nem felel meg ezen szolgáltatások jogi természetének, mert ezen szolgáltatások nem szola-dijak, hanem a párbérszolgáltatások körébe esnek, nem bizonyos egyházi cselekvényekért járó dijak vagy illetékek, hanem évenként visszatérőleg fizetendő egyházközségi adók. A téves elnevezés onnan eredt, hogy a vízkereszt napján szedett oblatiokkal kapcsolatosan itt-ott házszentelés is dívott, ami azon téves felfogást szülte, hogy a vízkereszt napján szedett oblatio házszentelésért járó stola-díj» stb. (1961.) Ha Timon több érdeklődést tanúsít középkori okleveleink iránt s nem sajnálja az ezek átnézésére fordított időt, fáradságot, arra is rájött volna, hogy a colecta egyáltaljában nem egyházközségi adó, nem a párbérszolgáltatás körébe eső dolog, hanem, mint a II. József-féle rendeletek nagyon helyesen nevezik, szól a coledalisok. A régi magyarok ugyanis nem itt-ott, mint Timon szerfelett tájékozatlanul, de annál több határozott- Macatister kutatásainak eredményéről a Quarterly Statement 1903. évf. és utána külön könyvben is beszámolt, mely már németre is le van fordítva. A Gezeri régiségeket igen kimerítően ismerteti Vincent C. P. i. 111. 9., 28., 109—123 11. Bővebb irodalmát 1. Schürer i. m. I,4 245. 1. 12. 1. 2 L. Breasted i. m. II, 187. 1. 3 L. Breasted i. m. III, 47., 55. 1. W. M. Müller, Asien u. Europa 191, 200. 11. 4 V. ö. Müller i. m. 394. 1. & Breasted i. m. III, 257. 1. 6 L. E. Meyer, Die Israeliten u. ihre Nachbarstämme 222. 1. 7 A szótő szövege legalább is erre vall és eddig mindenki így értelmezte. Szívesen adok helyet a nézetek ilyetén összemérésének, mert a komoly tudomány adatainak bemutatása tájékoztat igazán az egyes kérdések mai állása felől Szerk. : Békefi. A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. Budapest, 1906, 355. RELIGIO LXVII. évf. 1908.