Dudek János szerk.: Religio, 1908.
28. szám
23. szám. RELIGIO A párbérkérdésről. Irta : Váradfy L. Árpád dr. Budapest, 1908. 156 l. Rövid idő alatt a második monográfia erről az életbevágó kérdésről. Kollányi Ferenc Timon téves elméletét a párbér oblációs eredetéről cáfoló s itt a «Religió»-ban megjelent nagy tanulmánya volt az egyik, a másik a jelen munka Váradytól, mely mint kiegészítése jelentkezik Kollányi művének, gyakorlati irányban. Összefoglaló tájékoztatás a párbér eredetéről, jogi természetéről, hatósági intézéséről, rendezéséről. Az elméleti rész előrebocsátása után, melyben hasonlókép állást foglal Timon elmélete ellen, különösen ismerteti a párbér hatósági intézését, külön szól az erdélyi képéről s utat mutat a mai viszonyok közé nehezen beillő és sok kellemetlenséggel járó párbérügy rendezésére. A műnek nagyobb részét «Függelék» képezi, a párbérre vonatkozó törvények, rendeletek, kúriai döntvények, miniszteri rendeletek gyűjteménye, melyek egymagukban is mutatják emez ügy végleges és mai viszonyoknak megfelelő rendezésének szükségét. Úgy látszik, a tévedésnek is szokott valami haszna lenni. Ha Timon műve második kiadásában nem tartja fönn változatlanul régi álláspontját, talán ez a két jeles munka sem íródik meg. Pedig mind a kettő, nagy kutatások árán egy darab régi magyar kultúrtörténetet mutat be, minő volt a földesúr és jobbágy viszonya, miként keletkezett a földesúri jogon a párbér, minő volt a plébános és a hivek viszonya? s hasonlók kellő világításba helyeztettek azon egy oknál fogva, mert Timon elméletét nem a fölkutatott adatokra alapította. Megtették ezt most Kollányi és Várady s különösen Várady munkája nagyban fog hozzájárulni a párbér törvényes rendezésének végrehajtásához, mert hiszen szemeink előtt áll a mai állapot, a hatóságok intézkedései, ami egyenesen azt mutatja, miként kell a rendezést keresztülvezetni. Érdekes, hogy Kluck nyitrai püspök a múlt század elején már tisztán látta a párbér dologi természetét, a mennyiben szerinte «az alapítás idején a terménybeli szolgáltatások kirendelése nemcsak a nép ajánlatából, hanem a földesurak közreműködése mellett történt». Dicséretes dolog, hogy Várady dr. nagy elfoglaltsága mellett is vett magának időt s megírta e művét, mert gyakorlati szempontból állásánál fogva talán ő ismeri legjobban az ügyet, annak különböző elintézési fázisait s így ő mondhatja meg legjobban, mi legyen a teendő. Vajha a párbér a papság megnyugtatására végre valahára kellő rendezési stádiumba jutna, sokan hálásak lennének érte. Büntetési rendszerünk. Irta : Éder Kálmán törvényszéki biró. Budapest, 1908. 52 l. Ez a tanulmány különlenyomat a «Katholikus Szemle»-ből, amiért mégis megemlékezünk róla, az tartalmának különös fontossága. Szinte elszoktunk attól a jogászi fölfogástól, mely benne nyilatkozik. Míg jogászaink nagy számban a bűnt és a büntetést materialisztikus módon fogják föl s a jogot elválasztják az erkölcstől, Éder az örök keresztény elvek talajára állítja azt vissza s a keresztény világnézet szerint méltatja a szabad akaratával visszaélő bűnöst s a rászabandó büntetést. Különben büntetési rendszerünket s a Csemegi-féle büntető-kódexet, ezt az ultraliberális alkotást bírálja, melyet jó lenne mielőbb megreformálni, mert nagyon kedvez a kettyűs bűnösöknek. Nagyon hangsúlyozza Éder az elitéltek lelki gondozását s kárhoztatja börtönrendszerünk álhumanizmusát, sőt Angliára hivatkozva, hajlandó volna visszahozni a botbüntetést is. «Bírói tapasztalataink a botbüntetés alkalmazását kívánják. Nem is magam vagyok, nem ugyan az elmélet tudósai, de a gyakorlati jogászok közt, aki a botbüntetést hathatós büntetési eszköznek tartja, habár a liberális apostolok szuverén megvetésétől való félelem, hogy reakciósnak, «a középkort visszavágyó konzervatívoknek» ne bélyegeztessenek, nagyon sok hívét a botbüntetésnek visszatartja véleményének a nyilvánosság előtt is kifejezést adni». (35. 1.) Szomorú kép az, hol hazánk vidékeit kriminalisztikus szempontból bemutatja. A királyságontúli és a tiszai rész áll legelül, ahol a kulturális viszonyok is a leggyarlóbbak. Örülünk a jogászok közt az ilyen föleszmélésnek, amilyen Éder soraiban nyilatkozik. A jogi fölfogás terén pogányul vagyunk, pogány eszméken pedig nem épülhet föl az igazságnak megfelelő büntetési rendszer. Adja Isten, hogy a jog terén is visszatérjünk a keresztény világnézethez, csak akadjon Édernek minél több követője a jogászok közt. * Catholic ideals in social life. P. Cuthberl. Westminster Art and bouk company. I. köt. «A szociális élet katholikus ideái» címen írt P. Cuthberth igen érdekes angol nyelvű művet, melynek magas, tisztult gondolatai a legszélesebb körben érdemelnek figyelmet. A mű nem egységes munka, inkább töredékes. A szerző kikapott néhány eszmét, azokat földolgozta, beállította a mi társadalmi életünkbe, igazolva, hogy a katholicizmus a társadalmi életben, annak reformjában jelentős szerepet játszott és játszik. És méltán. Egyetlen egy vallás sincs annyira összenőve az élettel, egy sincs, mely az ember természetéhez, a társadalmi élethez oly közel fekvő, annyira természetes volna — mint épen a katholikus. Épen azért a társadalmi életnek valóban ideáljai — a katholikus tan magasztos eszméi, épen azért tér vissza a társadalom a katholicizmushoz, hisz nem tud meglenni nélküle. A társas élet éltető levegője tehát a katholikum. Mihelyt ennek világnézetéről letérne a társadalom, forradalomba menne. És ez természetes. Mert ugyan mi a társadalmi élet? Az egyedek összegének élete. Milyen legyen az egyednek önmagában és másokkal való élete, hogy azok természetes joga sérelmet ne szenvedjen, ez mind oly dolog, melyet precizírozni kell, mert a bölcselet individualizmusa, terrorizmusa nem létjogosult. A kettő között van az aranyigazság, amit a katholicizmus is tanít. Ezt fejtegeti a szerző a «the church and personal liberty» «az egyház és a személyes szabadság» című fejezetében. Szembe száll a német fajoknál lábrakapott téves nézettel, hogy az egyház a személyes szabadságot békéba veri, föltétlen meghódolást kíván minden kezdésben s hogy mily szerencsés helyzetben vannak a projes- 465