Dudek János szerk.: Religio, 1908.
35. szám
'"572 mely nem általánosít előbb, mielőtt annyi adat rendelkezésére nem áll, melyek alapján józan inductió lehetséges. Azt is láttuk, hogy az egyptologia adatai és a szentírási exodus-elbeszélés között az érintkezési pontok száma igen csekély. Izrael népének említése biztos a Merenptah-szelen . Chabasaperiu-elmélete, Eerdmans Irsó József theoriája még mindig a levegőben lógnak és hogy a tudomány hasznukat tudja-e venni valamikor, nagyon kétséges. Mi katholikusok, a mondottakból két üdvös tanulságot vonhatunk le: 1. Kisérjük figyelemmel az idevágó kérdéseket, hogy megvitatásukba okosan és higgadtan bele tudjunk szólni és a tudomány igazi eredményeit értéktelen elméletektől képesek legyünk megkülönböztetni. 2. Ne legyünk kicsinyhitűek. Bízunk ügyünk győzelmében és ép azért legyünk türelmesek. A tudomány sokszor megjárta már a tékozló fiú szerencsétlen útjait. Jussát büszkén követeli; azt mondja: igazság után törekszik és csak akkor tér meg, amikor megcsömörlött a meddő spekulációk moslékjától. Ez a megjózanodás a biblikus tudományok terén is be fog következni. Várjunk türelemmel, szeretettel és hitünk megpróbáltatása napjaiban annál bensőségesebben simuljunk Ahhoz, ki csalhatlan szavával megígérte: Veritas liberaliszvos. Kmoskó Mihály dr. A biologiai világnézet túlzásai. (n.) Az akarat problémája. Mi az akarat? Csak ritkán vetik fel a kérdést ily határozottan s azzal a szándékkal, hogy az akaratra vonatkozó nézeteket és meghatározásokat összefoglalva szemünk elé állítsák. Én én ezt akarom most megtenni, a legegyszerűbb alakban állítom föl a kérdést: mi az akarat? Bizony e probléma körül is úgy vagyunk, mint szent Ágoston volt, amidőn azt kérdezték tőle : mi az idő ? Ha nem kérdezed, tudom ; ha kérdezed, nem tudom. Nem mondom, hogy az akarat meghatározását nem iparkodtak megadni, de azok soha ki nem elégítették a bölcselőket s kapcsolatban voltak a bölcselők mindenkori felfogásával. Az akaratot meghatározni úgy, hogy végérvényesen s mindenkit kielégítsen, nem lehet. Sok idő fog még elmúlni, míg felszínre hozzuk azon elemeket, amelyek az akaratot képezik s meg tudják mondani, melyek a domináns mozzanatok az akaratnál. De ha a kémia évről-évre közelebb jut az anyag mivoltának megállapításához, a természettudományra támaszkodó lélektan is, a számtalan ellentmondó nézet dacára is, lassan egységesül az akarat mibenlétének megfejtésénél. A. Righi. Leipzig, 1908. Az akaratnak régibb és ujabb meghatározásai között nagy különbség van. A múltnak filozófiájában a bölcseleti világnézet határozta meg, ma a kísérleti irányú lélektan elemzés alá fogja az akaratot, felkutatja összetevőit, tehát reális alapon boncolja azt a komplex lelki tényt, melyet akaratnak nevezünk. És ezen kutatás közben fölmerülnek a kérdések: önálló lelki tény-e az akarat, vagy nem önálló ? A biológiai vagy a pszichológiai elemek az irányadók? Hogyan kapcsolódnak az elemek? stb., stb. De hiszen ezen kérdések e kérdés tárgyalásának kapcsán egymásután fognak fölmerülni. Most az az első feladat, hogy lássuk, mily meghatározásokat adtak a történelem folyamán az akaratra vonatkozólag. Azt mondottam, hogy az akarat meghatározásai a múltban a bölcseleti nézetektől leszűrődő világnézettel voltak kapcsolatban. Ez alatt azt értem, hogy az akarat meghatározásánál nem is gondoltak arra, mi az akarat, mint ilyen ! Hanem csak annak konkrét és közvetetlen megjelenéséből indultak ki, s ha valaki spiritualista volt, akkor azt mondta: a lélek akar, ha materialista, úgy az akarat anyagi folyamat; ha pantheista ízű gondolkodó volt, akkor talán az Isten akar bennem stb. De arra nem igen gondoltak, várjon az akarat önálló lelki ténye (autogenetikus), melynek vannak törvényei, vagyis van a lélektannak talán egy oly része is, amely akarattannak lenne nevezhető. Az akarat elemzésébe ép oly kevéssé bocsátkoztak, mint az anyagéba. Midőn ezen gondolatot ily nagy általánosságban kimondottam, rá kell mutatnom egyúttal egy igen fontos kivételre, amely mint finom ér indul ki a keresztény filozófiában s átmegy mindjobban megvastagodva a modern filozófiában. Ez a finom ér szent Ágostontól indul ki, kinek akarattana főleg a gondolkodással kapcsolatban teljesen eredeti felfogású. Mert ő vette először észre úgy az akaratnak pathologists elemeit, mint a diskurzív gondolkodásra való kihatását. S ezeket a pathologikus, vagy mondjuk inkább biologiai elemeket rohan. Scotus Erigena bölcseletétől megtermékenyítve Duns Scot még jobban vizsgálat alá vette s az akaratnak filozófiáját heterogenetikus alapon kidolgozta. Csak még Occamot említem fel, aztán velük megszűnik az akarat empirikus vizsgálata. Csak a XVIII. század végén a senzualizmus kezdi ismét a biológiai elemeket kiemelni, de egyúttal a materialista világnézetével a lelkieket elvetni. A három említett filozófus és nagygondolkodó sajátságos jelenség a gondolkodás történetében. Mert ők az akaratnak úgy biologiai, mint lelki elemeit észrevették s egyrészt külső, másrészt belső megfigyelés alapján értelmezték. Főleg Duns Scot.11 Ezen kérdésről bővebben beszélek egy bizonyos körülmények miatt még nem publikált értekezésemben : Duns Scot voluntarizmusa, tekintettel a modern voluntarizmusra. 1 Lib. XI. Confess. C. 14, sz. 17. Quid est ergo tempus ? Si nemo ex me quaerat, scio ; si quarenti explicare velim, nescio. 2 Neuere Anschauungen über die Struktur der Materie. RELIGIO LXVII. évf. 1908.