Dudek János szerk.: Religio, 1908.
36. szám
23. szám. nép előtt és Pál leveleit, amelyeket Simon Péter küldött Róma városából és a tizenkét apostol cselekedeteit, melyeket nekünk János Zebedeus fia küldött Efezusból : ez iratokat olvassátok, Krisztus egyházaiban». Amint ezen kánontörténeti szempontból rendkívül fontos részleteknek összevetése mutatja «Evangelium» és «Diatessaron» egyaránt a nyilvános olvasásban használt evangeliumi könyvet jelentik, s ebből látható, hogy a III. századbeli szír egyházban korlátlan volt a Diatessaron uralma. Ugyanezt látjuk a következő században is. Aphraates, a Mosul közelében fekvő szent Mátyáskolostor püspöke és apátja, 336. és 345 közt megírt homiliáiban ezt az evangélium-harmóniát használja; a szír egyház legnagyobb tanítója, szent Ephraim pedig Edesszában magyarázatot ír e könyvhöz. Magyarázatai rendkívül becsesek, mert módot nyújtanak a Diatessaron szövegének visszaállítására. Az ötödik században azonban megtörik a Diatessaron uralma. Theodoretus cyrusi püspök (423—457.) egyházmegyéjében kétszáz példányát semmisítette meg ez «eretnek» munkának, s helyébe a négy kánoni evangéliumot állította ; Rabulas edesszai püspök (412—435.) pedig papjainak és szerpapjainak gondjába ajánlotta, hogy minden templomnak meglegyen a «szétválasztottak evangeliuma» — ITOilli — (evangelión dame pharesé) így nevezték a kánoni evangéliumot a Diatessaronnal szemben, melynek szír neve : •la^nDT JTbm* (evangelión damedialMé) — «az összeolvasztottak evangeliuma». Rabulas katholikus ember volt, és esküdt ellensége a nestorianismusnak. Bár a Diatessaronban egyáltalán semmi oly vonás nincs, mely Nestorius tanának kedvezett volna, Rabulus törekvése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tatianus munkájának tekintélye csökkent a katholikus és monophysita szírek között, de annál inkább növekedett a nestoriánusok körében. E küzdelem korából azonban semmi részletesebb adattal nem rendelkezünk. A Diatessaron történetének fonalát újra csak a kilencedik század adja kezünkbe. E század közepén Jesudad, a nestorianus chaditai püspök a Diatessaron tekintélyét oly nagynak tartja, hogy arra nézve semmiféle kételynek nincs helye. A Diatessaron szövegét egy rangba helyezi a Pesittháéval (Mát. 3,4.). Jézus megkereszteltetésénél a Diatessaronból vett apokrif részletet mond el az ekkor feltűnt fényről, a Jordán fölé helyezkedett fehér felhőkről, a levegőben éneklő szellemekről, a Jordán vizének megállásáról s a levegőben elterjedt jó illatról. Az apostolok névjegyzékében pedig Máté, Márk, Lukács és a Diatessaron felsorolását adja elő. Mindezek mutatják, hogy Jesudad a Diatessaront a kánoni evangéliumokkal egy tekintélyű, szent könyvnek ismerte. Patakis Arnold dr. A biologiai világnézet túlzásai. (n.) Az akarat problémája. Mellőzöm a romantikus bölcselőket, mellőzöm a pozitivizmus úttörőit is és rátérek a legmodernebb felfogásokra. Három árnyalat van az ujabb bölcseleti felfogásban az akaratot illetőleg. Az egyik a régi senzualizmussal rokon s egyrészt azon testi szerveket határozza meg pontosabban, amelyeknek megnyilvánulása az akarat, másrészt pedig pontosabban meghatározza az élettani folyamatokat is, melyeknek végső eredménye az akarat. Hiányzik tehát a logikai, az értelmi elem náluk. A másik felfogás, az észt bizonyos lelki elemek, képzetek összefüggésének tartja, úgy azonban, hogy az az ész egyúttal erőcentrum is, energia állomány is. Tehát az ész képzet és kihatás, akarat is egyúttal. A képzeti elemek azonban az uralkodók. A harmadik felfogásban az akarat inkább biológiai tény, a fejlődés folyamán érzelmi elemekből indul ki, amelyekhez később értelmiek járulnak. Tehát itt az élettani elemek az uralkodók, a primärek, a lelkiek pedig a járulékok. Az első felfogás pusztán biológiai. Egyenes leszármazottja a Holbach-féle nézeteknek. Bain, Spencer, Waitz, Bibot, Paulhan, Ziehhen, Münsterberg, Eblinghaus csak tovább fejlesztették. Mindannyian továbbá érzetekre, motorikus tendenciákra, mozgási képzetekre vezetik vissza az akaratot. Az eleven szervezetnek benső törekvése, erőfeszítése külső cselekvések felé, izommozgások az akaratnak okai. Ezen belső fiziológiai életműködések, feszülések vagy tudatosak, vagy csak félig tudatosak, vagy egészen tudattalanok s később az eszmék rendjében képzetekkel kapcsolódnak s cselekvésekben végződnek. Tehát akarat nincs is voltaképen. Fogalom csak az akarat, melyet logikai abstrakció útján egy csomó cselekvésből mi alkotunk. Ziehen meg is mondja: Der alte Wahn, für das Wollen eine ganz einfache psychologische Definition geben zu wollen, muss endlich fallen».2 Nem akarom sorra venni a meghatározásokat, melyeknek lényegük, hogy az akarat a lelki életnek nem alapjelensége, hanem mint a testi szervezetnek, illetve a szervezet egyes részeinek funkciómegnyilvánulása már megelőzi az ingerekben, érzetekben, érzelmekben, ösztönökben stb. a 1 U. o. 8. sz. — A sajátságos mondatszerkezetvalószínűleg azt jelenti, hogy szent Pál levelei Rómából, az apostolok cselekedetei pedig Efezusból jutottak az edesszai egyházba. Egyházmegyéje Edessa és Antiochia közt feküdt. s Haer fab. 1. 20. 4 Overbeck : Rabulae episcopi opera selecta. 220, 3 skk. Megjegyzendő, hogy a Diatessaronnak szír megnevezésével alig találkozunk. s Fol. 10 a. 1 Fol. 167, a. 2 Phisiologische Psychologie, 7. Aufl. Jena, 1906. 258. 1. RELIGIO 587