Dudek János szerk.: Religio, 1909.
13. szám
("». szám. klasszikus filozófusait a jelen idők mozgalmaiban is föltüntethetem. Tájékoztatás szempontjából már dolgozatom elején megjelölöm azt az irányt, amely majd vörösfonálként végighúzódik gondolataimban. Szándékom Krant nézeteit a tudomány- és ismeretelmélet szempontjából elemezni. Szeretném kimutatni, mily nagy fáradságába került Kantnak, két, korának magában véve teljesen különböző és helytelen bölcseleti irányát, az empirizmust, mely merő szenzualizmussá hegyesedett ki s a racionalizmust, mely puszta dialektikává fejlődött ki, összefoglalni s egy magasabb egységbe egybeolvasztani. De ez a szintézis nem volt teljes munka, nem nyújtott maradéknélküli megoldást. Az empirizmus szkepszisét bár legyőzte az egyik oldalon, a másikon azonban a fenomenalizmusnak nyitott zárt kaput. A tapasztalatot lenéző racionalizmust közelebb hozta a valóság talajához, de azért a szubjektivizmusnak oly nagy tere maradt még meg, hogy a modern relativizmus is ő belőle szövi ki szálait. Régi bűnöket akart Kant elsimítani. A durva empirizmus s a túlfinom és gőgös racionalizmus soha sem hódított volna akkora tért, ha az újkori bölcselet kezdetén a gondolkodó szellem nem vetette volna meg en bloc a középkori bölcseletet s ha főleg józan ismeretelméletét tovább fejlesztette volna. Még ma sem tudja méltányolni a modern bölcselet a középkor ismeretelméletét. Azért e dolgozatnak keretében szent Tamásról szólva rá fogok mutatni arra, hogy a modern ismeretelmélet vezető szempontjai a középkoriéval találkoznak. Látni fogjuk, hogy szent Tamás közelebb áll a ma ismeretelméletéhez, mint Kant. Tehát ezen fejtegetés súlypontja a tudomány-és ismeretelméletre esik. Minden más tekintet kiszorul belőle. Érzem ugyanis, hogy ezen egy nézőpont megvilágításával, hiányainak feltüntetésével, rávilágíthatok arra is, hogy Kant jelentős tévedései mily forrásból fakadnak. Főkép azok, amelyek a vallásos kegyeletet és meggyőződéseket leginkább sértették s hosszú időn keresztül, sőt napjainkban is, a legkedveltebbek voltak. A túlzásokat soha sem az új eszmék hirdetői követik el, hanem a követőik, akik azt, ami egy rendszer keretében mint részlet szerepel s a többivel egyensúlyban jelenik meg, saját ízlésük szerint kiemelik és veszedelmesen kiélesítik. Kant az ideális gondolatokat még nem szándékozott kiirtani, csak más talajból volt kénytelen kimagyarázni, mikor azt az első tévedést elkövette. Követői ellenben radikálisok voltak s a saját talajukból kiemelt ideális gondolatokat egyszerűen elvetették. A fiúk bűneit — igaz — méltán szoktuk atyjuknak tulajdonítani, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Kant is fia korának, mégpedig egy igen szabadelvű s hitében nagyon megtépázott, gondolataiban rendkívül szétszaggatott kornak, amely komolyság tekintetében egyáltalán nem áll Kant magaslatán. Ezt a kort is kell röviden jellemeznem, hogy legyen történelmi háttere dolgozatomnak s lássuk azokat a föltételeket, premisszákat, melyekből a Kant-féle bölcselet kialakult. Tanulmányom terve tehát a következő : 1. A Kant előtti bölcselet. 2. Kant tudományelmélete. 3. Kant szubjektivizmusa. 4. Kant fenomenalizmusa. 5. Kant metafizikája. 6. Kant vallástörténete. 7. Kant kultúrabölcselete. 8. Eredmények.1 Trikál József dr. a «mérsékelt szabadelvűek» lapja, nemrég a római kúriának egy «befolyásos személyiségéhez» az iránt intézett , kérdést, hogyan fogják fel a «Vatikán»-ban az olasz Vontra parlamenti választások eredményét? Az illető pápai udvari személyiség mindenekelőtt arról világosította fel a kiváncsi kérdezősködőt, hogy mennyiféle dolgot lehet «Vatikán» alatt érteni. Hogyha a kérdezősködő «Vatikán» alatt az apostoli szentszék politikai vagy diplomáciai osztályát, például az államtitkárságot érti, akkor a «befolyásos» kúriai személyiség válasza — úgymond — az, hogy a lefolyt olasz választások itt semmi hatást sem keltettek... Az államtitkárság semmiféle olasz politikával nem foglalkozik. Az, hogy a «Non expedit»-et itt-ott felfüggesztették és választásokra bocsátották a katholikusokat, nem az államtitkárság műve, hanem a penitenciariáé, mert ez a dolog lelkiismeretbeli benső ügy. Erre a kérdezősködő azt a megjegyzést tette, hogy a közönség az ily megkülönböztetést Vatikán és Vatikán között nem fogja megérteni. Nem baj a felelé a római prelátus; elég, ha az értelmes közönség érti a különbséget és meg van győződve arról, hogy az apostoli szék nem politizál. Ebből a nyilatkozatból azonban a «Corriere della Sera» nagyon helytelenül vonja le azt a következtetést, hogy tehát a katholikusok se politizáljanak. Az apostoli szentszék nem alattvalója semmiféle államnak vagy parlamentnek, de a katholikusok nagyon is érzik sokszor, hogy alattvalók. * München. Rendkívül érdekes és tanulságos vallomás. Tremel plébános esete alkalmából, aki főpásztora intése ellenére vállalt a bajor országgyűlésben szabadelvű mandátumot és most a legújabb főpásztori fegyelmi intézkedés ellen, «tamquam ababusu», világi hatósághoz felebbezett, egy másik «katholikus lelkész» egy szabadelvű lapban, az «Augsburger Abendzeitung»-ban kirohanást intézett a németországi püspöki kar ellen , hogy csak erőszakoskodni tud, de a katholikus ügyet előbbre vinni nem tudja. Sokáig haboztam, a német szöveg után idézzem-e Kantot, vagy a magyar fordítás után ? Mivel Kant nyelvezete vajmi nehéz és talán az utánolvasástól is elrettentene, azért Alexander Bernát fordítását idézem vagy jelzem. RELIGIO 203