Dudek János szerk.: Religio, 1909.
34. szám
2(5. szám. Kínában a mandarinokkal szokták megtenni, ha bűntettet követtek el. Feltéve tehát, hogy valóban minden megismerés csak a látszat megismerése, az a nagy kérdés merül fel a szubjektivizmus előtt: miért ép ez a látszat s nem más? Már e kényszerűség magában véve oly falánk, mely nem hagy békét a szubjektivistának. Hozzájárul, hogy azt kell kérdeznie magától: hogyan jutok én ahhoz, hogy önmagamból törvényeket s eszméket merítsek, melyek ellenem harcolnak, kívánságaim ellen járnak, életemet keserítik?! — Vagy talán hatalmamban áll más törvényeket szabnom ? Szabad ura vagyok talán értelmi-erkölcsi elveimnek ? Na nem fog a szubjektivistától a törvény szabta kényszerűséget megszüntetni, úgy ezen kényszerűség az ő világnézetében vagy megmagyarázhatatlan, vagy — mi több — legalább is aranyosított teremtő elismeréséhez vezet. Miért? A gondolat törvényei — akár szubjektívek akár nem — teremtő elismerésére kényszerítik az értelmet, hacsak szubjektív teremtő elismerésére is. Egy isteni lény elismerésére kényszerítik az értelmet, mely ugyan csak tünemény, de rád nézve, aki következetes szubjektivista akarsz lenni s azért magad is csak tünemény vagy s tünemények világában élsz, igaz és való Isten, tüneményes életed tüneményes teremtője, fentartója, kormányzója — tüneményes akaratod tüneményes törvényhozója — birád és urad ! Ha nem akarod elismerni a tárgyi világot, igazodjál az alanyi világ szerint. De az alanyi világnak is megvannak törvényei, xxxelyeket, ha következetes akarsz lenni, el kell ismerned s melyek abszolút és legfőbb lényt követelnek, lényt, mely téged s mindent, a mi körülötted van, teremtett, kormányoz és vezet. Ám de akkor az alanyi vallás és erkölcs tanai szerint kellene igazodnoxxx s ez még seixx járja! Miért nem járja? Én tárgyi létem mellett alanyi, fikciós törvényektől hagyjam ixiagam kormányozni ? Puszta látszat rendezze életemet? Igen? Tehát elismered saját léted tárgyi voltát? Következetes szubjektivista többé nem vagy! Különben pedig önmagad fölött mondtad ki az ítéletet. Na léted tárgyi valóság, az ellenxxxondás elve s vele együtt a gondolat összes törvényei tárgyi érvényességűek s éxx saját létedből az elégséges alap elvével következtetem Isten létét, következtetem az erkölcs szabályait, következtetem a természetes vallás összes tanait. Vagy ha nem akarod elismerni saját léted tárgyi valóságát, újra kérdem: miért nem igazodol az alanyi világ törvényei szerint? Mert mert mert hát bizony kellemetlenek, habár csak szubjektíve kellemetlenek, t édes, aranyos következetlenség, te zaklatott lelkek szende nyugvóhelye ! Nem, nem ! oly következetlen nem vagyok. Nem ismerem el, hogy mindig s mindenütt ugyanazt a látszatot kell gondolnom, maga a látszat is tőlem függ, akaratom kormányoz mindent szabadon, amit akarok, az igaz ! Helyesen beszéltél, barátom! A szubjektivizmus lelkéből szóltál. Te egyszer következetes vagy. Korlátlan, radikálisan következetes szubjektivizmus csak az lehet, mely az igazságot szabad akarati ténytől teszi függővé: sajátabb s szubjektivebb birtokom nincs, mint szabad akaratom. E korlátlan szubjektivizmus vagy szolipszisztikus (solus ipse), vagy panteisztikus. Saját egyéni akaratától teszi függővé az igazságot a szolipszista, általános világakaratot ismer el a panteista, világakaratot, melynek az egyéni akarat csak kis szilánkja s vele kormányoztatja az igazság országát. A Fichtek, Schelling-ek, Hegel-ek Travouce-a, — a világész — helyébe lép a navéniia, a világakarat; a Schubert-ek szolipszizmusa az akaratelvüség (voluntarizmus) köntösét ölti magára, akaratot mutat föl — akarat a világ mozdító ereje —• egyéni vagy világakarat — szabadsággal fölruházva és teremtő erővel parancsol s az igazság ott terem — parancsol s lelép a színpadról. «Dixit et facta sunt, mandavit et creata sunt».2 Az igazság az alany teremtménye, szabad akaratának gyártmánya. Ez a szabadakaratelvi szubjektivizmus — la vérité libre 1 3 18. És most ismét elmerülök a szkepszis örvényében ! Valóban, ha azt állítom, hogy minden igazság akaratom szabad döntésétől függ, akkor azt mondom, hogy akaratom elsajátíthatatlan joga a lehetségest lehetetlenné s a lehetetlent lehetővé tenni, igazat hamisnak s hamisat igaznak deklarálni, a gondolkodás törvényeit eltörölni s helyükbe másokat tenni. Ha azt állítom, hogy én teremtem az összes igazságot, akkor az alanyi és a tárgyi világ közötti különbséget is eltörlöm — én, a szubjektivista y.ax' e&yjqv, az önkényesség netovábbjának megtestesülése, eltörlöm magát a szubjektivizmust, saját létem alapját ásom alá, önmagamat ledisputálom a föld színéről.4 1 Münsterberg : «Es muss uns logisch wertvoll sein, die Welt als wertfrei zu denken, und unser freier Wille entscheidet, dass wir die ursprünglich als Willensmotiv erlebte Wirklichkeit in ein Universum verwandeln, in dem wir selbst nur ein winziger unfreier Teil und unser Wille ein notwendig ablaufender Vorgang ist». (Grundzüge der Psych. 1900. I. 52. f.) — Ugyanaz: «The world we will is the reality ; the world we perceive is the deduced, and therefore unreal system». (Psychology and Life 1899. 29. sq.) s XXXII. zsolt. 9. v. 3 Az akaratelvi szubjektivizmus védői többé-kevésbbé : Schopenhauer, Hartmann, Wundt (ellene lásd Willems 89. o. és a kk.), Nietzsche, Schiller, James, Bergson, Le Roy (ellene Tonquédec, La nation de vérité dans la «Philosophie nouvelle», Paris, 1908). 4 Tudtommal nincs bölcselő, a ki a szabadakarati alanyelvűség e végletéig menne, hogy t. i. saját létét is akaratától RELIGIO 539