Dudek János szerk.: Religio, 1910.
13. szám
200 RELIGIO LXIX. évf. 1910. nyomorgatása miatt; ezután Bjelina, majd nemsokára Unac, Grahovo és Petrovac körül. A fölkelés oka : az adó növekedése és a szabadság csökkentése. Már 15 év előtt gondolt erre a nép, de még nem mert fölkelni, hanem csak bánatosan panaszkodott : «Százszor jött már a gondolat, hogy vízbe fojtsuk magunkat. Mindig dolgozunk és törjük magunkat és még sincs semmink. Mindent elvesznek a törökök. Azért a nép most baltát, villát, kapát stb. ragadott s inkább akart így a török puskák és ágyuk tüzében küzdve a szabadságért meghalni, mint nyomorultan éhen veszni. A bosnyák nép már természeténél fogva csendes és béketűrő, a végső szegénységet is elviseli, — bizony még manapság is rettenetes sokat kell eltűrnie, különösen télen, — az üldözést és bajt kiállja, de ha egyszer betelt a mérték, egyszerre az egész országban lángra lobban az elfojtott tűz. Vezérek voltak Hercegovinában : Ljubibratics, Szocsica, Don Muszics, kath. pap; Boszniában: Pecija, Kormányos (így hívták egykori hivatala miatt), Golub ; később Deszpotovics jött Szerbiából A törökök azonnal fegyverre keltek, de a mellett annyira megijedtek, mintha már minden elveszett volna. Azelőtt maguk a törökök is elégedetlenek voltak a nagy adó miatt és tán most is föllázadtak volna, ha a keresztények meg nem előzik őket. A portának kedvezett az alkalom, hogy újból megnyerje a boszniai törököket s erre a célra a legerősebb motívumot, a vallást használta fel. Mindenütt hirdették: «Oda van a vallástok és Mohamed vallása, testvérek, boszniai törökök, talpra fel, üssétek a gyaurt». Gyülekeztek is minden felől a fenyegetett helyekre. A nép Közép-Boszniában békében maradt s mégis leírhatatlan sokat kell szenvednie: ütik, verik, fosztogatják a szegény népet, mert ahol csak ráakadnak keresztényre, leveszik ruháját, elrabolják pénzét, bocskorát, nadrágját is magukkal viszik. Sírás és jajveszékelés tölti be a léget. Lovaikat súlyosan s azt is ingyen terhelik úgy, hogy ezek majd megszakadnak a teher alatt. A török sereg elárasztja Hercegovinát. Több helyen összetűznek a fölkelőkkel, de ezek sok bajt és veszteséget okoztak a törököknek, akiknek itt nem igen kedvezett a szerencse. Bezzeg másként volt ez Boszniában. A törökök szétverték a fölkelőket, Pecija és Kormányos elestek, mások Ausztriába menekültek, sokan pedig a hegyekbe vonultak vissza. A törökök nem üldözték őket tovább, hanem kirabolták falvaikat, templomaikat, akit pedig ott találtak, összeaprították. Elpusztult itt sok öreg, asszony és gyermek, a törökök pedig nagy zsákmánnyal tértek vissza. Hajmeresztő vérontást követtek el a törökök ekkor, de az elkeseredett felkelők sem maradtak adósak. Mindkét rész kegyetlenül járt el. Dervis baja megbukott, ott kellett hagynia Boszniát. Mikor ezt meghallotta, sírt, mint egy gyermek. Helyét Ibrahim basa foglalta el. Eljött most a szultán kiküldöttje, Szerver basa, eljött az európai hatalmak bizottsága is, hogy az ügyet megvizsgálja. Kikérdezik a fölkelőket s ezek azt felelik: «Mi nem keresünk mást, mint hogy emberhez méltóan élhessünk és ne barmok módjára, a minek a törökök bennünket tekintenek. Autonomiát akarunk, adjon nekünk Európa fejedelmet, mi elismerjük és a császárnak adót fizetünk». Az európai diplomácia reformálni akarta az adminisztrációt, de a törökök görcsösen ragaszkodtak seriáljukhoz (igazságszolgáltatásukhoz) s azt akarták, hogy a keresztények továbbra is minden jogot nélkülözzenek és a törököknek szolgáljanak, akárcsak az igavonó állat, így a kérdés ezúttal is elintézetlenül maradt. 1876-ban a fölkelők újból gyülekeztek ; a félelem a népnél leírhatatlan. A fölkelők vezére, Deszpotovics, övéivel a szerb fejedelmet, Milánt, Bosznia fejedelmévé is kikiáltatta. Szerbia és Montenegró hadat üzent Törökországnak. A török trónon változás állt be. Abdul-Azis meghalt — eltették láb alól, vagy öngyilkos lett , — helyébe V. Murát jött. Ezt tébolyodottnak jelentették ki s letették a trónról s arra Abdul Hamidot ültették. A szerbek Bjelinára ütöttek, de siker nélkül. «Hogy' hogyan fejlődött és végződött e háború, sokan még élénken emlékeznek reá, azért további leirását mellőzöm», mondja az én forrásom, s így aztán természetesen nekem is mellőznöm kell, hanem még csak azt említem meg, hogy az 1876. és 1877. év előkészítette az utat Bosznia és Hercegovina okkupálásához. Azért is julius hóban két osztrák kiküldött jött Boszniába : Waldhart József és Makarenz András urak, hogy szemügyre vegyék a boszniai állapotokat és megtudják, mit akar a nép? Aláírást gyűjtöttek és mi mindnyájan a néppel egyetemben aláírtuk és elküldtük ő felsége I. Ferenc Józsefhez a kijelentést, hogy" kívánjuk a Habsburgok uralmát, mert meg vagyunk győződve, hogy ezen uralom alatt erkölcsileg és anyagilag haladni fogunk. Hála Istennek, megtörtént, de most béke és ismét béke kell ennek a szegény, évszázadok óta agyonkinzott országnak. Percsics Vince S. J. Az egyéniség elve. (1.) (Princípium individuationis). 1. Mi az egyén? Mi alkotja annak belső lényegét? Mi különbözteti meg a hasonlóktól ? Mi ad neki saját életet ? Mikép fejlődött ki az én ? Mindezek a kérdések átszövik a gondolkodó lelkét, ha az egyéniség elve után kutat. S mily régen töri magát a bölcselet e nagy és nehéz kérdés megfejtésében ! Olykor ugyan hosszú időre letűnik az érdeklődés mezejéről, azután azonban új gondolatok új kapcsolatokban, új nézőpontokkal megint csak előhívják, átvizsgálják, csiszol- Boszniában a teherszállítás legnagyobb részt manapság lovon történik. Kocsinak azelőtt híre sem volt.