Dudek János szerk.: Religio, 1911.
33. szám
LXX. évfolyam, 33. szám, 1911. október 15. TUDOMÁNYOS, TÁRSADALMI ÉS IRODALMI KATHOLIKUS FOLYÓIRAT Megjelenik - július és augusztus hónapot kivéve - minden vasárnapon. FELELŐS SZERKESZTŐK 12- DUDEK JÁNOS dr. , EGYETEMI TANÁR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, IX. ker., Ferenc körút 27. A katholikus gondolat fejlődésének feltételei.1 I. Itt a Regnum Marianumban a haladó kornak már számos problémáját, a nevelésnek sok fontos eszközét, a katholikus világnézetnek, a katholikus érzés- és gondolatvilágnak számos nehéz kérdését fejtegették. És ez szükséges is volt. Azok, akik az ország minden részében, mint egy-egy világító test lövellik szét az örök és üdvösséges gondolatokat, azoknak össze kell jönniök, hogy egymásból, a közös törekvések kölcsönös megbeszéléséből lelket, erőt merítsenek. Megihlet engem tehát a genius loci, ennek a szent helynek a szelleme és légköre, ahol annyi tüzes érzés és gondolat pattant már ki, s amely hely az ellentáborban is úgy ismeretes, hogy innen indul ki az erőteljes katholikus szellem széles e hazába és itt látnak napvilágot azok a törekvések, amelyek hivatva vannak a kor romboló szellemének erejét megtörni, sőt az ellen a harcot győzelmesen felvenni. Megihlet engem ez a milien, amelyben vagyok, a magyarországi hittantanárok és hitoktatók küzdő légiója, a kereszténység legio fulminansa, amely hadsereghez fűződik az öntudatos, a felébredt keresztény ifjú nemzedéknek hitvallásos szelleme és merem mondani sok tekintetben az egész keresztény közérzésnek jellemesebb megnyilvánulása. Amint a nagy német nemzetnek emelkedése, fellendülése, társadalmi és hatalmi ereje a nevelés átalakulásához, a Reden an die deutsche Nation-hoz fűződnek, úgy a magyar nemzet boldogulása, erkölcsi és gazdasági emelkedése is attól függ, mennyire képes a vallásos nevelés átlelkesíteni és átalakítani az új magyar közéletet és mennyire képes hússal, csonttal, élettel, lélekkel megtölteni a magyar geniust, hogy a destruktív, a szabadgondolkodó, a sémita erkölcstelen érzés és gondolatvilág ki ne forgassa őseinek hagyományaiból, nemzeti sajátosságaiból, a történeti múlthoz való ragaszkodásából. Ily munka valóban nemzetmentő munka. Felolvastatott a «Regnum Marianum» ezidei közgyűlésén. Mégis, ha mi magasabb szempontra is helyezkedünk és európai távlatból nézzük Isten városának és a földi országnak küzdelmét, szomorú érzések töltenek el bennünket. Látjuk, hogy Isten városa és a keresztény politika egész Európában milyen vereséget szenved. Franciaország, Portugália elszakadása, a spanyol egyházpolitikai harc, a belga kath. kormány megingása, vegyük hozzá az ausztriai keresztény pártok bukását, mindezek olyan jelenségek, amelyek látszólag a kath. gondolatok, irányeszmék csődjét is mutatják. Gondoljunk a német nemzetnek és kormányzásnak az antimodernista esküvel szemben tanúsított magatartására és az egyházi diplomácia engedékenységére s ezen politikai küzdelmek között fellobogó szenvedélyes és egyházellenes hangulatra, mindez a liberalizmus térfoglalását és az egyházellenes gondolatok érvényesülését bizonyítja. Ha a tudományos életre fordítjuk figyelmünket, azt tapasztaljuk, hogy az örökös tagadásnak szelleme, amely valamikor a szofisták, azután az akadémisták vagy szkeptikusok, később az empirizmus, majd rationalizmus, majd a materializmus, majd a kantianizmus, majd újból a materializmus, azután a pszichofizikai parallelizmus ruhájába öltözött és túlzó s romboló szellemével annyi lelket tévesztett meg, újabban a pragmatizmus jelszava alatt támad fel, amely iránynak sok félszeg és esetlen hirdetője túllépi a mesterek által is megvont határokat s amint például Kant követői mindazt elvetették amit Kant a gyakorlati ész számára még fentartott, t. i. Isten létét, a lélek halhatatlanságát, épúgy a pragmatizmus ifjú bajnokai is tagadják a természetfölötti és örök gondolatokat és rideg szkepticizmusban kötnek ki. Nagyon szomorú jelenség végül nálunk és egész Európában a szabadgondolkodás hihetetlenül fürge, tolakodó és szinte verekedő fellépése. A német Monistenbund rágalmazásai még a híres Brancát, a berlini egyetem volt rektorát, a kiváló zoológust is kihozták sodrából és kegyetlen szavakban ostorozta a Monistenbundot, amely társaság elég vakmerő csak azért támadni Brancát, mert nincs vele egy nézeten. De nincsen szükségünk nekünk a Monistenbunddal foglalkozni. Nálunk is egy jól felfegyverzett Szerk. ELOFIZETESI ARA Egész évre— Félévre