Dudek János szerk.: Religio, 1912.
41. szám
37. szám. RELIGIO ismeretei halmazából kiválogathassa a lényeges elemeket. Feladata nem lehet a gramophoné. Neki gazdag tudással, összefoglaló és magyarázóképességgel kell a kathedrára lépni, hogy az ifjúság lelkét nagyértékű eszmekincsekkel gazdagíthassa és szent hevülettel vezethesse az igazság országának boldogító határai felé. A theologiai tanári állások rendezetlenek. A theologiai tanárok két-három állás teendőit végzik ideiglenesen. Ez az oka szakirodalmunk szégyenletes szegénységének és felsőiskolázásunk hibáinak. Kik vegyenek részt az eszmék harcában? Kik fejtsenek ki komoly és férfias munkát? Kik adják a kötelességteljesítés példáját az iskola és tudomány szeretetének önfeláldozó munkájában? Az igazi tudomány a gondolkozás önállóságában áll. A tanár ne rossz kompendiumokat reprodukáljon, hanem vezesse be hallgatóságát a tudományba. Kedveltesse meg a szabad magántanulást, a könyvek és könyvtárak használatát. A thesis rendszeren alapuló magolgatás nem fejlesztése, de elnyomása minden gondolkozásnak és eltompító hatásával vakokká teszi a látni kívánó ifjúságot. Az utasítás nagy módszertani reformokat jelent. Bárcsak mihamar reá kerülne a sor a theologiai tanárok státusrendezésének immár halaszthatatlan kérdésére is. Halászy Caesar dr. A «JWintha» bölcselete. 4. Washinger még külön fejezetet is szentel a fikciók jegyeinek föltüntetésére, illetőleg összefoglalására. Az első jegy, hogy a valóság világával ellenmondásban vannak, sőt önmagukkal is. A második jegy, hogy mihelyt a logikai művelet célhoz jutott, leszedjük, lebontjuk a fogalomállványt és félredobjuk. A harmadik jegy az a tudat, hogy mi tényleg fikciókkal dolgozunk, bár nagyon hajlandók vagyunk arra, hogy a pusztán alanyi dolgokat tárgyiasítsunk. A negyedik jegy a célszerűség, t. i. az a tudat, hogy a fikciók bizonyos cél elérésére szolgálnak. És honnan ered ez a célszerűség? Washinger szerint a képzetformák és fikciók célszerű lelki képződmények, amelyek szoros kapcsolatban vannak «mit den kosmischen Agentien und Konstituentien». Ez a körülmény határolja el a mértéktelen alanyiasságot, amelynek jelszava : die ganze Welt ist unsere Vorstellung, alle Formen sind subjektiv, Vaihinger pozitivizmusától. Mert Vaihinger rendszere szerint azon célszerű alakokat a szerves lényekben a kozmikus erők fejlesztik, azok hívják létre, tehát nem pusztán alanyi, de tárgyi jellegűek is. Itt azonban Vaihinger pontot tesz. Mi azonban méltán kérdezhetjük, miért nincsen akkor a törzsfogalmaknak, (az állagnak,ok és okozati összefüggésnek stb.), sőt a fogalmakkal való fölismerésnek tárgyi jelentősége, ha a dolgok világa (Agentien, Konstituentien) hozta létre bennem az elméleti, szellemi munka lehetőségét? Plato, Emerson, Goethe ép ezen elhanyagolt kérdésben látta az ismeretelméleti nehézségek megoldását. 5. Washinger lelkében is a kérdés felmerül és ép az ellenkező feleletet adja. Megint oda lyukad ki, hogy csak érzet és érzetre visszavezethető mozgás van s ami közöttük van, az az embernek egészen alanyi fogalomköltészete. In Empfindung wurzelt all unser geistiges Leben und in Bewegung gipfelt es, was das wischen ist, ist reiner Durchgangspunkt. Más szavakkal: zwischen den beiden Punkten der Empfindung und Bewegung (die aber auch schliesslich auf Empfindung zu reduzieren ist) die ganze Vorstellungswelt, das ganze subjektive Begriffsgebäude des Menschen mitten drinnen liegt. És a képzeteknek, fogalmaknak összeszövődésén a lelki élet mechanizmusa dolgozik és arról a lélektan ad számot. De képzet, fogalom, okság, állag mind csak «lelki» dolog, valósága egyedül az érzetnek van. Ezeket az érzet» teket fogalmaim, vágyaim, akaratom szellemi ruhába öltöztetik, de az a ruha nem a valóság vetülete. Nem is a ruha, a fogalom után vágyódunk, hanem az érzetek után, legyen az akár külső érzet, akár belső érzet. És minden szellemi munka, bármily elvont fogalmakkal dolgozzon is, valami érzetre utal, azt fejezi ki a maga módja szerint. Azért valóság csak az érzetben rejlik. És azért, mert a valóságot, a tárgyi értéket csak az érzet ragadja meg és nem a fogalmakból álló gondolatoké, bizonyos ellentmondás van a gondolkodás műveletében. A valóság ellentétben van a gondolkodással. Mi a gondolkodásban keressük az igazságot, pedig ép ott nincs. Ez már a mi célszerű tévedésünk. Egyedül a jelenségek változhatatlan egymásutánjaigaz. Wirklich ist und bleibt nur die beobachtbare Unabänderlichket der Phänomene und ihrer Verhältnisse, alles andere ist blosser Schein! Ezen kijelentések fontossága kitűnik a következő gondolatokból: Ihre eigentliche Wichtigkeit und Bedeutung gewinnt unsere Ansicht aber erst durch die Anwendung auf die grossen Lieblingsbegriffe der Philosophen: Gott, Freiheit, Unsterblichkeit, Ding an sich, Absolutes... als ihnen jede Bedeutung für die Wahrheit abgesprochen werden muss. Akár hisszük tehát, akár nem, a mi előrehaladásunk folytonos baklövés és bukdácsolás útján történik. Ezt hasonlattal is megvilágítja. Gehen ist ein reguliertes Fallen ! Der Fortschritt der logischen Vorstellungsbewegung ist ähnlich. Denken ist ein regulierter Irrtum ! Das Kind lernt nur durch Fallen das Gehen ; und der Mensch nur durch Irrtum denken. Wahres Denken ist nur regulierter Irrtum, wie wir schon sagten, dass Wahrheit der zweckmässigste Irrtum sei, und Gehen ist die zweckmässigste Fallbewegung.., Kein Mench weiss, dass (v.> 533