Hanuy Ferenc szerk.: Religio, 1913.
7. szám
6. szám, RELIGIO ház iránt eddig megőrzött okos mérséklet rezervájából. Macaggi (kormánypárti) volt a következő interpelláló, aki Cavagnari val szemben az exsequaturnak nemzeti és politikai jelentőséget tulajdonít, mert célja nem más, mint távoltartani a püspöki székektől olyanokat, akik az olasz állammal és a modern élet eszményeivel ellentétes állásponton vannak ; épen ezért helyesli azt, hogy az igazságügyminiszter megtagadta az exequatur-t Coron-nak. Kívánatos volna, hogy az olasz kormány ne adja újabb jelét gyengeségének az ügy végleges elintézése körüli elodázással, szeretné már egyszer látni, hogy a Tiberis partján 43 év óta ostromolt olasz állam emberelje meg magát és váltsa valóra Vine Giobenti álmát egy polgárosodott és szabad Rómáról. Tovini kath. képviselő, a harmadik interpelláló, visszautasítja azt a vádat, hogy a katholikusok nem őszinték, mikor az egyház szabadságáért harcolnak; figyelmezteti Marin-t, hogy nem is olyan régen, még ő is síkra szállott a pápáért. Részletesen kifejti a garancia-törvény természetéből és egyes szakaszainak intézkedéseiből azt, hogy az exequatur-t a kormány jogának elrendelő 16. szakasz csakis a javadalom vagyoni részére vonatkozik. Az állam sem nem theologus, sem nem szemináriumi elöljáró, hogy ítélkezhessen valakinek az egyházi állásokra való érdemessége felett. Maga az engedelmesség a pápa iránt sem lehet diskvalifikáló ok, hiszen még Crispi is elismerte, hogy az ő szemében is «az olyan püspök, aki nem engedelmeskedik a pápának, az nem is püspök.» Ha már társadalmi vagy politikai okokból tagadta meg a kormány az exequatur-t, akkor kötelessége felsorolni a konkrét tényeket, amelyek Carolinak terhére hatnak. Az állam vezérelve legyen az, hogy az egyház belső ügyeibe ne avatkozzék, sőt, hogy ellenkezőleg ezen ügyekkel szemben megőrizze mindig teljes részrehajlatlanságát. Az interpellációkra Finocchiaro Aprile igazságügyminiszter felelt . A kormány élve tiszteletben tartani mindenféle vallási megnyilatkozás szabadságát, de egyben mindig megóvni az állam szempontjait. A garancia-törvény (1871. május 13.) is ilyen liberális alapon áll ; benne az olasz állam lemondott régi egyházi kiváltságokról a püspökök kinevezését illetőleg, feladta az appel comme d'abus-t, megadta a papok gyülekezési szabadságát, elengedte a püspököknek a király kezeibe teendő esküt stb. és csakis a javadalmak adományleveleinek placetirozását (nagyobb javadalmaknál neve: «exequatur») tartotta fenn magának. A miniszter tagadja, hogy az exequatur csakis a javadalom vagyoni részére vonatkoznék; ha ez állana, akkor az csak egyszerű regisztráció volna, és nem volna semmi értéke, semmi jogi és politikai jelentősége. Szerinte az exequatur ra vonatkozó 16. szakaszban a kormány diskrecionális jogot kapott az exequatur megadására vagy megtagadására, és e célból az illető egyén alkalmasságának vagy alkalmatlanságának állami szempontból való elbírálására. Az exequatur-jogot így magyarázták Zanardelli, Gianturco és Scnduto tanár is. Ami Cáron esetét illeti, a miniszter az ő egyik püspöki rendeletéből, egyik egyházi beszédéből és a Cáron által támogatott és a pápai állam visszaállítását követelő sajtó («stampa temporalistica») által vallott tételekből próbálja beigazolni azt, hogy Cáron nem ismeri el az olasz államot és annak fővárosául Rómát. Ezen okokból a kormány nem adhatta meg Caronnak az exequatur-t; a jövőben is a kormány vezérelve az állam és a társadalom védelme lesz. Murri-val szemben a miniszter kijelentette, hogy az államnak az egyház belső kontroverzióiba (modernizmus) nem lehet, nem kell, de nem is akar beleavatkozni. Az egyes interpellálók a miniszter után ismét felszólaltak. Murri örömmel vette tudomásul a miniszter válaszát és felhívta a kormány figyelmét, hogy még sok más püspök gondolkodik úgy, mint Caron. Cavagnari fentartotta elvi álláspontját, de tekintettel a Caron személyéről a mint által mondottakra, nem tesz már kifogást a kormány eljárása ellen. Macaggi elismerő szavai után, Tovini tiltakozik az ellen, hogy újságokban foglalt tételeket Caron tételeiként állítsanak oda, egyébként reméli, hogy a miniszter hamarjában jobb belátásra fog térni. A kérdés tanulsága csak az, amit múltkor mondottunk. Ha az olasz kormányok ezen az állásponton megmaradnak, akkor a folytonos és mind kellemetlenebbekké válható összeütközések csakis úgy kerülhetők el, ha a pápa és az olasz királyság közt végre béke jön létre. Hogyan ? ezt bizzuk a Szentatya bölcseségére. Materializmus vagy pantheizmus-e Haeckel monizmusa ? I. A legnehezebb s legháládatlanabb dolgok egyike valamely bölcseletnek gondolatvilágát a meglévő filozófiai rendszerekbe elraktározni. Pontosan beilleszteni valami régi rekeszbe nem is lehet, mert minden valamire való bölcselő újabb, eredetibb megvilágításban, fejlettebb árnyalatban, a régiekkel bonyolult összekeveredésben mutatja be gondolati eszmekörét. Régente a materializmus s a pantheizmus két nagy osztályába sorozhatták a bölcselőket, manapság egész légió a különböző nevű rendszerek száma s épen a fenti főosztályozás helytelennek bizonyul III. TUDOMÁNYOS CIKKEK: ›*‡ c/a e/a e/a eo ›*‡ KÖZLEMÉNYEK, ÉRTEKEZÉSEK 115