Hanuy Ferenc szerk.: Religio, 1913.
41. szám
41. szám. RELIGIO és minket a Szentlélek által felvilágosító Úr Jézus Krisztus, aki a mi megváltónk, akit magunkhoz vévén, Simeonnal bízvást mondhatjuk az Úrnak: «Most bocsátod el uram a te szolgádat...»14. Ha a szentmise egyes részleges cselekményeinek szimbolikus jelentését vizsgáljuk, a következőket látjuk. Az előbbiekben ki van domborítva a szentmisének, mint az újszövetségi áldozat bemutatására rendelt isteni szolgálatnak szimbolikus jelentése. Ezen kívül azonban az egyes cselekményeknek és tárgyaknak is megvan ilyen átvitt magyarázatuk, amelyekről röviden akarunk itt szólni. Kezdve a papnak ruháin, végigmehetünk a szentmise minden cselekményén és az azt kísérő részeken, valamint a kiszolgáltatásnál használt szereken. Mindegyiknek megvan a maga külön szimbolikus jelentése. A miseruha jelenti az egyes ruhadarabok szerint vagy a megváltás eszközét, a szent keresztet, vagy a megváltás eredményét, a kegyelem közreműködésével szerzett erényeket, melyekben a papnak ékeskednie kell, hogy Isten előtt kedves legyen. A prosphora jelképezi a B. Istenszülőt, a Bárány (Araeqb) pedig a tőle született Úr Jézus Krisztust. A diszkosz (patena) jelzi a rászolyt, melyben Krisztus Urunk született, a kehely az ő áldozatának kelyhét. A csillag azt a csillagot, mely elvezette Jézushoz a három keleti bölcset. A lándzsa jelképezi a századosnak lándzsáját, mellyel Krisztus Urunk oldalát átdöfte. A takarók jelölik részben azokat a lepedőket, melyekben a kisded Jézust tartották, másrészt pedig az ő emberi természetét, mely mintegy elfedte az ő isteni természetét és annak dicsőségét. A prosphora felett tett keresztvetés jelképezi a mi üdvösségünk eszközét, Krisztus Urunknak nehéz keresztjét, melyet vállain hordozott érettünk. A mise kezdetén mondott áldás: «Áldott az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek országa...» jelképezi a felső áldást, mely felülről jön ránk az Atyától, a Fiútól és a Szentlélek Úr Istentől. A nagy ektenia után végzett antifonák az ó-szövetségből vett szavakkal figyelmeztetnek minket arra, hogy Krisztus Urunk a világ megváltója, akiben az ó-szövetségi jövendölések beteljesedtek. Az első antifonának egyes verseire énekeljük: «Az Istenszülőnek imái által, Üdvözítő üdvözíts minket», mert Krisztus Urunk a Boldogságos Szűz Máriának testéből vette a maga szent testét. A 2. antifonának versére énekelt : «Szenteidnek imái által, Üdvözítő üdvözíts minket» pedig azt jelenti, hogy miután Krisztus Urunk megjelent a szent Szűztől e földön, vele együtt az üdvösség tényleges elérése is lehetővé vált, amelyben részesülnek az üdvözült szentek. Az evangéliummal végzett kis körmenet Krisztus Urunknak a földön való első megjelenését, valamint a Jordán vizében való megkeresztelkedését tárja elénk. A szentélyben az oltár mögötti trónus jelképezi Krisztus Urunknak méltóságát, aki mint Megváltó Ura és Királya a mindenségnek, mások szerint jelképezi magát a Boldogságos Szűz Máriát, akiben megtestesült a világ Megváltója. A hívek miséjének elején kinyitott isiton azt jelenti, hogy az újszövetségben a kinyilatkoztatás a maga teljességében nyilt meg előttünk, melyet a hit tár elénk. A nagy körmenetről, a szeretet csókjáról, a Hiszekegyről már szólottunk. A dicsőséges himnuszt bevezető szavak: «Tov cravbuov ojivov a Sovra, poevra,...» az Istennek a különféle teremtmények által való dicsőíttetését jelképezi. «Triumphalem hymnum, magnificae suae gloriae cum splendida voce canentia, clamantia, glorificantia, rugientia et dicentia.» (Istae expressiones cumulatae regulariter numero 4, hic 5 designant secundum auctores liturgicos Graecos quattuor animalia Ezechielis, prophetae et apocalypseos vel derubim, quorum unumquodque suo modo vocem ad honorem Dei emittit, aquila canit, taurus clamat, leo rugit, homo dicit vel loquitur.»). A commememoratio jelképezi a szoros viszonyt, melyben van a dicső, a küzdő és a szenvedő egyház. A szentáldozás előtt végzendő kézmosás jelképezi a szent tisztaságot, mellyel tisztának kell lennie a papnak minden bűntől, hogy méltóképpen vehesse magához az Úr legszentebb testét és életet adó vérét. A szentáldozás után a pap a kehellyel a nép felé fordulván, jelképezi a tanítványai előtt megjelent Jézus Krisztust, aki felment a mennyekbe, ül az Atyának jobbján és küldi számunkra a Szentlelket, kinek vételéből eredő kegyelmét a hit világa mellett a mise végén adott áldás képében látjuk. — u. — Modern bölcseleti és dogmatikai igazságfogalom. n. közlemény. 4. Ezen theoria alaptételei a következők : a) Minden ismeretünk csak a dolgok jelenségeire vonatkozik, sohasem magára a dologra. Mert a gondolkodás eszmékből, fogalmakból, érzéki képekből tevődik össze. Nincs eszme fogalom nélkül, nincs tartalommal biró fogalom érzéki képek nélkül s üres érzéki kép a tárgyakról jövő benyomásoknak előzetes módosítása nélkül. b) Ebből az következik, hogy nem a gondolkodás, ismeret igazodik a tárgyak szerint, hanem a tárgyak a gondolkodás szerint, mert a tér és idő formái, a kategóriák, az eszmék a dolgok lényegét már a priori meghatározzák számunkra. Luk. 2. 29. 1 2. Zsolt. 6. v. Jan. 18. 37. U. o. 5. 27. 2 Miksa szász herceg : Prael. de Liturg. Orient, t. 2. p. 31. in medio. 797