Hanuy Ferenc szerk.: Religio, 1913.
8. szám
9. szám. RELIGIO emberének első lakhelyeként azon barlangok és üregek szolgáltak, amelyek az egész országban meglehetős nagy számban láthatók és amelyeket igényeknek megfelelőleg, primitív szerszámaik segélyével nagyobbítottak is. Az egyes barlangokba rendszerint hosszú folyosón keresztül juthat az ember, amelyben legtöbbször igen kezdetleges, egyenlőtlen nagyságú lépcsőzeteket is találtak. A barlangon kívül, a lapos sziklatetőkön vája alakú mélyedéseket is látunk, amelyek, több mint valószínű, az esővíz gyűjtésére szolgáltak. A barlang közepe táján nagyobbszerű gödröt látunk, amely az őskori ember tűzhelyéül szolgált. Csak azokon a vidékeken, ahol barlangok és üregek egyáltalán nem találhatók, tákolt a Szentföld ősembere magának kövekből és fából lakóházat, amelyet még vertföldből egy széles védőfallal, védtöltéssel is fogott körül. A nagyszámban feltárt kezdetleges kézi őrlőkövek pedig arról tesznek tanúbizonyságot, hogy Palesztinának őslakói a vadászás és halászás mellett földmíveléssel is foglalkoztak. Ezt különben az igen nagy tűzkőnukleusok (magkövek) is igazolják, amelyek fába foglalva, a fellahoknak mai ekéjéhez igen hasonló alakot mutatnak. A legelső edényeket szabadkézzel, iszapolatlan agyagból készítették, mert a korongot csak a neolithikus korszak vége felé találták fel. Az így elkészített agyagedényeket széles tűzkődarabokkal igen ügyesen tudták tetszetős formára kisimítani. Sőt ezek után már a legelső szobrász is ébredezni kezd, egyre bontogatva szárnyait ; a rendes, mindennapi háztartási eszközök mellett a háziállatokat, a mezők és erdők vadjait is próbálja agyagból kimintázni és rajzformában megörökíteni. Nem csalódunk, ha ezen barlanglakók alatt a bibliai Horreus okat értjük, akik Palesztina déli vidékein laktak. (V. ö. Gen. 36., 20—28. és Krón I. 1, 38.) A Krisztus előtti harmadik évezred vége felé, tehát 2500. után, lépnek fel először Palesztinában a kőemlékek, mint például a jellegzetes dolmenek, kőkörök stb. Ezen kőemlékeknek első fellépte összeesik a legelső semita-foglalók korával, nevezetesen a Kanaanitákéival. Mikor pedig 1000 évvel később (úgy 1400. körül) a zsidók Kanaán földjét elfoglalták, ott pedig a kövekből összerótt kolosszusokat megpillantották, nem tudván felfogni ezeknek valódi rendeltetését, egyenesen az óriások művének tulajdonították azokat. (V. ö. Deut. 2, 10 és 3, 11.) «Emimek (rettenetesek) voltak annak első lakói, nagy és izmos nép és oly szálas, mint az Enacimtörzsökbeliek...» «Mert egyedül Óg, a bászáni király vala még hátra az óriások törzsökéből...» Most már áttérhetünk a második korszakra, a Kanaanita-korszakra. (Folytatjuk.) Stöhr Géza K. János, Materializmus vagy pantheizmus-e Haeckel monizmusa ? II. Minthogy mindez mechanikusan, szükségszerűen történt, mi sem természetesebb, mint a további következmények levonásaképen a lélek szabad akaratának s halhatatlanságának tagadása. Sőt etikája is ezen alapszik. Tagadja az erkölcsi rend különállóságát s egészen az anyagi s fizikai világrendbe illeszti azt be. Nem csoda, hogy bizonyos esetekben helyesli az öngyilkosságot, abortust s a gyógyíthatatlan betegek megmérgezését. A rágalmat, könnyelmű ítéletet, ócsárlást és gyalázást, sőt kliséhamisítást is össze tudja egyeztetni monisztikus moráljával. Mindezek alapján nyíltan mondhatjuk, hogy Haeckel monizmusa kissé burkolt, új, görög terminus technikusokkal díszített vastag materializmus. Ő maga is kénytelen ezt elismerni. Átérzi azonban a materialista magyarázat nehézségét s azért részben módosítja a materialista kiindulópontot, amennyiben az anyagot lélekkel, pszichével ruházza fel. Jelszava keine Materie ohne Kraft, keine Substanz ohne Empfindung.3 Haeckel az atomnak kettős tehetséget tulajdonít : érzést (Fühlungaesthesis) és vágyódást (Strebungotropesis). Az atomok sűrűsödésnél vonzalmat s tágulásnál kedvetlenséget éreznek. Ez az érzés azonban — biztosít minket Haeckel — csak kezdetleges és öntudatlan. Egyszóval, az atomnak is van lelke, mindennek van lelke, ez az ú. n. hylozoismus. Ez az elmélet több rendbeli ellenmondást rejt magában. Először is vagy különbözik ez az atomlélek magától az atomtól vagy nem. Első esetben nem monizmussal, hanem dualizmussal van dolgunk, mely az anyag és szellem kettősségét öröktől fogva létezőnek tekinti, mert hiszen meg nem magyarázza, honnan jött az atomlélek magába az atomba. Második esetben a hylozoizmus csak játék a «lélek» fogalmával s nyílt materializmus. Második ellenmondás az öntudatlan érzés. Érzelemről csak az öntudat küszöbénél beszélhetünk, addig ingerlékenység, érzékenység, reakcióképesség a helyes kifejezés. Harmadik ellenmondás, hogy Haeckel az emberben tagadja a különálló szellemet, de az atomnak megadja.5 A hylozoizmus tehát vagy ügyetlen dualizmus vagy felfrissített materializmus. Haeckel maga nagyon 2 Weltr. 186. 3 Welträtsel 186. * Wellrätsel 102—104. 6 «Also da, wo der Geist uns als etwas mehr oder weniger Einheitliches unmittelbar in der Erfahrung gegeben 1 «Es gibt nicht zwei verschiedene, getrennte Welten: eine physische, materielle und eine moralische, immaterielle Welt» Weltr. 159. 139