Hanuy Ferenc szerk.: Religio, 1913.
20. szám
20. szám. RELIGIO keresztény kultúra a pogányság eszményei helyébe Krisztus tanát tette meg eszményképül, de valóságban a második irány győzött, mert Krisztus tanítását a régi görög műveltség minden bájával tárták a világ elé. P. Ubaldiez előadásában a IV. század elején észlelhető irodalmi renaissance-nak a szónoklat, az értekezések, a levélírás, a költészet és a történelem terén észlelhető jelenségeit veszi vizsgálat alá. A két első irodalmi ág nagyban fellendül, és a levélírás is igen hasznos szolgálatot tesz a kor lelkületének és szereplő személyeinek megismerésére. A költészet terén azonban dekadencia észlelhető, ami hihetőleg onnét van, mert a keresztény költők (Nazianzi Szt. Gergely) a költészet terén idegen tollakkal,a pogány klasszikus költészet utánzásával próbáltak sikereket aratni, ahelyett, hogy a népies keresztény költészet magasztos és Krisztus tanához illő egyszerű ritmusait igyekeztek volna tökéletesebb formákba önteni ; ennek a mozzanatnak a figyelmen kívül hagyása okozta azt, hogy Nazianzi Szent Gergely csakis versíróvá, nem klaszszikus költővé fejlődött. Legnagyobb és korszakot alkotó sikereket ért el azonban a keresztény irodalom a történetírás terén. Eusebius hasonlítható Herodotoshoz. Herodotos egy fáradságos kulturális küszködés végén és egy politikai és nemzeti küzdelem után lép fel és visszhangjává lesz nemzete nagy győzelmeinek. Épen így Eusebius is a kereszténység kulturális fellendülése és politikai győzelme órájában tűnik fel és megírja a kereszténységnek 300 éven át folytatott küzdelmét,hogy megvalósíthassa művészeti és irodalmi eszményét, és ő általa a kereszténység önvallomást tesz a világ előtt, hogy öntudatára ébredt a maga nagyságának. P. Ubaldi előadásán jelen volt Rampolla bibornok és más egyházi és világi dignitáriusok. III. TUDOMÁNYOS CIKKEK, e*› e*› `*‹ c/a KÖZLEMÉNYEK, ÉRTEKEZÉSEK Van-e teleológia a világban? II. közlemény. Herschel angol csillagász hangsúlyozza, hogy a szervetlen világ harmonikus egészet alkot, melynek egyes részei a nagy világtervnek szolgálnak. Ugyanezen a véleményen vannak Tyndall, Liebig, Faraday stb. Annál szembeszökőbb a célszerűség és célratörekvés az élők világában, melyet az ember könynyebben ismerhet meg. Érdekes, hogy Haeckel is érzi az ott megnyilvánuló célszerűség letagadhatatlan nagy jelentőségét s egy helyen el is ismeri: «Az összes organizmusok testi szervezetében és életműködésében kétségtelenül szökik szembe a célszerű működés. Minden növény s állat egyes szervekből álló szerkezetével ép úgy látszik bizonyos meghatározott célra szántnak, mint az ember mesterséges, kitalált és megszerkesztett gépein. Két lappal lejebb azonban már megbánja e koncessziót s azt mondja, hogy sem az élet törzs-, sem az élet egyedi fejlődésében nem lehet célratörekvést elismerni, mert mindkettőnél csak a létért való küzdelem szerepel vak irányítóként. Hogy melyik kijelentése őszinte, nehéz kitalálni. Az organikus lényekben úgy célszerűséget, mint célratörekvést lehet és kell elismernünk. Célszerűség nyilvánul meg a nagyszerű szerkezetben. Minden élőlény, még a legalacsonyabb rendű is alkalmas fiziológiai szervekkel rendelkezik a táplálék felvételére, áthasonítására. Erős ösztönökkel bír a fajfenntartás elérésére, védőeszközei vannak életének megvédelmezésére. Sokkal finomabb és célszerűbb a testi szervezete, mint bármely elmés emberi gép szerkezete. Így pl. a ló patája 600 finom szaruhártyából áll, mely megvédelmezi a láb puha részét és nagy ellenállós teherviselő képességet kölcsönöz neki. A madártojás mészköves héja nemcsak védi az embriót, hanem a csontképződéshez is hozzájárul. A madárembrió csőre szöges kampóval van ellátva s azzal töri át az időközben meglágyult — mert részben felhasználódott — tojáshéjat. Voltaire egyenesen a legnagyobb őrültségnek bélyegezi azt a felfogást, hogy az egyes szervek nem szolgálnak célt: «Affirmer, que l'oeil n'est pas fait pour voir, ni l'oreille pour entendre, ni l'estomac pour digérer, n'est ce pas la plus révoltante folie cpii soit jamais tombée dans l'esprit humain?» Flammarion helyesen jegyzi meg, hogy a szervek úgy alkotják, mintha valamely ok határozott célt tartott volna szem előtt s arra alkotta azokat. Diderot pedig azt mondja, hogy a pillangó szárnya és a légy szeme oly csodálatosan szép, hogy megszégyeníti a mechanikus istentagadókat : «L'aile d'un papillon ou l'oeil d'une mouche suffisent pour confondre tous ceux qui nient l'existence de Dieu». De nemcsak a szervek alkotása, de még inkább azoknak célratörekvő működése ejti bámulatba az embert. Ez a célratörekvés mindenesetre öntudatlan. «Im Körperbau und in der Lebenstätigkeit aller Organismen tritt uns die Zwecktätigkeit unleugbar entgegen. Jede Pflanze und jedes Tier erscheinen in der Zusammensetzung aus einzelnen Teilen ebenso für einen bestimmten Lebenszweck eingerichtet, wie die künstlichen von Menschen erfundenen und konstruirten Maschinen.» Welträtsel 120. 2 Weltr. 123. 3 «Les organes des êtres vivants sont construits comme si la cause, quelle qui elle soit, qui les a formés, avait eu en vue la destination de ces organes à l'existence particulière de chaque être aussi bien qu'à l'existence générale de tous les êtres ensemble.» Dieu dans la nature. 401. 1. i L. T. Pesch. Die grossen Welträtsel. I. 257, 256. 11. 373