Hanuy Ferenc szerk.: Religio, 1913.
34. szám
666 RELIGIO Hogy a modernisták valóban átveszik vallási rendszerükbe a relativista igazságfogalmat, azt saját nyilatkozataikkal igazolhatjuk. Loisy kifejezetten bevallja, hogy theologiája egészen új alapokon épül fel. Az igazság fogalma és a dogma fogalma, az igazság relatív jellege és a dogma relativitása, az igazság fejlődése és a dogma fejlődése elválaszthatatlanul és logiel függenek össze. «Ha valaki azt tartja, hogy az igazság, amennyiben az az ésszel megközelíthető valami, abszolút dolog, hogy a kinyilatkoztatásnak ilyen abszolút jellege van és hogy a dogma benne részesedik ; hogy nem csupán csak az ismeret tárgya örök és változhatatlan, hanem annak emberi alakja is, akkor ezen kis könyv állításai (Loisy : «Autour d'un petit livre»-je) nemcsak elhamarkodottak, hanem valóban abszurdumok és istentelenek. Ezek az igazság, a kinyilatkoztatás, a változhatatlanság egészen más fogalmaira vonatkoznak.» Relativizmusát fejezi ki azon szavaival is, melyeket a Lamentabili dekrétum is idéz: «az igazság az emberben, emberrel és az ember által változik; ez azonban nem akadálya annak, hogy igazság legyen számára; mi több, egyáltalában csak ezen feltétel mellett igazság az az emberre nézve.»2 «A nagy eltérés — mondja Le Roy — a skolasztikusok és közöttünk magának az igaznak fogalmában van. Az övéké sztatikus: úgy képzelik az igazságot mint dolgot, egészen természetesen ruházzák fel ezen jelzőkkel : örök és változhatatlan. Mi ellenkezőleg azt tartjuk, hogy az igazság élet, tehát mozgás , inkább fejlődés, mint cél, megállapodás... Minden tétel, mihelyt el van szigetelve s a gondolkodás folyamából ki van szakítva, minden szisztéma, mihelyt zárt és az abszolút rangjára van emelve, máris tévedés...» «Azt tartjuk, hogy az igazság élet, tehát mozgás, inkább növekedés, mint cél; inkább bizonyos fejlődési fokoknak, mint eredményeknek a jellemző vonása».A Tyrrel is a relativizmus bölcseletét alkalmazza a theologia területére. () is a vallási igazságok szüntelen változását és fejlődését, a dogmák folytonos keletkezését és megszűnését, határtalan vallási relativizmust tanít. A modernista dogmatan az agnosztikus szubjektivizmus és bölcseleti relativizmus talaján áll, mely tagadja az igazságnak objektiv értékét és változhatatlanságát. Már pedig a dogmának, mint kinyilatkoz 1 Autour d'un petit livre, 190. 1. 2 U. o. 192. 1. 3 Dogme et critique, 355. 1. tátott vallási igazságnak, nélkülözhetetlen hordozója és támasza az emberi megismerés, mert ha mindjárt isteni eredetű is, az emberi ítélet alakját veszi magára azon emberek értelmében és beszédjében, akik a kinyilatkoztatást kapják vagy azt másokkal közlik; emberi fogalmakba, kifejezésekbe van öltöztetve. Ha tehát kritika tárgyává akarjuk tenni a modernizmus dogmafogalmát, először azon bölcseleti alapokat kell megvizsgálni, amelyeken áll. Ha kimutatjuk, hogy a bölcseleti szubjektivizmus és relativizmus tévedés, mert az emberi ismeretnek van objektív értéke és állandósága, ha igazoljuk a hagyományos igazságfogalmat és annak abszolút értékét, akkor rombadől a modernizmus theológiai felépítménye is. Ez alkalommal csak a bölcseleti relativizmust akarjuk röviden ismertetni és megbírálni, mint a modernista dogma egyik alappillérét. II. A bölcseleti relativizmus lényegét, ha azt a maga nyers valóságában leplezetlenül akarnák kifejezni, így lehetne jellemezni : két egymásnak ellentmondó ítélet egyszerre igaz lehet, vagy: van kettős igazság. Van Isten, nincs Isten. Mindkettő igaz lehet. De a relativizmus pilulája ilyen leplezetlenül élvezhetetlen volna. Hogy tehát az ész vissza ne rettenjen tőle, szépen betakarják az igazság látszatába. S erre mi sem alkalmasabb, mint épen azon igazság, amelyet tagadnak, t. i. az ellentmondás elve. «Lehetetlen, hogy valami egyszerre s ugyanazon szempontból legyen és ne legyen». Mihelyt valamit különböző szempontból tekintünk, akkor lehet is, nem is. A fa pl. zöld levelét tekintve, de nem zöld gyökerét tekintve. A relativista már most így okoskodik : Isten létezik, ez relatíve, bizonyos szempontból igaz, t. i. a sötét középkorra s a fel nem világosult emberre nézve; Isten nem létezik, ez igaz a felvilágosult emberre nézve, tehát hozzá viszonyítva, relatíve igaz. «Ez azonban az «egy és ugyanazon szempont» kifejezésnek az elcsavarása. Az ellentmondás törvényében sohasem értették a relatív ezen módját. Mert az egy lételv, mely a tárgyról valamit kijelent. A megfelelő ismeretelv, a megismerő ész szabálya ez : nem szabad egyszerre igent és nemet mondani. S két ítélő lényre nézve a megfelelő szabály ez : ha az egyik az igazságnak megfelelően igent mond, a másik az igazságnak megfelelően nem mondhat nemet.» A relativizmusnak többféle faját lehet megkülönböztetni. Az igazság az eszes lények különböző 1 Deneffe, Stimmen aus M.-L. 1910. 62. 1. 150 fényesen berendezett szobával, külön lakosztályokkal,a legmagasabb igényeknek megfelelően felszerelve. Szobák 4 koronától. A szálloda éttermeiben kolozsvári KÓRÓDI GYULA esténként hangversenyez. — Pilseni sör. Teljes pensio II koronától. — Elsőrendű borok. — Sürgönycím : PALACEHOTEL, Budapest. Palace Szálloda Budapest, Rákóczi-ut 43. sz. LXXII. évf. 1913.