Kiss János szerk.: Religio, 1914.
10. szám
HAECKEL ERNŐ MONISMUSÁNAK RENDSZERE. Az újABBKORi természettudományos monismusnak megalapítója i és legbuzgóbb apostola Haeckel Ernő. Haeckel Ernő született Potsdamban 1834-ben jómódú jogászcsaládból. Anyjától örökölte a természet rajongó szeretetét. Eleinte orvosnak készül, Berlinben majd Würzburgban tanul s Müller János és Virchow tanítványa lesz. 1857. március 7-én nyeri el az orvosdoktori oklevelet. Doktori értekezésében a később annyira dédelgetett ős nemződést s az élet mechanikáját itéli el. Mint orvos nem szereti hivatását. Rendelő óráit reggel 5—6 közt tartja, ennek köszönhető, hogy csak három pácienst kezelt, «de ezeknek sem ártott kezelésem» — mondja ő maga. Abba hagyja hivatását, Olaszországba utazik tanulmányútra s a festészet kedvenc hajlamának hódol. Egy év múlva visszatér, megszerzi a philosophiai, jogi és a természettudományi doktorátust, úgy hogy négyszeres doktorrá lesz. Majd Helgolandban halászik , a radiolariák életét tanulmányozza. Első munkája «A radioláriák magánrajza». 1861-ben tanár lesz a jénai egyetemen, melyet csak 1909-ben hagy el, mikor nyugalomba vonul. Haeckel roppant munkabíró ember. Naponta húsz órát dolgozott, úgy hogy valóságos könyvtárt írt össze. Haeckel Ostwald szerint, úgy érte el nagyságát, hogy minden erejét s energiáját a kitűzött célra összpontosította s megkímélte minden pazarlástól. Eleinte csak szakkérdésekkel foglalkozott, később átcsapott a philosophia területére és megalapította a róla elnevezett természettudományos monista világnézetet. Címe: «Formatio cellularum libera et physiologica et pathologica, haud minus quam generatio animalium et plantarum spontanea resicienda est». 2 Doctor philosophiae, medicinae, iuris, scientiarum.