Kiss János szerk.: Religio, 1915.
5. szám
A A LÉTNEK FORMÁI. I. Bevezető. VILÁG az alakok, a formák változatos és gazdag kincsesháza. Az alakok nagy értékek, beszédes értékek. Ők az a nyelv, amelyen a mindenség hozzánk szól. Értelmünk számára a világ csak alakokban nyilatkozik meg, mert az alakokat lelkünk felfogja és gyönyörködve megérti. Az alakok a mindenség értelmi jegyei. Már a régi iskola mondotta, hogy a világot csak annyiban értjük meg, amennyiben alakokkal van felékesítve. S ha van valami, ami látszólag alaktalan, akkor a lélek arra törekszik, hogy az alaktalant alakba öltöztesse, így ad a mozgásnak és a kiterjedésnek számtani, vagy számokba is kifejezhető geometriai alakot. A számok, mint a lélek mesterséges eszközei, arra szolgálnak, hogy az ismeretlent ismeretessé tegyék. Az alakok, a formák tehát a létnek érthető minőségei. Hasonlók hozzánk, mert mi is egy-egy alak, idom, forma, minőség vagyunk és rokonság köt össze bennünket más alakokkal. Csak hasonlók ismerik meg egymást , csak hasonlók hatnak egymásra ! Ha mi nem volnánk alakok, a világban sem látnánk alakokat s a világ számunkra rejtély maradna. Mivel azonban benső lényegünk az alak, a minőség, azért vagyunk érzékenyek az alakok és a világ benső minősége iránt is. A nagy természet maga is alak és mint natura naturans minden alaknak szövőszéke. Ez az az ősi szövőszék, amelynek fonalas kereke a létnek látható köpenyét, a természetet szüntelen szövi. (Goethe.) Mi is ily alak vagyunk; mi szintén natura naturans teremtő, létszövő alak vagyunk és az alakoknak gazdag világát hordjuk magunkban. Csak ami lényegünk, abból adhatunk. És amit adunk a világnak, abból ismerjük meg lényegünket. Az igazság, a jóság és a szépség tágas mezején árad ki az ember benső lényege.