Kiss János szerk.: Religio, 1915.
2. szám
A VALLÁSPSYCHOLOGIA MINT ÚJ TUDOMÁNYÁG. Első közlemény. A VALLÁSPSYCHOLOGIA egészen fiatal, fejlődésben lévő tudomány. Mint önálló tudománynak alig van két évtizedes múltja. Régente is foglalkoztak a vallással lélektani szempontból. Az egyéni és a népek vallási életének jelenségeit azelőtt sem hagyták figyelmen kívül. S épen a katholikus vallási irodalom mély vallásosságú és tudományos képzettségű művelőinél találunk gazdag valláspsychológiai megfigyeléseket és tárgyalásokat. A vértanúk aktái, a szentek életrajzai, a középkori misztikusok iratai és levelei, az aszketikus irodalom lélektani szempontból is igen értékesek. Különösen pedig szent Ágoston vallomásai és Kempis Tamás «Krisztus követése» tanúskodnak a belső vallási élet alapos ismeretéről. Szent Tamás mélyen járó elméleti fejtegetései igen gyakran bámulatosan szabatos lélektani anyagot tartalmaznak. A hittény elemzése, a kegyelemről, főleg pedig a passiókról szóló fejtegetései föltárják a lelki élet organismusát. Az egyház is alapos valláspsychológiai kutatásokat végez a szenttéavatások előtt, midőn a szentté avatandók lelki életét minden irányban átvizsgálja és megvilágítja. De ezen valláspsychologiai fejtegetéseknek, megfigyeléseknek inkább praktikus, asketikus, mint elméleti, tudományos céljuk és jellegük volt. S mint elméleti fejtegetések inkább csak alkalomszerűen voltak beleszőve más theologiai tudományokba. A vallási élet jelenségeinek tudományosan psychologiai tárgyalásmódja nem volt önálló tudomány. Különálló tudománnyá azóta kezd kialakulni, amióta a modern psychologia a vallásra is alkalmazza módszereit s a valláspsychologia tárgyát és célját minden mástól elkülöníti. I. A mai valláspsychologia keletkezésének egyik oka az a psychologia, mely egy ideig a vallást figyelmére nem méltatta. Azelőtt a psychologia épen psychologiai okokból érdemetlenül