Kiss János szerk.: Religio, 1915.
10. szám
HAECKEL MONISMUSÁNAK GYAKORLATI KÖVETKEZTETÉSEI. A BÖLCSELET nem mozoghat csupán az elmélet szűk kereteiben. Minden bölcselő törekedett arra, hogy bölcseletéből gyakorlati elveket vonjon le a mindennapi élet kérdéseinek és szükségleteinek megoldására. A monismus is hirdeti, hogy az elméletnek a gyakorlatra is ki kell hatnia, s ezért Haeckel folyton-folyvást levonja tanaiból a szükséges következtetéseket a gyakorlati élet irányítására. A gyakorlati élet e négy főkérdés körül forog: 1. Mi az Isten s a vallás. 2. Mi az erkölcs. 3. Mi a tudomány és művészet szerepe az ember életében és 4. Mit várhatunk a politikai élettől. 1. Isten és vallás. Minden bölcseletnek van valamelyes kiinduló pontja, mely az érzéki megismerés határán túl a hit vagy a föltételezés területén van. A theisztikus világnézet a személyes Istenben látja ezt a kiinduló pontot. Minthogy Haeckel a világegyetem makro- és mikrokozmoszában mindenütt csak anyagot, érzékelhetőt keres, a személyes Isten fogalma pedig e keresés korlátain túl van, kimondja, hogy személyes Isten nem létezik. Nem tudja elképzelni az Istent. Hogyan képzeljünk el erőt — kérdezi — mely minden anyagi támpontot nélkülöz, mely anyagi mozgásváltozásokat idéz elő anélkül, hogy önmaga anyag lenne, mely hatást idézne elő megfelelő ok nélkül.2 Nem érti, milyen lehet a Teremtő, ez 17. a szerzőnek a Religióban 1914. 823. s köv., valamint 1915. 17. s köv., 177. s köv. és 262. s köv. Haeckel rendszeréről megjelent cikkeit. 2 «Wie sollen wir uns eine Kraft ausserhalb der Materie nur irgend vorstellen, eine Kraft, der jeder Angriffspunkt, welchen die Materie bietet, als solcher unangreifbar ist? Eine Kraft, welche materielle Bewegungserscheinungen hervorruft, ohne selbst materiell zu sein? Eine Kraft, die eine Bewegung ohne Anziehung und ohne Abstossung, mithin eine Wirkung ohne Ursache hervorrufen würde.» Generelle Morph. I. 172.