Kiss János szerk.: Religio, 1915.
7. szám
a helyi beszédről 479 S ennél az Úr által szemünk elé helyezett eszménynél az a szép, az a megkapó, hogy bármilyen magasztosan ideális is, nem hymera, nem elérhetetlen fata morgana, hanem olyan magaslat, amelyre, önlegyőzéssel, erőfeszítéssel ugyan, de mindenki feljöhet, aki csak akar : király és koldus, pap és hivő, gazdag és szegény, tudós és tudatlan. Valóban: katholikus kép. Küzdenünk mindenesetre kell. A vezényszó : aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét mindennap és kövessen engem. A hivő szükséges jellemvonásainak Jézus szavaiban feltüntetésével már a harmadik fejezethez, a 10-ik oldalhoz jutottunk, s még mindig csak az elején tartunk. Nem az a különös, hogy még, hanem az, hogy a bevezetésen már túl vagyunk. Jézus Krisztus élete, működése, beszédei egy-egy végtelen tenger, melyet kiüríteni nem lehet. S ha a katholikus dolgokról szó mégis a munkája végére jut s aquinói szent Tamás példájára elmondja a záró Ave Máriát, elmondhatja az angyali mesterrel, csakhogy sokkal jogosultabban : gyarlóságom, tudatlanságom immár letéteti velem a tollat, Uram. A katholikus tudományokkal, különösen az aszketikával foglalkozók mindannyia egy igen különös lélektani tüneményt figyel meg önmagán. Azt a papot, aki a világtól, várostól jó messze eső, hegyekvölgyek s olyan utakkal elválasztott, szinte hermetice elkülönzött faluban működik, ahová s amelyeken ritkán téved valaki, s ha jön, az a barátság, a szeretet hősies jele : izolált magányában két végzetes veszedelem fenyegeti : az elparasztosodás s a pohárszerelem. A lelki élet, a maga kedves gyakorlataival nem tölti be vagy nem tölti ki a napot teljesen. Azt a sok órát, mely a becsülettel végzett kötelességteljesítés, házi gondok, lelkigyakorlatok mellett is még megmarad, a szükséges szórakozás, felüdülés idejét leszámítva, csak a Szentírás szavának követése foglalhatja le: ama scientiam scripturarum, et carnis vitia non amabis. S ezek között a kedves órák között akad egy-egy Istenáldotta perc, amelyben mint a villám csap le a gondolat: ez jó volna, ha meg lenne írva. S másnap, egy kis Szentséglátogatás után, ha a munka megkezdődik, felelevenül az a sok szép gondolat, melyet hallottunk, olvastunk, átelmélkedtünk, az évi exercitium soha el nem mosódó, az örökkévalóságot elénk táró