Kiss János szerk.: Religio, 1917.

1. szám

A BÖLCSELKEDŐ SHAKESPERE 17 Shakespere az embert, a szellem életét, a szenvedélyek természetrajzát, az erények szépségét és termékenységét, a gon­dolatok izzó harcait, a bölcseletek ágas-bogas kérdéseit látja, nézi, sőt átéli. Ő nemcsak elvont fogalmakat, vagy neveket ismer­ ő benne a fogalmak, a nevek, az igazságok, a tévedések, az idők, a korok, az erények, a bűnök húsba öltöznek, lelket nyer­nek, természetüknek megfelelőleg gondolkodnak, beszélnek, sze­retnek, gyűlölnek, éltetnek vagy gyilkolnak. Lelke eleven néző­tér, az élet színpadja, amelyen a szívéből nőtt alakok mozognak, él­nek, szóval és fegyverrel harcolnak, erényeikben ragyognak, bűneik­ben tobzódnak és visszatükrözik mindazt, ami kívül történik, a világban lezajlik, a bölcselő gondolataiban vívódik, a művész kezé­ben,ujjaiban bizsereg, vagy a politikus agyafúrt fejében táncol. Maga ,mondja: tükröt tart a természet elé. Shakespere belülről lát mindent. Belülről, vagyis saját lelkéből , belülről, vagyis az élet díszletei, hazugságai, tettetései mögül. Ő valóban kozmometer! De nemcsak egy időnek a kozmometere,hanem minden időké, mert — mint mondom — a lélek és a lét alapjaiból, gyökereiből lát és nézi minden idők emberét, erkölcsét, szellemét és bölcselkedését. Honnan nőtt ki, mily idők méhéből született, mily esz­mékből táplálkozott Shakespere? Ezekre a kérdésekre felelnünk kell, ha eszméit, gondolkodását, bölcseletét ismerni akarjuk. «Amilyen az idő, olyan az ember.» Shakespere a renais­sance kor embere. ízig-vérig át van hatva a kor szellemétől és azért tudott igazi renaissance-drámákat írni. London is olyan volt akkor. Az új idők szelleme verődött rajta vissza. Erős, makacs, szellemes,­­ szereti a szépet. Mélyen, sőt izzón érzékies, izgé­kony és féktelen. Erejének öntudatában akarata nem ismer határt. Az Én öntudatra ébredt , de ez az Én szertelen, önmagának tör­vénye és törvényhozója. Az újjászületés emberei akaratemberek, szenvedélyekkel túlfűtött emberek. Zordak, kegyetlenek, irgal­matlanok, gyilkosok, ragadozók. Lelkiismeret őket nem mérsékli , a természet szavát követik. Természet, istenem vagy, hódolok Törvényednek... mondja Edmund. A gyilkos III. Richárdnak rémes látásai vannak és borzadva kérdi: Félek magamtól? Más itt senki sincs. Richard szereti Richárdot, vagyis: Én, én vagyok. Religio, hittud, és bölcs, folyóirat.

Next