Kiss János szerk.: Religio, 1919.
3. szám
142 DR. TRIKÁL JÓZSEF 2. Böhme Jakab a Morgenröte im Aufgang elején jelzi, hogy szándéka a szellem és nem a jelenségek szemlélete alapján írni. Mein Vornehmen ist nach dem Geist und Sinne zu schreiben und nicht nach dem Anschauen. Az Anschauen, a külvilág szemlélete csak változékony képeket nyújt és minden kép csak halvány visszfénye a dolgoknak. Még a fogalmak sem vezetnek a mélységekbe. A fajok, a nemek is legfeljebb csak a szélességben és általánosságban tükrözik a mindenséget és nem a mélységben és lényegességben. A szellem túl akar haladni a jelenségek képein, túl a fogalomban egybegondolt lényeges jegyeken, mindennek benső értelmét és lelkét igyekszik megragadni. Ámde ez szerfölött nehéz, mert sok akadályt kell megtörni. Először kevés a mély lélek, a lényeglátó szem. Típusok vagyunk és más mások ajándékaink. A szenzualizmusnak ép oly típus felel meg, mint a kriticizmusnak. Az egyik elfogult a másikkal szemben és mind a kettő vak a lényeglátóval szemben. A nyelv is nagy akadály. Beszédünk dadogássá válik, mihelyt a szellem mélységekbe és magasságokba lendül; mihelyt új és szokatlan dolgokat kell kifejeznie. Új szavakat, új kifejezéseket kell találnia, mert a kész nyelv, a kész gondolatok az eredetit ki nem fejezhetik, sőt mint a járt út az utat is megszokott irányba terelik. Az igazi bölcselőknél ép az új nyelv, a szokatlan kifejezések, az eredeti látások ragadnak meg. Érezzük erőfeszítéseiket, hogy a kifejezhetetleneket is közöljék; a láthatatlanokat is megérzékítsék; az intelligencia legmélyén kivillanó gondolatokat is szemléltessék. És mégis sikerül-e magukat teljesen kifejezniök? Sikerül-e anyagias hasonlataikkal a szellem és lét misztériumait megoldani? Sikerül-e teljes megértést kivívni? Világos, hogy nemcsak a mesternek, hanem a tanítványnak is minden lelki erejét meg kell feszítenie, hogy úgy értsen és lásson, amint érteni és látni kell. Hogy meg tudja lesni a gondolatok kiszökkenését, kialakulását és be tudja fogadni azok teljes értelmét. A szellem nyelve tehát egyéni nyelv; látása ünnepélyes és nem köznapi látás; közlései iskolás műszavakba és mesterséges formákba nem öltöztethető. A szellem nyelve a tucatész számára rejtélyes, misztikus ; tana is misztikus. Mi más tehát a misztikus, mint a léleknek, a lényegeknek, a rúgóknak, a mélységeknek megszólaltatója? Nem voltak-e a nagy bölcselők mind miszti-