Kiss János szerk.: Religio, 1919.

1. szám

1. ÉRTEKEZÉSEK A VALLÁSOS TAPASZTALATOK ÉRTÉKELÉSE­ I. A­z EMBER minden időkben csodálatos és benső odahajlást érzett az istenséghez. A Végtelen sohasem volt távol tőle, sőt érezte, hogy egész lényével a Végtelen ölében pihen. A pri­mitiv ember Isten jelenlétében és közelségében él. A primitív állapotból kiemelkedett nagy keleti népek: a sumirok, asszírok, babyloniak, perzsák, egiptomiak vallása hiszi, hogy az istenek az embersorsok intézői. A földi dolgok az égi események vissza­tükrözései. A görögök az eleusi nagy misztériumokban tisztulnak meg. A római politikai életet a mindenütt jelenlevő istenek inté­zik. A zsidó nép története pedig Isten örök terveinek megvaló­sulása az emberiségben. És amint az ember minden időben érezte Isten sorsbontó hatalmát, ép úgy mindig voltak kiváltságos lelkek, akik Vele bensőbb szeretetben, boldogítóbb és meghittebb barátságban éltek. Ők az Isten hírnökei, akaratának kibeszélői, parancsainak végrehajtói. Maradjunk csak az ó- és újszövetség talaján. Gondoljunk Mózesre, Jehova választottjára. Gondoljunk a patriarchákra és a prófétákra és mindazokra a rendkívüli és csodálatos látásokra, hallásokra, mindazokra az örömökre, megrendülésekre, mind­azokra a nagy tettekre, amelyeknek ők voltak részesei, vagy végrehajtói. A zsidó nép és a zsidó vallás történetét a válságok izgalmas óráiban Jehova igazgatta. Az újszövetség hajnalán a kereszténység sorsát is Isten keze intézi. Szent Pétert angyal szabadítja meg a börtönből. Sault égből alászálló fény sújtja le és az Úr Jézus szavai térítik meg. Szent Ágoston csak akkor tud kételyeiből kibontakozni, amikor lelkében megrendülnek a titokzatos szavak: Tolle lege. És később a szentek története beszél Istenben élő lelkek- Religio, hittud. és bölcs, folyóirat.

Next