Kiss János szerk.: Religio, 1923.
2. szám
IRODALMI ÉRTESÍTŐ 14r saság vezetője, dr. Steiner Rudolf módosításokat tett a Blavatskyféle tanon s a figyelmet főkép az ember természete és képességeinek közvetetlen szemléletére fordította, minek megfelelően a theosophia szó helyébe az anthroposophiát, az ember tudását (dSva-pnTroe, ember) vette használatba. Ezt a két árnyalatban megjelenő elméletet ismerteti és méltatja Wolkenberg tanár 172 oldalra terjedő, nagy tudással, világos előadással és szép nyelvezeten megírt művében. Mindenekelőtt elmondja a teozófia mibenlétét, történetét, célját és eszközeit, majd hozzácsatolja ehhez az antropozofiának nevezett változat ismertetését. Ezt követi a teozófia és antropozófia tanítása Istenről, Krisztusról, az emberről, az emberfajtákról, az emberiség céljáról és életfeladatáról, az Istenhez vezető teozofikus utakról, a lelkek országáról, az újratestesülésről s a karmáról, azaz budhistikus és teozofikus igazságszolgáltatásról. Majd a teozofia vezéralakjainak állítólagos és valóságos ismeretforrásairól tájékoztat. Tárgyalja és bírálja a teozofia erkölcstanát. Nagy gonddal feltünteti a teozófia viszonyát az újbudhizmushoz, spiritizmushoz s kivált a kereszténységhez s a katholicizmushoz. Mindezt az idevonatkozó irodalom bő ismertetése s gondos betűrendes név- és tárgymutató zárja be. A szerző szükséges és hasznos munkát végzett, amikor ezt a művet megírta, mert némelyek már nálunk is meghódoltak a teozofia titokzatos tanának s ez további eltántorodások veszedelmével jár, sokan érdeklődnek és tudakozódnak is a teozofia mibenléte s vallási értéke felől. Vay Adelma báróné sz. Wurmbrandt grófnő «Szellem, erő, anyag» című teozofikus munkáját, mely több nyelven megjelent, nálunk is sokan olvassák, tartalma nagyrészt sületlenség, a szöveghez adott vonalak és mértani ábrák adott értelmezésének semmi, de semmi alapja nincs, mégis médium sugalmazásának tulajdonított írásával és lelkiek után mutatott vágyakozásával sokakat megnyert, sőt még olyan kiválóságot is meghódított, amilyen Bartha Miklós volt, úgy hogy ez a jeles hírlapíró és országgyűlési képviselő Adelma művének, Tóvölgyi Titusz által adott magyarázatához Vay Adelmát dicsérő bevezetőt írt. Ily körülmények közt kívánatos, hogy legyen a közönség rendelkezésére olyan könyv, mely teljes felvilágosítást nyújt a kérdéses elméletről s biztos ítélettel megmutatja értékét. Plátó azt mondja a szofistákról, hogy tanaik legjobb cáfolata azoknak egyszerű előadása.