Kiss János szerk.: Religio, 1923.

2. szám

IRODALMI ÉRTESÍTŐ 145 saság vezetője, dr. Steiner Rudolf módosításokat tett a Blavatsky­féle tanon s a figyelmet főkép az ember természete- és képes­ségeinek közvetetlen szemléletére fordította, minek megfelelően a theosophia szó helyébe az anthroposophiát, az ember tudását (dSv^-pwTïoç, ember) vette használatba. Ezt a két árnyalatban megjelenő elméletet ismerteti és méltatja Wolkenberg tanár 172 oldalra terjedő, nagy tudással, világos előadással és szép nyelvezeten megírt művében. Mindenek­előtt elmondja a teozofia mibenlétét, történetét, célját és eszközeit, majd hozzácsatolja ehhez az antropozofiának nevezett változat ismertetését. Ezt követi a teozofia és antropozofia tanítása Isten­ről, Krisztusról, az emberről, az emberfajtákról, az emberiség céljáról és életfeladatáról, az Istenhez vezető teozofikus utakról, a lelkek országáról, az újratestesülésről s a karmáról, azaz bud­histikus és teozofikus igazságszolgáltatásról. Majd a teozofia vezér­alakjainak állítólagos és valóságos ismeretforrásairól tájékoztat. Tárgyalja és bírálja a teozofia erkölcstanát. Nagy gonddal fel­tünteti a teozofia viszonyát az újbudhizmushoz, spiritizmushoz s kivált a kereszténységhez s a katholicizmushoz. Mindezt az ide­vonatkozó irodalom bő ismertetése s gondos betűrendes név- és tárgymutató zárja be. A szerző szükséges és hasznos munkát végzett, amikor ezt a művet megírta, mert némelyek már nálunk is meghódoltak a teozofia titokzatos tanának s ez további eltántorodások veszedel­mével jár, sokan érdeklődnek és tudakozódnak is a teozofia mibenléte s vallási értéke felől. Vay Adelma báróné sz. Wurmbrandt grófnő «Szellem, erő, anyag» című teozofikus munkáját, mely több nyelven megjelent, nálunk is sokan olvassák, tartalma nagyrészt sületlenség, a szöveg­hez adott vonalak és mértani ábrák adott értelmezésének semmi, de semmi alapja nincs, mégis medium sugalmazásának tulajdo­nított írásával és lelkiek után mutatott vágyakozásával sokakat megnyert, sőt még olyan kiválóságot is meghódított, amilyen Bartha Miklós volt, úgy hogy ez a jeles hírlapíró és országgyűlési képviselő Adelma művének, Tóvölgyi Titusz által adott magya­rázatához Vay Adelmát dicsérő bevezetőt írt. Ily körülmények közt kívánatos, hogy legyen a közönség rendelkezésére olyan könyv, mely teljes felvilágosítást nyújt a kérdéses elméletről s biztos ítélettel megmutatja értékét. Plátó azt mondja a szofisták­ról, hogy tanaik legjobb cáfolata azoknak egyszerű előadása;

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék