Kiss János szerk.: Religio, 1923.
1. szám
1. ÉRTEKEZÉSEK JÓB KÖNYVE SZÖVEGKRITIKÁJÁNAK MAI ÁLLÁSA. 1. Nagy fáradsággal és csodálatos szorgalommal végezték a masszoréták és elődeik hosszú századokon át azt az érdemes munkát, melynek eredménye az ószövetségi héber nyelvű szentkönyvek jelenlegi szövegének végleges megállapítása lett. Azonban, bár érthető a Masszóra befejezését követő századoknak az a föltétlen hódolata, mely az ekként létrejött, úgynevezett maszszoretikus szövegnek (röviden: Msz.) szinte a legapróbb írásjegyig a sugalmazottság tekintélyét tulajdonította, lassanként mégis, főleg a XIX. század folyamán, mindinkább és inkább tért hódított az értelmezők körében az a nézet, hogy e szöveg korántsem kifogástalan; ellenkezőleg, a régi héber írástudóknál, kik e munkát végezték, a kritikai érzék hiánya nagyon is szembeszökő s ennek következtében a szöveg megállapítása körül elkövetett tévedések, hibák száma is régió. S épen azért, midőn annak az eszményi célnak megvalósításáról van szó, amelyre minden, a tudományosság jogcímére számot tartó szentírásértelmezésnek elsősorban törekednie kell, hogy t. i. a szentszövegnek eredeti alakját, úgy amint az a szentíró tollából kikerült, amennyire emberileg lehetséges, kihámozzuk: a Msz ma már épen nem bir azzal az ellenmondást kizáró tekintéllyel, melynek az újabb időkig, különösen az úgynevezett «ortodox» protestáns szentírásmagyarázóknál örvendett, nem is említve a zsidó értelmezőket, akik ritka kivételektől eltekintve, a Msz teljes sérthetetlenségét még ma is nem annyira vitatják és tudományos érvekkel támogatják, mint inkább egyszerűen nem vitatható tantétel gyanánt állítják az olvasó elé. Azok a sokszor megoldhatatlannak látszó nehézségek, melyeket a Msz főként a költői és prófétai könyvek olvasásánál az értelmező elé tár, arra kényszerítették a régi értelmezőket, akik a Msz-et még nebántsvirág gyanánt kezelték, hogy az ily homo- Religio, hittud. és bölcs, folyóirat. 1923. 1