Kiss János szerk.: Religio, 1926.
1. szám
MI I. ÉRTEKEZÉSEK INTUÍCIÓ ÉS ÁTÉLÉS. b) Átélés (purificatio animi). Az ÁTÉLÉSI folyamat taglalásának megértésére emlékeztetnünk kell arra, hogy az ismeret az emberre nézve époly életfeltétel, mint a testi táplálék. Enélkül még az élet alsóbbrangú megnyilvánulásai sem lehetségesek, mivel pl. a tenyésző élet anyagát is csak az ismeret révén szerezhetjük meg. Az ismeret tehát az emberi élet mozgatója, nélküle nincs belülről jövő indítás, nincs kezdeményezés, nincs fejlődés vagy gyarapodás, szóval nincs élet, hanem csak sorvadás és végül halál. De nem minden ismeret alkalmas arra, hogy ily élettényezőként mozgasson bennünket. Az életnek is megvannak a maga törvényei s így csak az az ismeret ígérhet igazán emberi életet, amely ezeknek a keretében mozog s ezek körében való fejlődést tesz lehetővé. Hogy a hamis ismeret erre magában véve nem alkalmas, mondanunk sem kell, de még az igazság hírnökeiként fellépő tűnő benyomások sem felelnek meg minden körülmények között ennek a célnak. Olyanféle erőket képviselnek ezek, mint a mechanikában a taszítás, vonzás stb. Ha tehát rájuk lenne bízva az emberi élet kialakulása, akkor ez egy minden törvény nélküli, kizárólag a benyomások szelétől irányított hánykolódás lenne. Az ismeretnek tehát, hogy valódi élettényezővé legyen, épúgy át kell alakulnia lelki, pszichológiai énünkké, mint a tápláléknak testünk substanciális alkotórészévé. Amit itt a legkülönbözőbb kémiai erőktől irányított folyamat, az emésztés végez el, azt lelki életünkben egy egészen hasonló működés, az átélés valósítja meg. S amint annál az eledel áthasonulása csak akkor tökéletes, ha a testi élet összes szervei normálisan működnek s a maguk módja szerint és befolyásuk arányában hozzájárulnak az emésztéshez, úgy az átélés is csak akkor termel V. ö. Aquinói szent Tamás világnézete 80. s köv. old. Religio, hittud. és bölcs, folyóirat, 1926. 1