Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1963 (70. kötet = Új folyam 8. kötet)

1963 / 2. sz. - ERDEI FERENC: Kodály Zoltán köszöntése

Kodály Zoltán köszöntése* ERDEI FERENC ]Ótai ünnepi ülésünket azért hívtuk össze, s erre azért hívtuk meg Önöket, hogy — mint a Magyar Népköztársaság legfelső tudományos testülete — köszöntsük a 80 éves Kodály Zoltánt, a tudós akadémikust, a Magyar Tudo­mányos Akadémiának hazánk felszabadulása utáni első elnökét, a magyar zenekultúra páratlan hatású nevelőjét és a magyar nép nagy művészét. A Magyar Tudományos Akadémia több mint egy évszázados története során úgy osztozott hazánk újabbkori történetének nagy eseményeiben, hogy a fellendülés korszakaiban maga is a haladó tudomány szervezője lett, a hanyat­lás időszakaiban pedig a haladást gátló tudományos törekvéseknek vált hajlékává. De a tudomány sohasem lehet tartósan és egészen a társadalmi fejlődés fékezője, mert lényegénél fogva a fejlődés tényezője, így a mi régi Akadémiánk sem tudott sohasem egészen elzárkózni a haladó tudomány elől, s még olyan időkben is rákényszerült egy-egy engedményre vagy tudomá­nyos mivoltát igazoló gesztusra, amikor egészében reakciós politika szolgála­tába szegődött, s vezetése nem a társadalmi fejlődést, hanem a népelnyomó rendszert szolgálta. 1941. május 13-án még nem kapta meg Kodály Zoltán a kétharmados szavazattöbbséget, ami levelező taggá választásához kellett volna, de 1943. május 11-én már 38-an szavaztak mellette az I. Osztály tagjai közül, és csak ketten ellene, s a közgyűlés 34 szóval 8 ellenében megválasztotta őt az Akadé­mia levelező tagjává. Közben ugyanis nem kisebb dolog történt, mint az, hogy a Magyar Dalosegyesületek Országos Szövetsége az 1942. évet „Kodály-évnek" nyilvánította, s falun és városon, itthon és külföldön egyaránt úgy ünnepelték Kodály Zoltánt, mint az új magyar zene úttörőjét, egyik nagy alkotó egyéni­ségét. Ez hatott az Akadémiára is. Magának az először visszautasított Kodály Zoltánnak efelől nem voltak illúziói: „Lehetséges — mondotta a sikertelen szavazás után —, hogy bárki állt volna elő ezzel a munkával, hasonló lett volna a sorsa. Tehát talán nem a személy, hanem a munka a kifogás tárgya." Dicséretére legyen azonban mondva a régi Akadémiának, hogy Bartók Béla és Kodály Zoltán páratlan vállalkozását, a népdalgyűjtés munkáját s annak feldolgozását, sajtó alá rendezését, ha szerény eszközökkel is, de támogatta. 1940 őszén — abban az évben, amikor Bartók Béla elhagyni kényszerült az országot — Kodály Zoltán a Magyar Tudományos Akadémiához nyert beosz­tást, s ettől kezdve a népdalgyűjtés és feldolgozás központjává az Akadémia lett, s megindult a Magyar Népzene Tára előkészítése. A kötetek kiadását már az újjáalakult Akadémia kezdte meg és ma is folytatja. * Elhangzott az MTA Elnökségének 1962. dec. 12-i nyilvános ünnepi ülésén. 1 Magyar Tudomány 1063/2. 79 М6Ш uMMimí mm*

Next