Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 20. (1969)
1969 / 1. szám - HÓNAPRÓL HÓNAPRA - Dunajecz László: Eminescu műveinek leggazdagabb magyar tolmácsolása
tóberi forradalom ünnepén mutatták be a Szovjetunióban. Én nem nagyon lelkesedem az efféle címkékért: akaratlanul is a sematikus évek hurrá-filmjei sejlenek fel mögötte. Karaszik műve szerencsére nem emlékeztet a bántóan egyszerűsítő mozidarabokra - s mivel figyelemreméltó igénnyel és eszközökkel idézi a múltat, méltó a nagy ünnephez. Remélhetően a magyar nézők is rövidesen láthatják az otthoni mozikban. (Kijev) VERESS JÓZEF Eminescu műveinek leggazdagabb magyar tolmácsolása Eminescu lírai és prózai alkotásainak eddig legteljesebb átültetése jelent meg a közelmúltban az Európa Könyvkiadónál. A kötet révén anyanyelvünkön gyönyörködhetünk a költő életében megjelent csaknem valamennyi versében, egy Schiller és egy Lenau átköltés kivételével, melyért azonban busásan kárpótolnak bennünket Eminescu „Csak egy vágyam maradt" című költeménye három változatának („Feledés éjszakáján", „Nem kell nekem díszsírhely", Ha már porrá omoltam") műfordításai, s főként az, hogy 11 verset - Romlott ifjak. Mortua est! Melankólia, Vágyakozás, A hárs meséje, Az esti csillag, Gloszsza, Velence, A tegnapokkal fogy az élet___ Sok, sok álmos kismadárka..., A csillagig két-két műfordító különböző tolmácsolásában élvezhetünk. A posztumusz költemények közül 67 verset tartalmaz a könyv, mely a „Száz árbocból" című költeménynek szintén két magyar változatával örvendezteti meg az olvasót. Mindenek fölött említésre méltó azonban, hogy a kötet első ízben mutatja be magyar nyelven Eminescu több szépprózáját is, olyan reprezentatív alkotásokat, mint a „Szárnyaszegett génius", „Könnyfia Szépregény", „Szegény Dionis", „Évfordulón" és „Cezara" című remekművek. A kötethez a szerkesztő, Köpeczi Béla 25 oldalas - valósággal tanulmányszámba menő - előszót, a fordítást ellenőrző Gáldi László pedig 84 oldal terjedelmű jegyzeteket írt, melyeknek keretén belül külön-külön bemutatja és lelkiismeretesen, hozzáértően elemzi a kötetnek nemcsak minden egyes írását, hanem azoknak valamennyi - eddig megjelent - magyar nyelvű műfordítását is. Az átültetés mennyiségét illetően Jékely Zoltán, Franyó Zoltán, Szemlér Ferenc, Dsida Jenő, Oláh Gábor, Majtényi Erik, Kacsó Sándor, Berde Mária, Gáldi László és Kiss Jenő haladnak az élen. A minőséget illetően azonban a műfordítók egyenértékű, azonos teljesítményt nyújtottak, mivel egymással versengve, szinte önmagukat felülmúlva, tehetségük legjavát adták valamennyien. Mégis, primus inter paresként kell megemlítenünk, ki kell emelnünk Eminescu „Memento mori" című remekművének átültetését, Franyó Zoltán eme bravúros műfordítói teljesítményét. Annál sajnálatosabb, hogy magyar változatban a „Memento Mori"-ból csak részletek, a mű 1302 sorából mindössze 600 jelent meg a kötetben, habár az - maradéktalanul - a magyar olvasó megkülönböztetett érdeklődésére tartana igényt. Tudor Vianu-nak — román és magyar nyelven egyaránt napvilágot látott „Madách és Eminescu" című tanulmánya révén, melyben a világtörténelmet átfogó „Memento mori" és „Az ember tragédiája" című drámai költeményeket hasonlítja össze. Franyó valószínűleg éppen ezért fordította le Petőfi nyelvére, teljes egészében, Vianu értékes tanulmányának megjelenése után Eminescu eme hatalmas alkotását, melynek első s mindvégig egyetlen műfordítása Franyó magyar nyelvű átültetése. Mindenesetre reméljük, hogy a kötet második kiadásában a „Memento mori" hiánytalanul jelenik majd meg, hogy a legnagyobb román író alkotó művészetét a magyar olvasó minél jobban megismerhesse. Befejezésül elismeréssel említjük meg, hogy a könyviradó megható figyelmessége révén, a könyv borítólapját Constantin Brancusi-nak egy nagyon kedves és találó rajza díszíti. DUNAJECZ LÁSZLÓ 95