Barátság, 1997 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám - KÖZŐS EURÓPÁNK - Szentendre eredetileg bolgár?
Az 1688. évi csiproveci bolgár felkelés, amelynek csíráját, a bolgár nép harcra kész hazaszeretetének kinyilatkoztatását Filip Sztaniszlavov nikápolyi katolikus püspöknek, az ,Abagar" című első nyomtatott bolgár könyv szerzőjének Zrínyi Miklós költő és hadvezérhez 1648-ban intézett, török elleni segélykérő levelében lelhetjük meg, a század legnagyszerűbb bolgár nemzeti haditette volt. A püspök levele Zrínyinél visszhang nélkül maradt, de a katolikus egyház a horvát papság közreműködése révén tovább élesztgette a bolgárság szabadságvágyát. A bolgárok harci kedve elemi erővel tört elő, mikor a pápaság vezette Szent Szövetség törökellenes hadjáratának eredményeként hazánk teljesen felszabadult, és az osztrák seregek Belgrád elfoglalásával megjelentek a Balkán kapujában. A Szófiát Belgráddal összekötő egyenes középpontján fekvő Csiprovci bolgár városka lakói, kik szinte hatvan éve készültek erre a pillanatra, túláradó lelkesedéssel, fegyveresen siettek a császári seregek elé. Legjobban a csiproveci Pejacsevics család lovasai jeleskedtek. Gróf Csáky László huszáraihoz csatlakozva már Orsova felszabadításából és a zentai csatából is kivették részüket. Haditetteivel a Pejacsevics család bárói, majd grófi címet szerzett, s a horvát főnemesség közé emelkedett. Az egyik Pejacsevics horvát bán lett, Pejacsevics Gábort pedig Battenberg mellett bolgár fejedelemnek szemelték ki. Hasonlóképp emelkedett ki a csiproveci Cserkics Parcsevics család is. Bármennyire felkészült Csiprovci és környéke a harcra ősi oszmán rabtartóival szemben, noha a török birodalom válságban volt, a bolgárok hősi elszántsága se lehetett elegendő az óriási oszmán birodalom sokszoros túlerejéhez képest. A bolgárok, bár szerb szomszédaik is megmozdultak, magukra maradtak. A császáriak előnyomulása a Balkán kapujában megtorpant a nyugati kereszténység széthúzása következtében. Az oszmánok nyugati szövetségesei, a franciák hátba támadták a császáriakat, mire a lendületes felszabadító hadjárat leállt. A Nyugat egyszerűen cserbenhagyta a balkáni népeket. A csiproveciek 1688 márciusától csupán októberig tudták magukat tartani a sokszoros török túlerővel szemben. Aztán elkezdődött a fejvesztett menekülés az oszmánok szörnyű bosszúja elől. Siralmas megtorlás várt azokra, akik nem szegődtek a császáriak nyomába, s helyette az ellenállással kísérleteztek. A törökök még a menekülésben lévő csiprovecieknek is a sarkában voltak. A bujdosó csiproveciek több helyen is próbálták lábukat megvetni, de a törökök bosszúja tovább kergette őket. A katolikusok végül egykori kereskedőpartnereikhez kényszerültek szökni a Duna másik oldalára, Havasalföldre, majd onnan a tatárok elől Erdélybe és a Bánátba. Ugyanekkor a katolikusok oldalán harcoló pravoszláv csiproveciek tekintélyes csoportja a forrongó szerbekkel egy társaságban indult el északnak a császári csapatok oltalma alatt. Vezetőjük Arszenij Crnojevic ipeki szerb pátriárka volt, aki azt hirdette magáról, hogy ősi fejedelmi család leszármazottja. Róla tudjuk, hogy már 1656-ban felfigyelt a csiproveciek mozgalmára, és Moszkvának jelezte, hogy a katolicizmus térhódítása veszélyezteti a Balkánon a keleti egyház egységét. Amikor a császáriak bevonultak földjére, Lipót császárnak hűséget esküdött, ezért visszavonulásukkor a császáriak mögött harminchétezer családdal menekülésre szánta el magát. A császári kormányzat a Duna menti Szentendrére telepítette le a menekülteket. Minthogy a pártriárka neve nálunk a bolgáros „Csernoevics" alakban gyökeresedett meg mind a köztudatban, mind a történelemtudományban, ez azt tanúsítja, hogy a menekültáradatban jövő hívei nagyobbrészt bolgárok voltak. Ők azonban a rákövetkező többszöri menekülthullámok folytán kisebbségbe kerültek, és Szentendre szerb település lett. Erre utal az a körülmény, hogy Szentendre legrégibb temploma a Csiprovacska, azaz „Csiproveci" nevet viseli mindmáig, ez azonban szerb névváltozat. Hasonlóképpen tanúi vagyunk napjainkban annak is, hogyan szerbesül vissza a pátriárka neve nemcsak itthon, hanem Bulgáriában is. Könyveink, lexikonjaink a bolgáros Csernojevicsről a szerb Crnoevic alakra utalnak. Egyéb jelentős érvek is szólnak Szentendre eredeti bolgársága mellett. A szentendrei egyházi múzeum nagyszerű kegytárgyai szoros rokonságot, sőt azonosságot mutatnak a messze földön híres csiproveci ezüstművesek kincseivel. A templom könyvtára összegyűjtve őrzi a budai egyetem pesti könyvnyomdájánál megjelent első bolgár könyveket. Itt említendő, hogy hazai bolgár emlékhely nevét tartotta meg a Szentendréhez tartozó Izbég helység neve. A csiproveci felkelés csatározásai során ugyanis a szintén felkelt szomszédos Kopilovci városka lakóinak egy része a Kopreni és Tritecsuki („Három hegyorom") között Zbég („menedékhely") nevű keskeny hágón át menekült meg az őket üldöző oszmánok dühe elől. Végeredményben el kell fogadni a korabeli szerb krónikának azon megállapítását, hogy a Duna menti Szentendrét bolgár településnek találták. Ez alkalmasint utalhat arra a szigeten lévő bolgár településre is, amellyel Mályusz Elemér behatóan foglalkozott. A főváros belterületére is települtek csiproveci Bödey József Szentendre eredetileg bolgár? - Az 1688. évi csiproveci felkelés magyarországi végjátéka -