Mindszenti Sámuel: Brougthonnak a' Religióról való históriai lexicona D-M (Komárom, 1793)
J
Jos. Jov. ft ■* lyes. A’ kezdete, a’ mint választotta Móses Josuét maga követőjének, sok tsudákat emleget, mellyekröl a* Jofue könyve hallgat. Le írja eggy a’ Perssai Királynak Hemannak Saubek nevű fija ellen való hartzát, mellyhez sok mesés környül- állásokat ragaszt. Említ eggy Texíko nevű embert az Ephraim’ nemzetségéből, ki Josué’ követője vélt. Szólt a’ Bírókról, & Juda Királyairól, Jaddusról, Nagysándorról, Adriaiius által Jerusalemnek lett meg szállásáról; a’ könyvnek végen emlékezet vagyon Nathanielnek, és az ő fijának Babarrandának, Abbarusnak, és Pinekásnak tselekedeteikről. (c) A’ Zsidók eggy könyörgést tulajdonítanak Josuénak, mellyet a’ Synagogából való ki menetelkor mondanak. Tíz regulákat is tulajdonítanak neki, mellyekre kellett vigyázni a’ Canaán’ főidén, és a’ mellyek főkénen a’ világi dolgokat illették. A’ Mah ummedanusok azt beszéllék, hogy az Isten elküldötte volt Josuét az Arika vagy Jericho városa környékén lakó Oriásoknak meggyőzésekre, kikkel ő eggy pénteken estve megütközött, de midőn az éjszaka bekövetkezne, ’s szombaton nem szabad volna hadakozni; kérte az Istent, hogy a’ nappalt hosszabbítaná meg, míg az ellenséget tökélletesen meg verné ; melly meg is lett, mert másfél órával későbben ment le a’nap. E’vólt eggyik indító okok a’ Mahammedanusoknak, hogy a’ pénteket megüljék. Azt is beszéllék, hogy Josue a’ Cananaeusokat a’ magok földekből Africába kergette, (d) (a) Theod. Quaest. 14. (b) 4 Mes. 13: 17. (c) Fabric. Apoc. V. T. (d) D Herbelot. Jouanas. Floridában Pogány Papok. s Jovinianus Eretnekek, kik neveket a’ magok szerzöjöktől Jovinianustól, eggy Mediolanumi Baráttól vették. Ez 382-ben ilyen tévelygépeket hintegetett. Mária a’ Jesus* Anyja, szülése után megszűnt szűz lenni. A’ ki a’ Keresztség által a’ kegyelemben részesült, az azt többé el nem vesztheti. A’ kik a’ kegyelemben halnak meg, mind egyenlő jutalmat vesznek az égben. A’ Szüzesség nem kedvesebb Isten előtt, mint az házasság. A’ böjt, és a’ tselekedetek, a’ megtérésre nem szükségesek. A’ Christusnak nem volt valóságos teste. A’ klastromi életnek nagy ellensége vólt Jovinianus, mellyre nézve azt oda is hagyta, azonkívül sok Barátokat és Apátiákat, reá vett, hogy a’ klastromból menjenek ki. Kárhoztatta őtét Siricius P. és a’ Mediolanumi Conciliummal Ambrosius. De midőn azzal nem gondolt, Theodesius Magnus ki hajtotta ötét követőivel eggyütt Romából. Minthogy pedig azután is Román kívül a’ mara