Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia (Budapest, 1970)
gal. Ennek a kelta törzsnek, az eraviszkuszoknak központja a mai Gellérthegy és Tabán területén volt. Viszonylag magas kultúrával, fejlett vas- és edényművességgel rendelkeztek. Élénk kereskedelmet folytattak közeli és távolabbi szomszédaikkal. Ennek egyik bizonyítéka, hogy már az i. e. I. sz. közepén külön ezüstpénzt vertek „RAVIS” felirattal. Korongon készült edényeiket festéssel vagy besimítással díszítették; egyes mesterek grafitport is kevertek az agyagba, s így csillogó fekete felületet nyertek. A rómaiak az i. sz. kezdete körüli években hódították meg a Dunántúlt. Lehetséges, hogy az eraviszkuszok is részt vettek az i. sz. 6—9-ig tartó nagy pannon-dalmata lázadásban, de azután egy évszázad leforgása alatt erősen romanizálódtak. Átvették a hódítók nyelvét, kultúráját, a férfiak az öltözéküket is. (A nők viszont a síremlékek ábrázolásainak tanúsága szerint sokban megőrizték ősi népviseletüket.) Ugyancsak a síremlékekből tudjuk, hogy sokáig továbbélt a kocsival-lóval együtt temetés emléke is. Viszont gellérthegyi, jól védhető településükről - nyilván a hódító rómaiak katonai intézkedései miatt - még az I. sz.-ban a környező völgyekbe költöztek, de azért a Gellérthegy valószínűleg megmaradt kultikus központjuknak. W. I. ERDŐDY-PALOTA (I., Táncsics Mihály u. 7.). Helyén a középkorban két lakóház állt, maradványai még a XVIII. század elején is álltak. 1337-től az I. Károly Róbert királlyal rokon s a király városi nagy kúriájával 1354-ben szomszéd Szécsényi Tamás országbíró ingatlanai álltak itt. Az objektumot Szécsényi Tamás utódai a család XV. századi kihaltáig birtokolták. Ekkor a hajdani királyi nagykúria (I., Táncsics Mihály u. 9.) birtokosai, a Guthi Országhok, mint a Szécsényiek leányági utódai kerültek az ingatlan birtokába. Az Országh-féle épületekhez csatolva az Országhok tulajdonában volt 1541-ig. A mai palota helyén állt két középkori eredetű házat 1750 körül gróf Erdődy József mint ingatlantulajdonos lebontatta, s ott Nepauer Mátyás tervei szerint annak palléra, Deiringer Mátyás építette fel az Erdődy-palotát. Az épületet - amelyben Erdődyék vendégeként Beethoven is megfordult - 1912-ben Hatvany József vette meg, aki 1913-ban Behr Józseffel mai alakjára építtette át. Még torzított formájában is a vári barokk egyik szép emléke. 1944- 45-ben az épület súlyosan megrongálódott, majd részleges helyreállítása után általános iskolává alakították. Zárt udvarán 1967 óta hangversenyeket tartanak („Zenélő udvar”). Z. L. ERZSÉBET-HÍD A híd megépítésének szükségessége az 1880-as években merült fel. Először Palóczy Antal építész, Budapest szabályozására vonatkozó számos terv készítője mutatott rá az Eskü téren építendő híd városszerkezeti fontosságára. A híd építésére vonatkozó első lépésként a főváros közgyűlése felterjesztést intézett a kormányhoz (1885) új Duna-híd építése tárgyában. Az 1885. évi XXI. törvénycikk ki is mondta, hogy amint a már fennálló hidak vámjából befolyó tiszta jövedelem a 650 000 forintot meghaladja, a többletet negyedik Duna-hídra kell fordítani. 1886-ban Országh S. bizottsági tag indítványt tett a főváros közgyűlésén az Eskü tér és Rudas fürdő közt építendő Duna-hídra. Ez indítvány alapján a pénzügyminiszter felszólította a fővárost, hogy az új híd építésére és a környék rendezésére készítsen tervezetet. 1890-ben a főváros már két híd építését véli szükségesnek: az Eskü térit és a Vámház térit (Szabadság-híd). A Közmunkatanács csak utóbbi megépítését javasolta azzal, hogy „az Eskü téri híd mindenképp és teljességgel célszerűtlen, kivéve a gyalogközlekedés ez esetben lényegtelen álláspontjait”. Az Országos Iparegylet Palóczy indítványára a Közmunkatanáccsal szemben foglalt állást, és hírlapi cikkek jelentek meg, amelyek mindkét híd építését sürgették. Valóban, a város fejlődésével a hidak felépítése ekkor már feltétlenül indokolt volt. A pesti oldalon a sűrűn beépült JózsefvÁRosnak és FERENcvÁRosnak és a Pest déli felében létesült iparvidéknek a budai oldallal csak nagy kerülővel volt kapcsolata. A Lánchíd teherforgalomra egyébként sem volt alkalmas. Ezek voltak előzményei az 1893. évi törvénycikknek, amely a két Duna-híd építését elrendelte és a szükséges összeget biztosította. A hidak vonalainak kitűzése a már felépült Vámház miatt csak az Eskü téri hídnál volt problematikus, és az eltérő javaslatok tárgyalása 1897-ig elhúzódott. A hidak terveire 1893-ban nemzetközi tervpályázatot írtak ki, összesen 10 millió forint költségkerettel. 53 terv érkezett az Eskü téri, 21 a Vámház téri hídra. Az első díjat Eisenlohr és Weigl stuttgarti építészek Eraviszkusz sírkő kocsiábrázolással, II. század 73