Budapesti Szemle. 1894. 79. kötet, 211-213. szám
213. szám - ROMA CAPITALE. – Milkó Izidortól
ROMA CAPITALE. Aki olasz földön utazik, az utczán is tanulhat históriát. Nemcsak a tereket ékesítő szobrokról, de a házak architecturájáról is. A mi Németországban és egyebütt csak egy-egy (a régi korszakok jellemét megőrzött) városnak, az Itália majdnem mindegyik jelentősebb helyének physionomikus tünete. Mindezek a községek valódi történeti vidékek, históriai tájékok, melyek szemmel láthatólag viselik magukon egy elmúlt korszaknak okmánybélyegeit. A ki kopott fölírásokból, rommaradványokból és a régi építésmód épen maradt köveiből olvasni tud, az úgy nézheti végig e városokat s azoknak utczáit, mint egy előtte fekvő történeti könyv egyes lapjait és fejezeteit. A legtöbb olasz városban bizonyos rendszerességgel van kifejezve a középkori köztársaságok jelleme. A házaikon és a palotáikon ez a jellem mintegy meg van kövesedve, s örökös lesz, vagy legalább is nagyon tartós. Mert a történelmi jellemű építészeti stíl olyan mint egy konok előítélet, a korszakok sem bírnak vele. Ha végigmegyünk ez emlékszerű városok terein és utczáin, lehetetlen észre nem vennünk, hogy mindezek a szép városok egy-egy hatalmas papsággal és gazdag aristocratiával büszkélkedő közületnek voltak fényes alkotásai. Ha Velenczéről és regényes történeteiről nem is hallottál volna semmit, csak lábaidat kell betenned e csodás vízi tündérvárosba, csak egyszer kell végigsétálnod fekete gondoláddal azon a mesebeli palotasoron, melyet Canale grandénak ismer a világ, hogy világosan lássad, mikép fakó házcsoportját és érdekes homlokzatú palazzoit csak egy fényeskedő aristocratia építhette Európának legingatabb talajára, a veneták víztől mosott, nedvességtől áztatott, porhanyós szigetecskéire. A régi 25*