Convieţuirea, 2002 (Anul 6, nr. 1-2)
EVOCĂRI
EVOCĂRI érdeklődésének. Mint egyik alkalommal megjegyezte “Eminescu nem egyszerűen politikus, hanem intellektuális élmény is“ számára.13 1974-ben ismét napvilágot láttak a román költő versei Köpeczi Béla válogatásában.14 A kötet két részből áll: az első rész az Eminescu életében kiadott verseket tartalmazza, a második rész pedig a posztumusz verseket. A fordítók közül a következő nevekkel találkozunk: Áprily Lajos, Berde Mária, Dsida Jenő, Franyó Zoltán, Gáldi László, Jékely Zoltán, Szemlér Ferenc. Köpeczi Béla román irodalmi vonatkozású írásai közül említést érdemelnek még: Ion Creangáról (Csillag, 1950. 37.), Ion Luca Caragiale: Két sorsjegy. Elbeszélések (A bevezetőt Köpeczi Béla írta. Fordította Nagy Elek, Bp., 1950), Ion Luca Caragiale születésének századik évfordulójára (Csillag, 1952. 3. 370-372), Az új román irodalom (Csillag, 1953. 2. 238-244), Az új román költészet (Világirodalmi Évkönyv, Bp., 1953. 96-112), Alexandru Toma, Mihai Beniuc, Maria Banuş, Eugen Jebeleanu, Dan Deşliu, Veronica Porumbacu lírájáról. A román novella-irodalom klasszikusai: Ioan Slavici ((Irodalomtörténet, 1956. 1. 123-125), A szabadság költői románul (Kortárs, 1958. 6. 938-939), Román klasszikus magyar nyelven. Vasile Alecsandri (Népszabadság, 1958. aug. 22.), Új idők dobosa. Mihai Beniuc költészetéről (Élet és Irodalom, 1960. 31.), Literatura română în Republica Populară Ungară. Cartea maghiară - A magyar könyv (A bukaresti magyar könyvkiállítás katalógusa, Bp., 1960), Cezar Bolliac. Szemelvények méltató írásokból: George Călinescu, Nicolae Iorga, D. Popovici, Pálffy Endre, Köpeczi Béla, George Munteanu (A jobbágy, Scrieri alese. A kötetet összeállította és az előszót írta Kakassy Endre. Bukarest, 1964, 192-194). Egy román tudós emlékére. Emil Petrovici (Magyar Nemzet, 1968. november 13-i szám), továbbá A huszadik század külföldi írói (Gondolat Kiadó, Bp., 1968), amelyet Pók Lajossal szerkesztett. A kötetben a jelentősebb román írók és költők szerepelnek. A román anyagot Belia György és Medgyes Béláné állította össze. Sokrétű tanulmányai - az említett román költészeti bevezetőkön kívül - átfogják tehát a klasszikus és a későbbi román irodalom legjavát s ezen belül a román irodalomkritika aktuális kérdéseit, az összehasonlító irodalomtörténet módszerével. Fordítással is foglalkozott. 1950-ben Budapesten megjelent a Nicolae Bălcescu: Válogatott írásai (Szerk.: a bevezető tanulmányt és jegyzeteket írta. Tóth Zoltán, Hungária Kiadó) című kötet; a fordításokat Domokos Sámuel és Köpeczi Béla készítette. Végezetül szólnunk kell még egy, a közelmúltban megjelent kötetéről, Nemzetképkutatás és a XIX. századi román irodalom magyarságképe (Akadémia Kiadó, Bp. 1995), amelyben személyes élményei alapján szól a XX. századi magyar-román ellentétekről; a nemzettudatról, annak kutatásáról, eszmei és politikai következményeiről; Daciáról a XV. és XVII. századi magyar történeti és politikai gondolkodásban; a Hunyadiak származásáról, korabeli adatokra és legendákra támaszkodva, Elekes Lajos nézetét osztva román származásukat illetően, de ugyanakkor kiemelve jelentőségüket Magyarország és Európa történetében, a reformkori magyar politikai gondolkodás korabeli román megítéléséről Al. Papiu-Ilarian politikus és történetíró Istoria Românilor din Dacia Superioară (1851-1853) (Felső-Dacia románjainak története) című művén keresztül; a nagy román költő, Mihai Eminescu nemzetfelfogásának gyökereiről, a Geniul pustiu (A szárnyaszegett géniusz) című lírai regénye alapján és az 1848/49-es magyar szabadságharcról alkotott ellentmondásos szemléletről, Ioan Slavici erdélyi román író magyarságképéről 1871 és 1873 között publikált tanulmányai tükrében, valamint a század elején a kultúra nemzeti jellegéről folytatott román-magyar vitáról, Octavian Goga azon vádjáról, hogy a magyar irodalom elvesztette nemzeti jellegét, mert nem a pusztáról, a csárdákról, a betyárokról vagy a parasztokról szól, hanem helyét egy zsidó nemzeti irodalom foglalta el, és Braun Róbert (1879-1937) Aradról származó szociológusnak, a Fővárosi Könyvtár aligazgatójának, a Huszadik Század szerkesztőjének erre vonatkozó elutasításáról (a régi világ eltűnt és a modernizáció kerül előtérbe mindenütt), továbbá Ignotus reflexióiról, hogy igenis ez a modernség magyar, és végül Ady bekapcsolódásáról e polémiába, aki többek között