Criticai Lapok, 2020 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5-6. szám
CRITICAI LAPOK - TANULMÁNY 29 „a tévédráma olyan, elsősorban a lélektan eszközeivel ható, kamarajellegű drámai mű, amelyet a televíziós kamera optikája közvetít kevésszámú, az élmény kollektivitásától megfosztott, intim nézőközönséghez. A tévében az arc kerül a középpontba, ezáltal a beszéd, a hang szerepe megnő, tehát a dramaturgia meghatározója a képpel egyenrangúan a hang, a szöveg A megfogalmazás „szövegcentrikus” lélektani realista szemlélete a magyarországi színpadra is jellemző. S az sem véletlen, hogy a Monte-Carlo híres tévéfesztiváljáról 1962- től rendszeresen díjakkal hazatérő magyar televíziósok (elsőként épp Zsurzs Éva a Palotai Borissal együtt írt Nő a barakkban című tévéjátékkal) minduntalan az „eredeti forgatókönyvért” kapnak elismeréseket. Csupán 1966-tól változik a kategória: ekkor Básti Lajos a legjobb férfi alakításért nyeri el az Arany Nimfa-díjat. Ugyanakkor az, hogy egy adott ország a tévédrámai produkciót a „televízióművészet” vagy inkább a „tévészínház”, tehát hangsúlyozottan a színházművészet körébe utalja-e, a nemzeti televíziózások kezdetén eldőlni látszott. Az első magyarországi tévéjáték megszületésére 1958. március 21-én került sor. S mivel a Magyar Rádiótól csak hat év múlva függetlenedő, önálló Magyar Televízió művészi munkáját „feltétlenül mai tárgyú, izgalmas, a társadalom adott eseményeire reagáló” darabbal akarták kezdeni, anyagért a nagytestvérhez fordultak. Ekképp Dobozy Imre Tanya a viharban című rádiójátékának élő televíziós adását élvezhette az a mintegy ötezer budapesti tévékészülék-tulajdonos, akik megnézték a mezőgazdasági termelőszövetkezet fennmaradásáért folytatott hősies küzdelemről szóló történetet, természetesen fekete-fehérben. Ettől kezdve az első években zömmel kortárs művek képviselték az önálló tévédrámát Magyarországon, ugyanakkor a vegyes műsorok között széles volt a műfaji és tematikai választék. Az első színházi közvetítés egyébként 1957-ben Erkel Ferenc Bánk bánja a budapesti Operaházból. A román köztelevíziózás kissé korábban, 1956 szilveszter éjjel kezdődött. Előtte majdnem az egész adást 35 milliméteres filmre rögzítették, és a bukaresti Moliére utca 2. szám alatt lévő egykori moziból közvetítették. Még éjfél előtt leadták a Ion Luca Caragiale Zűrzavaros éjszaka című darabjából 1943-ban készült játékfilmet is. Az ottani köztelevízió szintén a már akkor majdnem három évtizedes múlttal rendelkező Román Rádió égisze alatt jött létre. Viszont Bukarestben a TvR-rel csaknem egyszerre, ám többé-kevésbé külön entitásként születhetett meg a Román Nemzeti Teleteátrum. Jó pár kedvező körülmény összejátszása okán ugyanis a tévészínházat Romániában a kezdetektől egyértelműen színházi műfajként kezelik. Majdnem egyidőben indult a román színpadi reformmal. Liviu Ciulei még díszlettervezőként a szintén 1956-ban létrehozott Teatrul (Színház) című folyóirat 2. számában hirdette meg a színház „reteatralizációját”, s a Román Televízióhoz kezdettől fogva a „lapos realizmust” elutasító művészeti elveket valló fiatal rendezők szerződtek. Az évek során, többek között, például Andrei Herban is, 1957. május 23-án közvetítettek először színházi előadást, egy kortárs román színművet a bukaresti Nemzetiből. Augusztus 10-én pedig a Moliére utcai stúdióból mutatták be az első önálló tévészínházi produkciót: egy jelentéktelen szovjet darabot. Két hónap múlva pedig két héten belül két olyan tévés adaptáció is a nézők elé került, mely darabok klasszikus szerzői mindmáig a közönség kedvencei maradtak. 1957. október 14-én Csehov Hattyúdalát Nicolae Motric vitte képernyőre, 28-án pedig Caragiale Április 1-je című egyfelvonásosával - a nálunk is jól ismert Victor Rebengiuc főszereplésével - a 24. életévét még be sem töltött, később Piatra din casa (Malomkő a házból) - Carmen Movileanu és Demeter András (fotó: Mihaela Petre)