Csillag, 1952. január-június (5. évfolyam, 1-6. szám)
1952-03-01 / 3. szám - Széljegyzetek
SZÉLJEGYZETEK Ion Luca Caragiale születésének századik évfordulójára 1826 január 26-án született a román nép legnagyobb szatirikusa, Ion Luca Caragiale. A román néppel együtt ünnepelte meg ezt az évfordulót az egész ha adó emberiség s vele a mi népünk is. Caragiale munkái a felszabadulásrk a magyar nép közkincsévé váltak: nálunk is bemutatták az Elveszett levelet, a Zűrzavaros éjszakát, s megjelentették két kötetben a nagy román író karcolatáit. Ezzel elszámoltuk a múlt soviniszta „kultúrpolitikájának” egyik szándékos mulasztásét a közelebb jutottunk a baráti szomszédnép kizsírájának megsmeréséhez. Egyébként Caragiale művének elhallgatását a Horthy-Magyarországban nemcsak a sovinizmus magyarázza, hanem az is, hogy ezekben a munkákban olyan típusok bük- okánnak fak, melyekben a magyar uralkodóosztályok képviselői önmagukra ismerhettek. Caragiale típusai mélyen a román valóságban gyökereznek, de éppen a két ország fejődésének közös vonásai vetik fel a hasonlóságokat. A nagy szatirikus a XIX. század végének Romániáját mutatja be vígjátékaiban, novelláiban, karcolataiban. Caragialenak volt alkalma arra, hogy a korabeli Romániát megismerje a maga sokrétűségében, hiszen hányatott élete is kellőtapasztalatot szolgáltatott. Elég ha csak foglalkozásait felsoroljuk: volt színházi súgó, újságíró, színházigazgató, hivatalnok, vendéglős stb.« A valóságot megismerve, világosan látta, hogy a feudális maradványokban bővelkedő keptatizáldó országban hogyan nyomja el és zsákmányolja ki a földesúri burzsoá szörnyszövetség a dolgozó nép millióit. Világosan látta a burzsoáza árulását, amely 1848-ban gyávaságával bukásra ítélte a forradalmat. A nép nyomora, az uralkodóosztályok zsákmányéhsége, parvenu „műveltsége”, egész aljassága mélyen felháborítják Caragiale-t s művének alapvonása éppen azért a lázadás. Ezt a lázadást azonban, nem közvetlenül, hanem közvetve fejezi ki: a gúny, a szatíra, az irónia eszközeivel. Előlapjában, a Moftul Románban, 1893 május 1-én a román munkásosztást köszönti s cikkében meghatározza egész életművének a célkitűzését: „Azok között, akik ma összegyűlnek a Cismigiu-kertben s a mi lapunk között van egy fontos közös pont: ők is, mi is, derűsebb, becsületesebb idők eljöveteléért harcolunk. Ők a szervezkedés, a politikai küzdelmek útját választották, mi pedg az irónia, a csípős gúny fegyverét szegezzük szembe azokkal az üres fejűekkel szemben, akik ma a világot kormányozzák. Mi is azt romboljuk le, amit ők.* „Zűrzavaros északa” című vígjátékéban az 1880 körüli román burzsoázia szennyes családi életét, aljas sajtóját, szörnyű műveletlenségét állítja pellengére , olyan típusokat teremt, amelyek a felszabadulásig megvoltak a félfeudális Romániában. Legjelentősebb darabjában, az „Elveszett levében” (1884) viszont a hazug, képmutató burzsoá választási rendszert leplezi le művészi eszközökkel. A képviselői mandátum elnyerésének legdöntőbb krtériuma az, hogy ki milyen fokot tud elérni a szélhámosságban, a legküönbözőbb zsarolási módszerek felhasználásában. Egy elvesztett szerelmeslevél már-már biztosítja „becsületes* megtalálóját arról, hogy elnyeri a képviselőséget, de egy még nagyobb szériáinos végül magának kaparintja meg ezt az „állást*. Nem számít ebben a viágban, hogy valaki 370