Egyetemes Filológiai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1903.
VI. Vegyesek - Az istro-románok, Alexics György
kővázák, egy 2 m.-es bronzfűrész kövek fűrészelésére, mykenei idolok és vésett kövek, terracottaszobrocskák). Az olaszok Gortys-ban is folytatták kutatásaikat és ott számos feliratra bukkantak. Phaistos kikötővárosában, Lebena-ban a későbbi korból való Asklepios-templomot és az avval kapcsolatos római korú fürdőket tárták föl. Most a németek is keresnek Krétán ásatásokra alkalmas területet. A görög tudományos világnak egy előkelő és befolyásos képviselője megígérte volt közbenjárását, hogy a magyarok is kapjanak Krétán ásatásokra való engedélyt; ennek a tervnek megvalósítása azonban idehaza fennakadt. L. N. Az Istro-románok. Istriában, a Monte-Maggiore (Ucka) hegy lábánál a következő falvakban laknak istro-románok : Susnjevica, Brdo, Noselo (Villa nova, Novasas), Jesenovic, Ijetta, s még egy pár közeli catunban (— szállás), Grobnik és Gradinje, mely utóbbi kettőben levő románság majdnem teljesen elszlávosodott. Éjszakra a Monte-Maggiore hegytől van még egy falu, Jejane, ahol azonban kissé elütő nyelvet beszélnek. Számuk 1850-ben 3000 volt (ma körülbelül alig 2000) ; akkor még románul beszéltek több délebbre fekvő községben. Voltak régebben istro-románok Veglia szigetén is, akik ma már teljesen elszlávosodtak. Susnjevica, Brdo s Noselo lakói még elég tisztán beszélik nyelvüket, bár valamennyi tud horvátul is. Egyéb helyeken a családi tűzhelynél is jóformán állandóan a horvát nyelvvel élnek. Typusuk a délszláv Istriának a Vlasiec kerületében (Antignano, St. Piedro közelében) lehet találni román typusokat is. Ezek azonban, valamint akik Trieszt közelében laktak, már régen szlávokká lettek. Valószínű, hogy körülbelül a XVI. század táján vándorolhattak ki Törökországból a törökök elől menekülve a estesekkel együtt, akik tiszta szlávok (szerb-horvátok) s nem a mint Miklosich vélte, hogy elszlávosodott románok,*) bár kétségtelen, hogy velük keveredten románok is voltak. A hely, ahonnan jöhettek, az albánokkal lehetett határos, mert az istriai románok nyelvében megmaradt a dereli ( gyermekek) albán szó, melyet csak az albánsággal érintkezve vehettek át. Foglalkozásuk földművelés, állattenyésztés s szénégetés. Fiume utczáin szenet árulva járnak szekereikkel, Triesztben pedig a Piazza Caserma-n láthatni szenes szekereiket. Rendkívül szegény népi kultúrájuk is egészen elhanyagolt, mert iskoláik nincsenek. Úgy beszélik, hogy Románia szándékozik számukra népiskolát nyitni Susnjevicán. A szlávok és olaszok ciribiriknek hívják. A név, úgy látszik, hogy a mii. ciribira, ciribiri (cardeletto), piac. ciribiri (forastepe) szavakkal függ össze. A magyarban is járatos a csiribiri olasz kölcsönszó, melynek jelentése: uccello és cosa dappoco. Valószínű, hogy csiribiri név annyit jelent, hogy: «szedett-vedett, mindenfelől összefutott kicsi kis népecske». Az istro-román dialektus főbb sajátságai a következők: ( úgy ejtő d) V. ö. Biedermann: Neuere slav. Siedlungen auf süddeutschein Boden. Stuttgart, 1888.