Együtt, 1992 (2. évfolyam, 3-13. szám)
1992-03-01 / 5. szám
10 r^(gt^ytt?nTjk 1992. II. évfolyam, 3.(5.) szám TETTÉBEN A LABDARÚGÓ IDÉNY Igen, függetlenül az időjárás tréfáitól (immár túl vagyunk a tavasz naptári beköszöntésén, de közben ismét fehér lepel borította a háztetőket és nem éppen ideálisak a játékterek) nálunk is beindult a labdarúgó gépezet, minden szinten - gyerekek, nagy és kis ifik,ábécés" felnőttek - megkezdődött a bajnoki pontokért folyó vetélkedősorozat. Teljében tehát a tavaszi labdarúgó idény. A hazai és a nemzetközi egyaránt Teljében a maga pozitívumaival és negatívumaival. Hogy melyikből van több? Sajnos, egyelőre a negatívumok uralják a mezőnyt, egyelőre sok az elmarasztalni való és nagyon kevés a dicséretre méltó - és joggal -, sok a felelőtlenségből származó fogadkozás és nagyon kevés a felelősségtudatból fakadó vállalkozás, tett. Sok a duma és NINCS EREDMÉNY. És következik az újabb kérdés: ki a hibás? Pontosabban: kik a hibásak?, mert határozottan a többes szám használata igényeltetik. A válasz: eltekintünk az esetlegalaptalan megfogalmazásoktól, de ígérjük, rövidesen a legilletékesebbe(ke)t szólaltatjuk meg e hasábokon, éppen annak érdekében, hogy - egyelőre még új lap új rovatának szintjén - ,tiszta vizet töltsünk a pohárba". És addig? Igyekszünk elfelejteni - noha nehéz lesz, mert közeleg a döntő torna rajtja - az elmúlt esztendő végén elkönyvelt hírt: elestünk az Európai-bajnoki szerepléstől, pedig...; a kontinentális tornák lesújtó tavalyi mérlegét; a bajnok és kupagyőztes Craiovai Universitatea házatáján lezajlott (és zajló?) nézeteltéréseket és a csapat tavaszi bemutatkozását; a Románia Kupa torna - egyébként már hagyományossá vált - meglepetéseit, főleg a zajló bajnokságban még veretlen Dinamó kudarcát; sok B-osztályú együttes gyengélkedését; C- osztályú csapatok egy-egy bajnoki kilencven perces igazolatlan távolmaradását (!); a már sorozatszámba menő - és nem csak klub szinteken - edzőválságot; edzők gyakori ideges hangulatát és következményeit (nemrég éppen az újonc Pljurca került a kispadról a lelátókról); a sokszor üres lelátókat, de általában is a nézők csekély számát; az elhangzott, esetleg nyomtatásban is megjelentszenzációkat“... De, figyelem, örömmel vetjük (mi is) papírra az idei első nagy sikert: tizenhat éven aluli fiataljaink győztek a Cseh-Szlovákia elleni temesvári döntő összecsapáson és Európa-bajnoki döntő tamás (ciprusi színhellyel) státust szereztek maguknak, labdarúgásunknak, dicséretet e népszerű sportág népes tábora részéről. Az ifik tehát példát mutattak, most már Cornel Dinu legénységén a sor, a '94-es világbajnokság selejtezőinek rajtja ugyanis válogatottunkat is pályára szólítja (méghozzá kétszer két hét alatti) májusban. Újabb alkalom, újabb kérdések és újabb válaszok megfogalmazására, de függetlenül a kilencven percek kimenetelétől, ígéretünket igyekszünk betartani. Antal András Még emlékezetünkben él a XVI. téli olimpia csaknem valamennyi jelentős eseménye. A sportolók látványos, színpompás felvonulása a megnyitón, az azt követő felejthetetlen ünnepség, a két hétig tartó versenysorozat megannyi szenzációs mozzanata, a győztesek vidámsága és örömmámora, a vesztesek lehangoltsága az elszalasztott esély nyomán, de sportszerű magatartásuk is. És emlékezünk a búcsú pillanataira, a világrészeket jelképező ötkarikás lobogó lassú, ünnepélyes bevonására, az olimpiai szellemet hirdető-idéző láng eloltására, e csodálatos rendezvényt köszöntő tűzijáték élményére. Igen, Albertville immár a múlté, az olimpiai sorozat azonban folytatódik. A sportvilág máris Barcelonára, az idei nyári olimpiai játékokra készül, a téli sportok művelői pedig a két év múlva esedékes találkozóra a norvégiai Lillehamerben. A statisztika kedvelői és a sportkommentátorok Albertvilleről még mindig jelen időben beszélnek és még hosszasan beszélni fognak. Hangsúlyozzák például, hogy a Francia-Alpokban rendezett sportjátékokkal lezárult egy korszak, amikor egyazon esztendőre esett a téli és a nyári olimpia. A következő téli olimpia időpontja 1994, a nyáriaké pedig 1992 (Barcelona), 1996 (Atlanta, USA) és 2000, melynek megrendezési jogáért még tucatnyi világváros versenyez. A különválasztást elsősorban a téli olimpiák egyre növekvő jelentősége és látogatottsága, s nem utolsósorban pénzügyi-gazdasági meggondolások tették szükségessé. Ha Albertville-t jellemezni kellene, mindenekelőtt azt mondhatnék, a rekordok olimpiája volt. A részvétel (64 ország, 2114 sportoló), az olimpiai számok (57), az eladott belépőjegyek (941650) tekintetében egyaránt. De ez volt a legköltségesebb fehér olimpia is: a franciák több mint 4 milliárd frankot (csaknem egymilliárd dollárt) fektettek új sportlétesítményekbe, a különböző rendezvényekbe. Nem fedeztek fel egyetlen doppingesetet sem, noha félezer szúrópróbát végeztek a sportolók körében. A sportolókról lévén szó, soroljunk fel néhány kiemelkedő teljesítményt is. Három-három aranyérmet szerzett a norvég Bjorn Daehlie és Vegard Ulvang • Négy bronzérmet kapott az orosz Jelena Zlatbe • Az ugyancsak orosz Rajsza Szmetanina a 4 x 5 km-es stafétában szerzett újabb aranyéremmel a téli olimpiákon legtöbb érmet kapott sportolóvá lépett elő, utolsó aranyát 40 éves korában szerezte • Első helyezést elért legfiatalabb résztvevő a finn Toni Nieminen, 16 éves és 259 napos korában akasztották a nyakába a síugrás aranyérmét; egy nappal (!) volt fiatalabb, mint az amerikai Ell Fiske, aki 1948- ban Saint Moritzban a bobversenyen nyert olimpiai bajnokságot • Alberto Tomba (Olaszország) az első mellesikló, aki megismételte az előző olimpián elért első helyezését, dupláznia azonban neki sem sikerült, bár igen közel állt hozzá • Anneliie Coberger először nyert érmet országa, Új-Zéland számára • A versenyek kiegyensúlyozottságát jellemzi, hogy olykor 1-2 századmásodperc választotta el az első és a második helyezettet A német Olaf Zilke 1000 m-es gyorskorcsolyázásban mindössze egy századmásodperccel előzte meg a dél-koreai Yoon Man Kimet; a bobversenyen az osztrák négyes alig 2 századmásodperccel bizonyult jobbnak német ellenfelénél. . Az érmek országonkénti megoszlása az erők határozott kiegyensúlyozottságát tanúsítja. A legtöbb érmet (26-ot) - mint várható volt - az egységes német csapat szerezte, ebből tíz arany. A legjobban a volt NDK-ás sportolók szerepeltek, akik főként biatlonban, gyorskorcsolyázásban, a szánkó- és bobversenyeken jeleskedtek. A Független Államközösség (a volt Szovjetunió) ezúttal is igazolta sportolói hírnevét, bár kevesebb aranyat gyűjtöttek (9), mint amennyire számítottak. Számukra a legnagyobb fegyvertényt a jégkorongtorna győztesét megillető arany jelenti, melyet a kanadaiakkal vívott színvonalas döntő után nyertek, megérdemelten. Albertville nagy meglepetését kétségtelenül a norvégok szolgáltatták, akik nemcsak a következő olimpia zászlajával, hanem 20 éremmel (ebből 9 arany) tértek haza. Az északiak valósággal uralták a hosszú távú álversenyeket és a stafétákat, Christian Jagge pedig műlesiklásban aratott szenzációs győzelmet a nagy esélyes, Alberto Tomba fölött. Két év múlva, Lillehamerben, hazai környezetben a norvégoknak bizonyára nehéz lesz megismételni ezt a ragyogó teljesítményt. Emlékezzünk csak: a franciákat is csaknem lebénította az otthoniak éreméhsége, a minden áron való győzniakarás. Néhány szót sportolóink szerepléséről. Amit elöljáróban hangsúlyozni szeretnénk: az olimpiai részvétel értékelésében nem helyénvaló kizárólag az érmek számából vagy a helyezésekből kiindulni, ahogyan gyakran történni szokott. Ne feledjük, ha csak éremesélyeseket küldhettünk volna ki, valamennyi versenyzőnknek itthon kellett volna maradnia. Ez viszont ellentétben áll magával az olimpiai eszmével, e játékokon ugyanis a részvételre esik a hangsúly. A téli sportok hazai művelői elsősorban a rendszeres versenyzés, az anyagi-pénzügyi támogatás hiányában erősen leszakadtak a világ élmezőnyétől, ami Albertville-ben is megmutatkozott. Ennek dacára néhány igazán figyelemre méltó eredmény is született. Ion Apostol és Liviu Cepoi szánkóban a 4., Mihaela Dascălu 1000 m-es gyorskorcsolyázásban a 6. helyen végzett, 3 x 7,5 km-es női biatlonban pedig csapatunk hibapont nélkül a 10.-nek ért célba. Viorel Sotropa noha 31. lett, két tucatnyi versenyzőt utasított maga mögé, akárcsak Mihaela Fera, aki kis szerencsével a 16-17. helyet szerezhette volna meg műlesiklásban. Nem kell tehát lekicsinyelni teljesítményüket. Valamennyien igen fiatalok és tehetségesek, rendszeres versenyzéssel és megfelelő szponzorok támogatásával biztosan előbbre léphetnek. S bizonyításra, éremszerzésre bőven lesz még lehetőség. Téli olimpián is, de hamarabb is, már a nyári olimpiai játékokon. A tét most már Barcelona. Az előjelek pedig kedvezőek: a hónap elején Génuában rendezett terembajnokságon, ahol Európa legkiválóbb atlétái vonultak fel, sportolóink három arany- és négy ezüstéremmel tértek haza. Ígéretes, biztató jel ez Barcelona előtt Csíki György ALBERTVILLE UTÁN, BARCELONA ELŐTT BOTTECHNIKA Sajtóhír, kétmilliárdnál is többen nézték, világszerte, múlt hónapban a téli olimpiai játékok álomszép eseményeinek tévé-közvetítéseit Hargita megyei ismerősök részletezik .Éjszakába nyúlóan szorongtunk a tv előtt, különösen a hokimecsek miatt Tyű, de izgalmasak voltak!... Bodicsek Itt, bodicsek amott. És villámgyors száguldások a koronggal, ördögi cselek, passzok, gólok. Váratlan fordulatok, bottechnikamutatványok"... Nem ellenkezhettem: úgy volt igazi A Jégkorongozás hazai gyakorlói talán képszalagra is rögzítettek egyet s mást - utótanulmányozás gyanánt - az albertville-i Jégpalotából. De kár, hogy nem tehették meg korábban is, úgy három évtizeddel ezelőtt, amikor még szép hagyományokkal büszkélkedhetett tájainkon a bajnoki címért folyó vetélkedés. Amikor a mi daliáink is ébren tudták tartani - ugyancsak éjfélutánig - a palánk köré gyűlt szurkolókat Olyanok, mint Péter, Incze II és III, mint Ionescu, Varga, Zografi, Czáka I és II, mint Bíró I és mások. De méginkább a Csíkszeredai Szabó Ikertestvérek, akik, valahányszor nekirugaszkodtak, holtbiztosan hálóba sotózták a korongot Annak idején - persze csak gondolatban - tusvonalat húzó szerkezetet kötöttem egyikük korcsolyáira. Aztán a Játék-harmadok közötti első szünetben ránéztem" a Jégre és elcsodálkoztam: úgyvirított" a Szabóféle korcsolyapár nyoma a Jégtükrön, mint sújtás a bekecsen, a székelyharisnyán. Sőt mint egy kacskaringós zsinórzattal pazarul ellátott díszruha. És apropó bottechnika: Undberg, Petrenko, Blkov, Lindros Jégkorongozó kiválóságok neve kívánkozik tollam hegyére e sportágbeli műszó hallatán. A képernyőről ismerem őket, mégsem fogomelfeledni, akárcsak a világhírnévre szert nem tett mieinket Bokor Lajos ^VISSZAPILLANTÓ^ Mansell éve lesz? Beindult a Forma-1-es gépkocsiverseny idei rendezvénysorozata. A hosszú idő után ismét Dél-Afrikában, a Kralami pályán lebonyolított első szakaszt igencsak nagy érdeklődés előzte meg. Mindenki kíváncsian várta a két kiváló pilóta, a tavalyi Forma-1-es világbajnokság győztese, a brazil Ayrton Senna és az utóbbi időben az év végi táblázatonörökös a másodiknak befutó brit Nigel Mansell első vetélkedését. Csodálatos teljesítményre képes Williams- Renault gépével Mansell már az előfutamokban a legjobb időt érte el, így az első rajtkockáról indulhatott. S indult is puskalövés-szerűen, végig vezetve, elsőnek érkezett a célba. A Williams-Renault-motorok remek tulajdonságait tanúsítja, hogy a másodiknak az olasz Ricardo Patrese, Mansell csapattársa futott be, jelentős előnyt szerezve ezzel a gyártó cégnek. A tavalyi bajnok, Ayrton Senna csak harmadik lett McLaren-Hondájával. Végső konklúziót levonni még túl korai lenne, ugyanis további 15 szakasz még hátravan. Egy azonban bizonyos: nagyon úgy néz ki, hogy az 1992-es év világbajnoka a kétségtelenül legjobb versenyautóval rendelkező Mansell lesz. Világrekordok A Nemzetközi Atlétikai Szövetség nemrégiben nyilvánosságra hozta az 1991. december 31-ig érvényes világrekordok listáját. Eszerint az elmúlt esztendőben, mindössze négy világrekord született olimpiai számokban. De milyen rekordok? Három kiemelkedő teljesítmény a tokiói világbajnoksághoz fűződik. Az amerikai csodasprinter, Carl Lewis szenzációs 9,86 másodpercet ért el a 100 méteres vágtában, majd ugyanazon vb során 1 centiméterrel megjavította a férfi távolugrás világcsúcsát (890 centiméter), amelyet honfitársa, Bob Beamon állított fel 23 évvel ezelőtt. Lewis világcsúcsa igencsak rövid életűnek bizonyult, mindössze pár percig állt fenn. Következő ugrásában csapattársa, Mike Powell hihetetlen 895 centimétert ért el. Az elmúlt év harmadik atlétikai világrekordja is az amerikaiak nevéhez kapcsolódik: ugyancsak Tokióban a 4 x 100 méteres stafétában férfi csapatuk, Lewisszel az élen, 37,5 másodperccel minden idők legjobb eredményét futotta. E világcsúcsok közül a szakértők Mike Powell teljesítményét tartották a legjelentősebbnek. Különben Powellnek ítélték a Sullivan Award-díjat is, amelyet 1930 óta az év legjobb amerikai sportolója kap. A díj átvétele alkalmával Mike Powell kijelentette: idei legfőbb célkitűzése az aranyérem megszerzése a barcelonai nyári olimpián és újabb világcsúcs elérése, méghozzá 914 centiméterrel! Milla visszavonult Roger Milla köztudottan az olaszországi labdarúgó világbajnokság egyik legnagyobb csillaga volt. Az ő góljával győzött Kamerun válogattja a Maradonával pályára lépő argentin válogatott fölött, s az országunk válogatottja elleni mérkőzésen is kétszer talált a hálóba, biztosítva ezzel az esélytelennek tartott Kamerun továbbjutását. A Coppa del Mondón csillogó 38 éves labdarúgóról utóbb nem sokat hallhattunk. Még néhány alkalommal helyet kapott országa válogatottjában, később azonban visszavonult az aktív tevékenységtől. Elfogadta viszont egy holland rádióállomás ajánlatát, s rádióriporterként közvetítette a nemrég lebonyolított Afrikakupa mérkőzéseit (Várdar) .