Együtt, 1993 (3. évfolyam, 14-25. szám)
1993-07-01 / 20-21. szám
4 GUCCHTFOT 1993. III. évfolyam, 7-8.(20-21.) szám leírtt -antológia : „Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarok?” (ADY ENDRE) MIHAI EMINESCU ŐRANGYAL Egy éjszaka - révület ülte a lelkem - Őrangyalom árnya jelent meg előttem. Úgy láttam, a köntöse fény a sötétben S hogy rám mosolyog s puha szárnya befed... De látva, leány, a te földi ruhádat S édes szemeidben a titkot, a vágyat, Eltűnt ez az angyal - elűzte szemed. Démon vagy-e hát, te leány, hogy egyetlen Sugárka ha gyűlepedő szemeidben, Megrémül az angyal, elillan ijedten? El ő, aki szent, s ki barátnak igaz? Vagy tán te... Ó, hunyd szemeidre a pillád, Hadd véssem eszembe igézetes orcád, Mert... mert te vagy az. Kacsó Sándor fordítása : MIHAI EMINESCU I GUARDIAN ANGEL : When my soul lay awake late last night, did it seem „ That I saw my good angel come down as in a dream, 1 Engirdled with moonlight and silver star gleam, And hover above me with wings wide outspread. But you, when he spied, in your snowy white dress, 9 O child of sweed wonder, and secret caress, Qiute awed and astonished my guardian fled. * Good child, are you demon that just at one glance 1 Or your eyes through their lashed softly askance g My angel and friend left his long vigilance? O guardian angel, come back, do not flee 9 For this girl...! But no, let your long lashes fall, That your pale lovely features again I recall, For you... you are he. Cornellu M. Popescu | fordítása | Nemrégen emlékezetes, meghitt hangulatú, szép iskolai ünnepélyen, irodalmi rendezvényen vettek részt lapunk, az EGYÜTTIMPREUNA munkatársai. A bukaresti „Sf. Sava” Nemzeti Kollégium tanárai és diákjai hívtak meg bennünket arra az emlékeztető összejövetelre, amelyen az iskola egykori tanulója, Corneliu Mihai Popescu emléke előtt tisztelegtek. Az alig 19 éves, zseniális képességű Corneliu M. Popescu e kollégium 12. osztályos tanulójaként olyan művészi színvonalon tolmácsolta angol nyelvre Eminescu kötetet kitevő, jelentős verseit, amelyre joggal figyelt fel a kortárs angol Irodalmi élet, illetve amelyet Londonban egybehangzó elismeréssel fogadott szakma és olvasóközönség egyaránt. Az EGYÜTT-IMPREUNA oldalain már bemutattuk a zseniális képességű Corneliu M. Popescu műfordítói munkásságát, annak a valóban csodálatra méltó tehetségnek a kivételes irodalmi teljesítményét, akinek életét édesanyjával, Maria Domnica Popescuval együtt az 1977. március 4-i szörnyű bukaresti földrengés oltotta ki. Eminescu mind ez ideig legjobb angol nyelvű fordítója a „Sf. Sava” Nemzeti Kollégium egykori tanulója az idén, május 16-án töltötte volna BELÉPETT AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBA Mindenkor nagy öröm megünnepelni egy költő 35. születésnapját. Csakhogy fájdalmasan elszorul a szív a gondolatra, hogy ez a költő már 19 évesen meghalt, olyan életkorban, amikor kitárulkozik minden út, amikor sok szó esik a reményről, de annál kevesebb a bizonyosságról. Corneliu M. Popescu néhány hónappal azelőtt hagyott itt bennünket, hogy elvégezte volna líceumi tanulmányait, akkor, amikor majd minden diák lehetséges értéket rejt magában s csak azt várjuk, hogy az idő bizonyítson. Ami őt illeti, az időnek elfogyott a türelme. Tragikus halála viszont egy teljesen kiforrott emberről vallott, aki a rendelkezésére állt lélekzetnyi időben valóságos remekművet alkotott. Angolra (vagy bármilyen más nyelvre) átültetni Eminescut a befutott költő számára is nehéz próbakövet jelent. De hogy ez akkor sikerüljön, amikor valaki még csak iskolai tanuló s ráadásul elnyerni a „zseniális műfordító” értékelést, valóságos csodával ér fel. Ezt valósította meg Corneliu M. Popescu, de sikerének már nem örvendhetett. Május 16.-án töltötte volna be a 35. esztendőt. Édesapja, Mihai Popescu fáradhatatlan utánjárásának köszönhetően a születésnapi megemlékezésnek a „Sf. Sava” Nemzeti Kollégium könyvtára nyújtott színhelyet. Néhány órán át zengtek, muzsikáltak a „Sf. Sava” Nemzeti Kollégium és a „Caragiale” líceum növendékeinek ihletett előadásában Eminescu költeményei, Corneliu M. Popescu angol nyelvű átültetésében. Néhány órán át Eminescu szakavatott tolmácsa közöttünk volt Nehéz megbékülnünk a gondolattal, hogy oly korán eltávozott körünkből, mégis vigaszt jelent számunkra a tudat: 19 évet élt csak, de belépett az Örökkévalóságba... Liliana Preoteasa, a „Sf. Sava” Nemzeti Kollégium igazgatója TEHETSÉG ÉS LÁNGÉSZ Fájdalommal és az őt sorainkból kiragadó mostoha sors miatt lázongva emlékezünk Corneliu Popescura. Mert egy fiatal elhunyta - legyen az tehetséges, vagy kevésbé áldott szellemi adottságokban - mindenkor igazságtalanság. Kétségkívül csodagyerek volt, akiből nem csupán kivételes képességű orvos, hanem egyszemélyben jeles kultúrmunkás, gondolkodó és műfordító válhatott volna. Ugyanolyan megszállottsággal - valóságos violon d'ingres -, amellyel angolra fordította Eminescu verseit, ültette volna át más román költők műveit is, ha... Szeretném biztosítani mindazokat, akik ismerték és szerették, mindazokat, akik ezentúl lapozzák fel könyvét, hogy elsőkként az angol nyelvet tanító tanárok örökítik meg emlékét. Ismertetik tanítványaikkal rövid életét és méltatják nagy alkotását: Eminescu verseinek angol nyelvű tolmácsolását. Tesszük ezt nem azért, hogy fájdalmat keltsünk szívükben, hogy a halál felidézésével esetleg árnyékot vessünk fiatalságuk sugaras derűjére, hanem hogy példázzuk az aranyigazságot: álmaik, vágyaik, szenvedélyeik valóra válása mindenekelőtt saját akaratuktól, saját alkotó erejük gyümölcsöztetésétől függ. Veronica Focşeneanu angol szakos tanárnő vitathatatlan érdeme, hogy Corneliu Popescu műfordításaiból néhányat beiktatott a haladók IX. osztályos angol nyelvű tankönyvébe, abban a szilárd meggyőződésben, hogy ily módon Corneliu Popescu az őt megillető méltó helyre kerül a műveiben elmélyedő ifjú nemzedékek közös tudatában. Alexandra Florea, angol szakos tanárnő A „Sf. Sava" Nemzeti Kollégium