Együtt, 1993 (3. évfolyam, 14-25. szám)

1993-07-01 / 20-21. szám

4 GUCCHTFOT 1993. III. évfolyam, 7-8.(20-21.) szám­ l­eírtt -antológia : „Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarok?” (ADY ENDRE) MIHAI EMINESCU ŐRANGYAL Egy éjszaka - révület ülte a lelkem - Őrangyalom árnya jelent meg előttem. Úgy láttam, a köntöse fény a sötétben S hogy rám mosolyog s puha szárnya befed... De látva, leány, a te földi ruhádat S édes szemeidben a titkot, a vágyat, Eltűnt ez az angyal - elűzte szemed. Démon vagy-e hát, te leány, hogy egyetlen Sugárka ha gyűl­epedő szemeidben, Megrémül az angyal, elillan ijedten? El ő, aki szent, s ki barátnak igaz? Vagy tán te... Ó, hunyd szemeidre a pillád, Hadd véssem eszembe igézetes orcád, Mert... mert­­ te vagy az. Kacsó Sándor fordítása : MIHAI EMINESCU I GUARDIAN­­ ANGEL : When my soul lay awake late last night, did it seem „ That I saw my good angel come down as in a dream, 1 Engirdled with moonlight and silver star gleam, And hover above me with wings wide outspread. But you, when he spied, in your snowy white dress, 9 O child of sweed wonder, and secret caress, Qiute awed and astonished my guardian fled. * Good child, are you demon that just at one glance 1 Or your eyes through their lashed softly askance g My angel and friend left his long vigilance? O guardian angel, come back, do not flee 9 For this girl...! But no, let your long lashes fall, That your pale lovely features again I recall, For you... you are he. Cornellu M. Popescu | fordítása | Nemrégen emlékezetes, meghitt hangu­latú, szép iskolai ünnepélyen, irodalmi ren­dezvényen vettek részt lapunk, az EGYÜTT­­IMPREUNA munkatársai. A bukaresti „Sf. Sava” Nemzeti Kollégium tanárai és diákjai hívtak meg bennünket arra az emlékeztető összejövetelre, amelyen az iskola egykori tanulója, Corneliu Mihai Popescu emléke előtt tisztelegtek. Az alig 19 éves, zseniális képességű Corneliu M. Popescu e kollé­gium 12. osztályos tanulójaként olyan mű­vészi színvonalon tolmácsolta angol nyelv­re Eminescu kötetet kitevő, jelentős verseit, amelyre joggal figyelt fel a kortárs angol Irodalmi élet, illetve amelyet Londonban egybehangzó elismeréssel fogadott szak­ma és olvasóközönség egyaránt. Az EGYÜTT-IMPREUNA oldalain már bemu­tattuk a zseniális képességű Corneliu M. Popescu műfordí­tói munkásságát, annak a valóban csodálatra méltó tehetségnek a ki­vételes irodalmi teljesítményét, akinek életét é­­desanyjával, Ma­ria Domnica Po­­pescuval együtt az 1977. március 4-i szörnyű bukaresti földrengés oltotta ki. Eminescu mind ez ideig legjobb angol nyelvű fordítója a „Sf. Sava” Nemzeti Kollégium egykori tanulója az idén, május 16-án töltötte volna BELÉPETT AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBA Mindenkor nagy öröm meg­ünnepelni egy költő 35. szüle­tésnapját. Csakhogy fájdal­masan elszorul a szív a gondo­latra, hogy ez a költő már 19 évesen meghalt, olyan életkor­ban, amikor kitárulkozik minden út, amikor sok szó esik a re­ményről, de annál kevesebb a bizonyosságról. Corneliu M. Popescu néhány hónappal azelőtt hagyott itt ben­nünket, hogy elvégezte volna lí­ceumi tanulmányait, akkor, ami­kor majd minden diák lehetsé­ges értéket rejt magában s csak azt várjuk, hogy az idő bizonyít­son. Ami őt illeti, az időnek elfo­gyott a türelme. Tragikus halála viszont egy teljesen kiforrott emberről vallott, aki a rendel­kezésére állt lélekzetnyi időben valóságos remekművet alkotott. Angolra (vagy bármilyen más nyelvre) átültetni Eminescut a befutott költő számára is nehéz próbakövet jelent. De hogy ez akkor sikerüljön, amikor valaki még csak iskolai tanuló s ráadá­sul elnyerni a „zseniális műfor­dító” értékelést, valóságos cso­dával ér fel. Ezt valósította meg Corneliu M. Popescu, de sikeré­nek már nem örvendhetett. Május 16.-án töltötte volna be a 35. esztendőt. Édesapja, Mihai Popescu fáradhatatlan utánjárásának köszönhetően a születésnapi megemlékezésnek a „Sf. Sava” Nemzeti Kollégium könyvtára nyújtott színhelyet. Néhány órán át zengtek, muzsi­káltak a „Sf. Sava” Nemzeti Kol­légium és a „Caragiale” líceum növendékeinek ihletett előadá­sában Eminescu költeményei, Corneliu M. Popescu angol nyel­vű átültetésében. Néhány órán át Eminescu szakavatott tolmá­csa közöttünk volt Nehéz meg­­békülnünk a gondolattal, hogy oly korán eltávozott körünkből, mégis vigaszt jelent számunk­ra a tudat: 19 évet élt csak, de belépett az Örökkévalóságba... Liliana Preoteasa, a „Sf. Sava” Nemzeti Kollégium igazgatója TEHETSÉG ÉS LÁNG­ÉSZ Fájdalommal és az őt so­rainkból kiragadó mostoha sors miatt lázongva emlé­kezünk Corneliu Popescura. Mert egy fiatal elhunyta - le­gyen az tehetséges, vagy ke­vésbé áldott szellemi adott­ságokban - mindenkor igaz­ságtalanság. Kétségkívül cso­dagyerek volt, akiből nem csu­pán kivételes képességű or­vos, hanem egyszemélyben jeles kultúrmunkás, gondol­kodó és műfordító válhatott volna. Ugyanolyan megszál­lottsággal - valóságos violon d'ingres -, amellyel angolra fordította Eminescu verseit, ültette volna át más román költők műveit is, ha... Szeretném biztosítani mindazokat, akik ismerték és szerették, mindazokat, akik ezentúl lapozzák fel könyvét, hogy elsőkként az angol nyel­vet tanító tanárok örökítik meg emlékét. Ismertetik tanít­ványaikkal rövid életét és mél­tatják nagy alkotását: Emi­nescu verseinek angol nyelvű tolmácsolását. Tesszük ezt nem azért, hogy fájdalmat keltsünk szívükben, hogy a halál felidézésével esetleg árnyékot vessünk fiatalságuk sugaras derűjére, hanem hogy példázzuk az aranyigazságot: álmaik, vágyaik, szenvedélye­ik valóra válása mindenekelőtt saját akaratuktól, saját alkotó erejük gyümölcsöztetésétől függ. Veronica Focşeneanu an­gol szakos tanárnő vitathatat­lan érdeme, hogy Corneliu Po­pescu műfordításaiból né­hányat beiktatott a haladók IX. osztályos angol nyelvű tan­könyvébe, abban a szilárd meggyőződésben,­ hogy ily módon Corneliu Popescu az őt megillető méltó helyre kerül a műveiben elmélyedő ifjú nemzedékek közös tudatá­ban. Alexandra Florea, angol szakos tanárnő A „Sf. Sava" Nemzeti Kollégium

Next