Ellenzék, 1924. május (45. évfolyam, 98-121. szám)

1924-05-02 / 99. szám

Péntek Cluj-Kolozsv­ár, W24. május 2. Ára 3 lej XLV. évfolyam 99. szám. Egy hónapra 60 lej. Negyedévre 170 lej. xEttfiKiiUJ in. (v. Király­ utca) 22. szám. — Telefon: 9. Félévre 320 lej. Egész évre 600 lej. n /m,V^ryT nsms~W Air. és 204 ” !fJADÓHIVATAL: Str. I. EGYES SZÁM ARA 3 LEJ g wj/j J*bS§,\’i Miv Mmniu­­v- Szentegyház­ utca) 1. szám. — A RÉGI KIRÁLYSÁGBAN 4 I.EJ_________ 4M*SMW*.M M ZFZ. «­ ZMM\.RJL-KaJ___________________Telefonszám: 109.__________ ———————■IIIITI ni giwmi——mmtmuM»I.I'-.'-a Május elseje A világ munkássága ünnepre gyü­lekezik, hogy hitet tegyen szolidari­tása, egy jobbnak remélt világ meg­teremtésére irányuló törekvései mel­lett. Ezúttal a hagyományos ünneplés különös jelentőséget nyer még azáltal is, hogy ünnepélyes tiltakozás lesz az a világbékének minden újabb meg­zavarása ellen, a békés, munkás élet háborútlanságának követelése. És bi­zonyára meggyújtják az emlékezés fáklyáját az apostol előtt, akinek mai megszervezettségüket köszönhetik A trieri kishivatalnok fia, Marx előtt, aki rendszert adott gazdasági és politikai hitvallásuknak, akinek merev dogma­­tizmusától ugyan ma már eltávolodtak. De akit egész világnézetük feiadása nélkül egészen meg nem tagadhatnak s akinek nagyon is politikus tartóz­kodása a társadalmi rend átalakulásá­nak módja kérdésében, ha valaha, épp ma, a legkomolyabb hiteléül szolgál utópisztikus, merész , elsiető­­kkel szemben. Mert hiába, az apostolban a tudós az agitátorral nagy ellentétbe került. A tudós Marx szerint a kapitalista társadalmi rend megrövidítésének a történelmi fejlődés vas kényszerűsé­gével kell maga­ magától elkövetkezni. Az agitátor ellenben azt mondja: Reszkessenek az uralkodó osztályok a kommunista forradalomtól, amelyben a proletárok semmit sem­­veszthetnek, csak láncaikat, ellenben megnyerhet­nek egy világot. Valóban semmi sem oly határozatlan, homályban hagyott a Kapital írójánál, mint éppen ez a kérdés: az evolúció, vagy­­evolúció, a nyugodt bevárás és opportunizmus, avagy a hatalom erőszakos kézhez ra­gadása útján kell-e a nagy változás­nak bekövetkez­ni. Ami alapjában véve egy a demokrácia vagy diktatúra kér­désével. És épen ez a kérdés az, amely újabban annyira megosztotta, két tá­borba terelte a munkásság egyetemét. Ha eddig kétséges lehetett még, az orosz kommunista köztársaság által nyújtot tapasztalatok meggyőzhették a munkásságot, hogy a kommunizmus által ígért jobb jövőben való hit tu­datos önámítás, amely alig képes vér­mes ígéreteinek bár egyikét is bevál­tani. De vannak még, akik hisznek a lehetetlenben, így aztán a munkásság egyetemében a szocialistákra és kom­munistákra válással ma nagyobb az ellentét és szakadás, mint valaha. De maga a tiszta szocializmus is kénytelen volt új revíziót véghezvinni az eddig dogmaként vallott tanok fe­jed. Nem is leheted ez másként, amikor mindinkább számolnia kell a gyakorlati lehetőségek követelményei­vel. Hiszen ma már szocialistának lenni nem annyi, mint túloptimista prognózisokat csillogtatni meg a jobb­­ világrendről. Ma szocialisták ülnek Európa első államának, Angliának kormányában és a praktikus állam­­irányzás mérvadó tényezői több állam­ban. A Marx-féle dogma egyik leg­főbb pillére, a világfejlődésnek egye­dül a gazdasági tényezője visszave­zetése rég összeroppant. Az osztály­ harc szükségszerűségének tana m­ég tartja magát, de már ki van kezdve. És az elmaradhatlan belátások útján haladva, el kell jönni az időnek, ami­kor a munkások egyedül értékképző voltába vetett babona is lomtárba kerül. El kell jönni az időnek, ami­kor a szocializmus tanítása nem két ellenséges táborra osztója lesz az em­bereknek, hanem csak egy olyan fá­zisa a társadalomfejlődés folyamatá­nak, amely a munkának ugyan na­gyobb megbecsülését, de egyben tőke és munka feltéten egymásrautaltságát és szolidaritását fogja jelenteni. Társadalmi jóslásokra épp oly kép­telenek vagyunk, mint ahogy nem mondhatjuk meg a holnaputáni időt. De azt tudjuk, hogy mások az em­berek az ellenzéken, mint a hatalom birtokában. A közel­múlt és jelen nagy oktatók társadalmi experimentu­mok dolgában s a kultúra és civili­záció máris éppen eleget vesztettek, semhogy kibírnának további köny­­nyelmű­ kockáztatásokat. Szeretnék, ha nem mennénk túl az optimizmus meg­engedett határain, amidőn azt remél­jük, hogy polgári osztály és munkás­ság ma még álló harcának végkime­netele nem társadalom­rombolás, ha­nem mindkettőjük javára a társada­lom haladását fogja jelenteni. Addig pedig, amíg áll a harc, a polgári társadalomnak példát kellene venni a munkásság szervezettségétől és szoros szolidaritásától, miket ő teljesen nélkülöz. Már­pedig a mind­két részre igazságos eredményt csak egyenlő felkészültség biztosíthatja. Elnapolták az angol-orosz konferenciát­­ Az angol és az orosz kormány állóharcra rendezkedik be London. (Az Ellenzék távirata.) Az angol-orosz konferencia mindeddig semmi praktikus eredményre se vezetett s minden kilátás megvan arra, hogy hosszú ideig nem is lesz eredménye. A külföldi lapok azt írják, hogy az angol és orosz kormány­­dóharcra rendezkednek be. Vannak, kik azt hiszik, hogy a konferencia egy évig is el fog tartani. A konferencia a bizottsági munka módszerét alkalmazza, ami a legalkalmasabb a dolgok elhúzására. A Le Temps londoni jelentése szerint az angol-orosz konferenciát elna­polták. A konferencia akkor fog újból összeülni, amikor a régi angol-orosz szerződéseket tanulmányozó bizottság a jelentését előterjeszti. E bizottság munkája azonban valószínűleg hónapokig fog eltartani. S amikor a bizottság kész is lesz munkájával, minden valószínűség szerint egy más bizottság munkájának elkészülésére kell várni. úgy látszik, az angol-orosz megegyezés megteremtése sokkal nehezebb, point kezdetben várták. Az idő még nem érett meg a helyzet radikális tisztá­zásáén s ezért mindkét kormány inkább várni akar. Mindenesetre az európai nyugalom megteremtése ennek a kérdésnek révén is elhalasztódik ezáltal s a két fontos állam viszonya még sokáig tisztázatlan marad. Sikerrel kecsegtetnek a tárgyalások a konkordátum ügyében Bana volt miniszter Rómában folytatja és fejezi be a meg­beszéléseket Bucurestiből jelenti az Ellenzék tu­dósítója. A konkordátum ügyében megkezdett tárgyalások az utóbbi idő­ben mintha megfeneklettek volna. A klérus tudvalevőleg élesen szembehe­lyezkedett a konkordátum megkötésére irányuló akcióval s úgy állította be a kérdést, hogy ez a római katholikus egyháznak speciális jogokat biztosít Romániában. Természetes, hogy ez a beállítás túlzásnak bizonyult; a tár­gyalások épp azért jutottak holtpontra, mert a kormány épp ellenkezőleg jogcsorbításokra törekszik jogkiter­jesztés helyett. Mint bukaresti tudósítónk jelenti, a tárgyalások megszakításáról egy pil­lanatig sem volt szó. Mario Dolei, a Vatikán bukaresti követe tovább foly­tatta a tanácskozásokat a kormány megbízottjával, Barin volt vallásügyi miniszterrel és az Adeverul értesülése szerint , több fontos elvi kérdésben megegyezés is jött létre kö­zöttük. Mivel pedig az elvi kérdések letár­­gyalásával kiküszöbölték az ütköző­pontokat, most már komoly kilátás van rá, hogy sikerülni fog teljes egé­szében kiépíteni a konkordátum mű­vét. Ennek következményeképen Banu a napokban Rómába utazik. Ott foly­tatják a megbeszéléseket, szövegezik meg a megállapodásokat s ha fix­­megegyezés jön létre, alá is írják. Banu teljes felhatalmazást visz magá­val Rómába s a kormány nevében alá is fogja írni azokat. Mussolini találkozása belga miniszterekkel Brüsszelből jelentik. A Loire sze­rint Mussolini olasz miniszterelnök a legközelebbi jövőben találkozásra ké­szül Theunis belga miniszterelnökkel és Hymans külügyminiszterrel. Smith főbiztos genfi nyilatkozata Genfből jelentik: Smith, a magyar­­országi pénzügyek főbiztosa elutazása előtt a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy Magyarország pénzügyi újjáépí­tése rendkívül fontos és Európa nor­mális viszonyainak helyreállítása szem­pontjából elengedhetetlen. Egy vagon ércpénz Kolozs­váron Bucurestiből jelentik . A pénzügyminisz­térium megkezdte a Belgiumból érkezett ércpénz szétosztását a pénzügyigazgató­ságok között, amelyek a forgalombaho­­zatalt végzik. Egy-egy vagon ércpénzt küldött a minisztérium Brassó, Kolozs­vár, Arad, Marosvásárhely, Csernovitz városokba. A fővárosban is több vagon ércpénz kerül forgalomba. Mindegyik szállítmány négymillió lej értékű ércpénzt tartalmaz. Az útlevélszerzés Jugoszlá­viában Az új jugoszláv belügyminiszter szabályzatot tett közzé az útlevél­­szerzésről. Összehasonlítás céljából közöljük belőle a következőket: ti. §. Útlevelet a kérvényező állandó lakhelyének illetékes hatóság ad ki. Sür­gős esetekben azonban más hatóság is, csak előzetesen a kérvényező költségén táviratilag vagy telefonon információkat köteles kérni az illetékes hatóságtól. 14. §: Minden hatóság köteles minden erre jogosult személynek a legrövidebb időn belül kiadni az útlevelet. Ha egy személy ellen nem forog fenn gyanú, az útlevél vagy vízum az előírt okmányok nélkül is kiadandó. Amennyiben a hatóság nem ismerné a kérvényezőt, saját maga köteles a legsürgősebben beszerezni az adatokat. Személyes megjelenés útlevél kiadásánál nem követelhető. 27. §. Útlevelet legalább egy havi ha­tállyal kell kiadni. Rendes körülmények között a passzus hatálya hat hónap. Ha a kérvényező azonban felhoz elfogadható okokat, az útlevél ennél hosszabb időre is, legfeljebb két évre kiadható. 48. §. Utazási vízumok vagy egyes uta­zásra, vagy több utazásra, de legfeljebb hat havi hatállyal kaphatók. 50. §: Csak egyszeri utazásra szóló vízumok külön ilyeneknek jelölendők meg. Egyébként meg kell jelölni a vízum ha­tályát (legfeljebb hat hónap) úgy, hogy az útlevél birtokosa többször utazhat ugyan­azon vízummal. Ily esetben tehát sem elutazásnál, sem visszautazásnál a ható­ságoknál jelentkezni nem kell. Amint látjuk, Jugoszláviában hason­líthatatlanul könnyebb útlevélhez jutni, mint Romániában. Ott az útlevélszer­­zés formaságait nem használják fel a polgárok utazási jogának konfiskálá­­sára. Szomorú dolog, hogy a buka­resti kormány szakszempontú intézke­dései folytán Jugoszlávia, ez a sokkal elmaradottabb ország ismét megelőzte Romániát egy lépéssel a rend, béke, konszolidáció és civilizáció felé.

Next