Ellenzék, 1924. május (45. évfolyam, 98-121. szám)
1924-05-02 / 99. szám
Péntek Cluj-Kolozsvár, W24. május 2. Ára 3 lej XLV. évfolyam 99. szám. Egy hónapra 60 lej. Negyedévre 170 lej. xEttfiKiiUJ in. (v. Király utca) 22. szám. — Telefon: 9. Félévre 320 lej. Egész évre 600 lej. n /m,V^ryT nsms~W Air. és 204 ” !fJADÓHIVATAL: Str. I. EGYES SZÁM ARA 3 LEJ g wj/j J*bS§,\’i Miv Mmniuv- Szentegyház utca) 1. szám. — A RÉGI KIRÁLYSÁGBAN 4 I.EJ_________ 4M*SMW*.M M ZFZ. « ZMM\.RJL-KaJ___________________Telefonszám: 109.__________ ———————■IIIITI ni giwmi——mmtmuM»I.I'-.'-a Május elseje A világ munkássága ünnepre gyülekezik, hogy hitet tegyen szolidaritása, egy jobbnak remélt világ megteremtésére irányuló törekvései mellett. Ezúttal a hagyományos ünneplés különös jelentőséget nyer még azáltal is, hogy ünnepélyes tiltakozás lesz az a világbékének minden újabb megzavarása ellen, a békés, munkás élet háborútlanságának követelése. És bizonyára meggyújtják az emlékezés fáklyáját az apostol előtt, akinek mai megszervezettségüket köszönhetik A trieri kishivatalnok fia, Marx előtt, aki rendszert adott gazdasági és politikai hitvallásuknak, akinek merev dogmatizmusától ugyan ma már eltávolodtak. De akit egész világnézetük feiadása nélkül egészen meg nem tagadhatnak s akinek nagyon is politikus tartózkodása a társadalmi rend átalakulásának módja kérdésében, ha valaha, épp ma, a legkomolyabb hiteléül szolgál utópisztikus, merész , elsietőkkel szemben. Mert hiába, az apostolban a tudós az agitátorral nagy ellentétbe került. A tudós Marx szerint a kapitalista társadalmi rend megrövidítésének a történelmi fejlődés vas kényszerűségével kell maga magától elkövetkezni. Az agitátor ellenben azt mondja: Reszkessenek az uralkodó osztályok a kommunista forradalomtól, amelyben a proletárok semmit semveszthetnek, csak láncaikat, ellenben megnyerhetnek egy világot. Valóban semmi sem oly határozatlan, homályban hagyott a Kapital írójánál, mint éppen ez a kérdés: az evolúció, vagyevolúció, a nyugodt bevárás és opportunizmus, avagy a hatalom erőszakos kézhez ragadása útján kell-e a nagy változásnak bekövetkezni. Ami alapjában véve egy a demokrácia vagy diktatúra kérdésével. És épen ez a kérdés az, amely újabban annyira megosztotta, két táborba terelte a munkásság egyetemét. Ha eddig kétséges lehetett még, az orosz kommunista köztársaság által nyújtot tapasztalatok meggyőzhették a munkásságot, hogy a kommunizmus által ígért jobb jövőben való hit tudatos önámítás, amely alig képes vérmes ígéreteinek bár egyikét is beváltani. De vannak még, akik hisznek a lehetetlenben, így aztán a munkásság egyetemében a szocialistákra és kommunistákra válással ma nagyobb az ellentét és szakadás, mint valaha. De maga a tiszta szocializmus is kénytelen volt új revíziót véghezvinni az eddig dogmaként vallott tanok fejed. Nem is leheted ez másként, amikor mindinkább számolnia kell a gyakorlati lehetőségek követelményeivel. Hiszen ma már szocialistának lenni nem annyi, mint túloptimista prognózisokat csillogtatni meg a jobb világrendről. Ma szocialisták ülnek Európa első államának, Angliának kormányában és a praktikus államirányzás mérvadó tényezői több államban. A Marx-féle dogma egyik legfőbb pillére, a világfejlődésnek egyedül a gazdasági tényezője visszavezetése rég összeroppant. Az osztály harc szükségszerűségének tana még tartja magát, de már ki van kezdve. És az elmaradhatlan belátások útján haladva, el kell jönni az időnek, amikor a munkások egyedül értékképző voltába vetett babona is lomtárba kerül. El kell jönni az időnek, amikor a szocializmus tanítása nem két ellenséges táborra osztója lesz az embereknek, hanem csak egy olyan fázisa a társadalomfejlődés folyamatának, amely a munkának ugyan nagyobb megbecsülését, de egyben tőke és munka feltéten egymásrautaltságát és szolidaritását fogja jelenteni. Társadalmi jóslásokra épp oly képtelenek vagyunk, mint ahogy nem mondhatjuk meg a holnaputáni időt. De azt tudjuk, hogy mások az emberek az ellenzéken, mint a hatalom birtokában. A közelmúlt és jelen nagy oktatók társadalmi experimentumok dolgában s a kultúra és civilizáció máris éppen eleget vesztettek, semhogy kibírnának további könynyelmű kockáztatásokat. Szeretnék, ha nem mennénk túl az optimizmus megengedett határain, amidőn azt reméljük, hogy polgári osztály és munkásság ma még álló harcának végkimenetele nem társadalomrombolás, hanem mindkettőjük javára a társadalom haladását fogja jelenteni. Addig pedig, amíg áll a harc, a polgári társadalomnak példát kellene venni a munkásság szervezettségétől és szoros szolidaritásától, miket ő teljesen nélkülöz. Márpedig a mindkét részre igazságos eredményt csak egyenlő felkészültség biztosíthatja. Elnapolták az angol-orosz konferenciát Az angol és az orosz kormány állóharcra rendezkedik be London. (Az Ellenzék távirata.) Az angol-orosz konferencia mindeddig semmi praktikus eredményre se vezetett s minden kilátás megvan arra, hogy hosszú ideig nem is lesz eredménye. A külföldi lapok azt írják, hogy az angol és orosz kormánydóharcra rendezkednek be. Vannak, kik azt hiszik, hogy a konferencia egy évig is el fog tartani. A konferencia a bizottsági munka módszerét alkalmazza, ami a legalkalmasabb a dolgok elhúzására. A Le Temps londoni jelentése szerint az angol-orosz konferenciát elnapolták. A konferencia akkor fog újból összeülni, amikor a régi angol-orosz szerződéseket tanulmányozó bizottság a jelentését előterjeszti. E bizottság munkája azonban valószínűleg hónapokig fog eltartani. S amikor a bizottság kész is lesz munkájával, minden valószínűség szerint egy más bizottság munkájának elkészülésére kell várni. úgy látszik, az angol-orosz megegyezés megteremtése sokkal nehezebb, point kezdetben várták. Az idő még nem érett meg a helyzet radikális tisztázásáén s ezért mindkét kormány inkább várni akar. Mindenesetre az európai nyugalom megteremtése ennek a kérdésnek révén is elhalasztódik ezáltal s a két fontos állam viszonya még sokáig tisztázatlan marad. Sikerrel kecsegtetnek a tárgyalások a konkordátum ügyében Bana volt miniszter Rómában folytatja és fejezi be a megbeszéléseket Bucurestiből jelenti az Ellenzék tudósítója. A konkordátum ügyében megkezdett tárgyalások az utóbbi időben mintha megfeneklettek volna. A klérus tudvalevőleg élesen szembehelyezkedett a konkordátum megkötésére irányuló akcióval s úgy állította be a kérdést, hogy ez a római katholikus egyháznak speciális jogokat biztosít Romániában. Természetes, hogy ez a beállítás túlzásnak bizonyult; a tárgyalások épp azért jutottak holtpontra, mert a kormány épp ellenkezőleg jogcsorbításokra törekszik jogkiterjesztés helyett. Mint bukaresti tudósítónk jelenti, a tárgyalások megszakításáról egy pillanatig sem volt szó. Mario Dolei, a Vatikán bukaresti követe tovább folytatta a tanácskozásokat a kormány megbízottjával, Barin volt vallásügyi miniszterrel és az Adeverul értesülése szerint , több fontos elvi kérdésben megegyezés is jött létre közöttük. Mivel pedig az elvi kérdések letárgyalásával kiküszöbölték az ütközőpontokat, most már komoly kilátás van rá, hogy sikerülni fog teljes egészében kiépíteni a konkordátum művét. Ennek következményeképen Banu a napokban Rómába utazik. Ott folytatják a megbeszéléseket, szövegezik meg a megállapodásokat s ha fixmegegyezés jön létre, alá is írják. Banu teljes felhatalmazást visz magával Rómába s a kormány nevében alá is fogja írni azokat. Mussolini találkozása belga miniszterekkel Brüsszelből jelentik. A Loire szerint Mussolini olasz miniszterelnök a legközelebbi jövőben találkozásra készül Theunis belga miniszterelnökkel és Hymans külügyminiszterrel. Smith főbiztos genfi nyilatkozata Genfből jelentik: Smith, a magyarországi pénzügyek főbiztosa elutazása előtt a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy Magyarország pénzügyi újjáépítése rendkívül fontos és Európa normális viszonyainak helyreállítása szempontjából elengedhetetlen. Egy vagon ércpénz Kolozsváron Bucurestiből jelentik . A pénzügyminisztérium megkezdte a Belgiumból érkezett ércpénz szétosztását a pénzügyigazgatóságok között, amelyek a forgalombahozatalt végzik. Egy-egy vagon ércpénzt küldött a minisztérium Brassó, Kolozsvár, Arad, Marosvásárhely, Csernovitz városokba. A fővárosban is több vagon ércpénz kerül forgalomba. Mindegyik szállítmány négymillió lej értékű ércpénzt tartalmaz. Az útlevélszerzés Jugoszláviában Az új jugoszláv belügyminiszter szabályzatot tett közzé az útlevélszerzésről. Összehasonlítás céljából közöljük belőle a következőket: ti. §. Útlevelet a kérvényező állandó lakhelyének illetékes hatóság ad ki. Sürgős esetekben azonban más hatóság is, csak előzetesen a kérvényező költségén táviratilag vagy telefonon információkat köteles kérni az illetékes hatóságtól. 14. §: Minden hatóság köteles minden erre jogosult személynek a legrövidebb időn belül kiadni az útlevelet. Ha egy személy ellen nem forog fenn gyanú, az útlevél vagy vízum az előírt okmányok nélkül is kiadandó. Amennyiben a hatóság nem ismerné a kérvényezőt, saját maga köteles a legsürgősebben beszerezni az adatokat. Személyes megjelenés útlevél kiadásánál nem követelhető. 27. §. Útlevelet legalább egy havi hatállyal kell kiadni. Rendes körülmények között a passzus hatálya hat hónap. Ha a kérvényező azonban felhoz elfogadható okokat, az útlevél ennél hosszabb időre is, legfeljebb két évre kiadható. 48. §. Utazási vízumok vagy egyes utazásra, vagy több utazásra, de legfeljebb hat havi hatállyal kaphatók. 50. §: Csak egyszeri utazásra szóló vízumok külön ilyeneknek jelölendők meg. Egyébként meg kell jelölni a vízum hatályát (legfeljebb hat hónap) úgy, hogy az útlevél birtokosa többször utazhat ugyanazon vízummal. Ily esetben tehát sem elutazásnál, sem visszautazásnál a hatóságoknál jelentkezni nem kell. Amint látjuk, Jugoszláviában hasonlíthatatlanul könnyebb útlevélhez jutni, mint Romániában. Ott az útlevélszerzés formaságait nem használják fel a polgárok utazási jogának konfiskálására. Szomorú dolog, hogy a bukaresti kormány szakszempontú intézkedései folytán Jugoszlávia, ez a sokkal elmaradottabb ország ismét megelőzte Romániát egy lépéssel a rend, béke, konszolidáció és civilizáció felé.