Eszmélet, 2016 (28. évfolyam, 109-112. szám)
2016 / 111. szám - OLVASÓJEL - Pogátsa Zoltán: Thomas Piketty és Anwar Shaikh válságelméleteinek ütközése - Shaikh, A.: Capitalism Competition, Conflict, Crises
POGÁTSA ZOLTÁN Thomas Piketty és Anwar Shaikh válságelméleteinek ütközése Anwar Shaikh: Capitalism. Competion, Conflict, Crises New York, Oxford University Press, 2016 Tizenöt év munkája fekszik abban az ezeroldalas, új könyvben, amelyet Anwar Shaikh professzor, a New School for Social Research közgazdaságtan tanszékének vezetője jegyez. Egy tizenöt éves projekthez rengeteg bátorság kell, hisz’ ki tudja, megtérül-e a munka, a rengeteg kitartás. Ha Piketty „Tőkéje’’-je celebritás könyv lett, Shaikh könyvének még inkább azzá kellene válnia. Piketty könyve ugyanis - bár komoly empirikus adatgyűjtésen alapul - a komolytalan elméletet fogalmaz meg. Nem különbözteti meg a vagyont a tőkétől, a profitot a járadéktól, az eladósodásra alapozó növekedést a fenntarthatótól. Mindezt részletesen számon is kérték rajta olyan szerzők, mint Stiglitz, az ifjabb Galbraith, vagy Varoufakis. Ettől persze Piketty lényegi állítása a vagyoni egyenlőtlenségek növekedéséről még áll, értékes. Shaikh könyve - bár ő is minden lépésnél empirikus visszaigazolást keres -, léptékekkel bonyolultabb elméleti alapzatra épít. Sőt, tulajdonképpen kritikusan újra áttekinti a közgazdaságtan teljes eszmetörténetét, cáfolatokkal és meghaladásokkal együtt. Ezért is nem lesz olyan főáramú könyv, sajnos, mint Pikettyé. Túlságosan bonyolult ahhoz, hogy az üzleti és populáris sajtóban jól átadható lenne, ezen kívül az üzleti sajtóban egyeduralkodó neoklasszikus közgazdaságtanról túl egyértelműen mutatja be annak tarthatatlanságát. Piketty, bár világhírű egyetemek oktatójaként minden valószínűség szerint szintén tisztában volt ezekkel, nagyon vigyázott, hogy fontos és társadalmilag releváns mondanivalóját a főáramon belül mondja el. Shaikh kiindulópontja, hogy a mainstream neoklasszikus közgazdaságtan olyan elméleti konstrukciókat épített fel, amelyek már elméletileg is inkoherensek, inkonzisztensek, és amelyeket azután nem vet össze a létező kapitalizmus gyakorlati valóságával. Ezzel szemben szerinte, a közgazdaságtannak vissza kell nyúlni ahhoz a korábbi, leginkább a klasszikusokra jellemző hagyományához, amely eleve a létező kapitalizmusban megfigyelhető empirikus folyamatokból