Ezredvég, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 12. szám - OLVASSUK EGYÜTT - OLVASSUK EGYÜTT - Szepes Erika: Az isten, az idea és a művész : Faludy György verséről, 90. születésnapja tiszteletére

SZEPES ERIKA Az isten, az idea és a művész Faludy György verséről, 90. születésnapja tiszteletére Világmindenséget betöltő, hatalmas ala­kot szólít meg a költő, akit kozmikus nagysága, elhelyezkedése és mozdulata alapján tudunk azonosítani: üllőként szolgáló munkaeszköze maga a föld, a kézmozdulat maga az égi pályát befutó nap íve. A világmindenség teremtő is­tenét, a kora kereszténységben kiala­kult, majd az egész középkoron és a reneszánszban továbbélő Pantokrator képzetet látjuk jelen idejű cselekvés köz­ben, tehát a világ mozgását örökkéva­lóvá tevő aktusban. Hozzá szól a rene­szánsz egyik legnagyobb géniuszának, az aggkorát megélő Michelangelónak a szájába adott, halál előtti utolsó ima. A vers léptéke ebben az első szakaszban kozmikus, emberfeletti, ami egyaránt utal a világteremtő istenre és a festő­szobrásznak azokra az alakjaira, akiket hatalmas óriásokként ábrázolt: isteni lé­nyekre, mitikus hősökre, kiemelkedő emberekre. Alakjuknak ezt a túlmérete­­zettségét, emberi lépték fölé emelését annak tulajdoníthatjuk, amit a költő­szobrász maga fogalmaz meg ebben a szakaszban: az óriás lényben Istent ke­reste­­ hiába. A művészettörténet egyik legképsze­­rűbben, leginkább láttatóan és lényegre látón jellemző mestere, Max Dvorak így ír Michelangelo alakjairól (az első idézet 53 OLVASSUK EGYÜTT FALUDY GYÖRGY Michelangelo utolsó imája Üllőd a föld s az égi boltra állván oly ívet írsz karoddal, mint a nap. Hetvenhat éve állok fenn az állvány deszkázatán, de nem találtalak. Vésőm alatt porladva hullt a márvány, s öklömben torzó vagy bálvány maradt. Nem lehtelek meg,­illanó szivárvány, ki ott ragyogtál minden kő alatt. Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban megszaggatott, mogorva, durva, szótlan, de lelkemben még égi fény ragyog. Hogy tudnám testem börtönét levetni? Üss rám, ha tudsz még vén bűnöst szeretni, Istenszobrász! A márvány én vagyok.

Next