Fejér Megyei Hírlap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-14 / 294. szám
Beszámoló az Apollo-17 szerdai programjáról A valóság parancsait meghaltam Madr ágszíjparcellán — korszerűen Tudomány — technika FEJÉR MEGYEI AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Tanácskozik az országgyűlés Szerdán délelőtt az 1973. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat vitájával folytatta munkáját az országgyűlés téti ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a kormány elnöke, Aczél György, Apró Antal, Kállai Gyula, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Részt vettek az ülésen, a Központi Bizottság titkára, a kormány tagjai, a páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Apró Antal, az országgyűlés elnöke megnyitotta az ülést, majd Vályi Péternek, a Minisztertanács elnökhelyettesének adott szót. Gazdasága építésmunkánk eredményeivel elégedettek lehetünk Vályi Péter: A Minisztertanács elnökhelyettes beszédében többek között a következőket mondotta. — A beterjesztett 1973. évi költségvetésnek az a feladata, hogy az államháztartás bevételeit és kiadásait oly módon szabja meg, úgy ossza el, hogy a Központi Bizottság hatatározatában megjelölt politikai, gazdaságpolitikai elvek a pénzügyi intézkedések révén érvényesüljenek. Az 1973. évi előirányzatok megfelelnek a Központi Bizottság állásfoglalásában megfogalmazott követelményeknek. Ezek értelmezésétől és az elveknek a gyakorlatban valóérvényesítésétől, egyéb fontos politikai momentumok mellett, a gazdasági helyzet további erősödését várjuk. A gazdasági helyzet értékelésénél az egyik legfontosabb mérce az, hogy milyen mértékben teljesülnek a negyedik ötéves népgazdasági terv előirányzatai. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy a IV. ötéves terv teljesítése jó úton halad, a legfontosabb területek fejlődése eléri, vagy meghaladja a tervről szóló törvényben előírt színvonalat. A népgazdasági arányok egy részével vannak problémáink, de ezeket megoldjuk. A fejlődés a korábbi ötéves tervek során soha nem egyezett az előirányzatokkal enynyire, mint most. Eddigi eredményeink alapján joggal feltételezhetjük, hogy a hátralévő három évben megvalósítjuk mindazt, amit a IV. ötéves tervben célul tűztünk. A gazdasági fejlődés tervszerűségének növelése továbbra is fontos feladatunk, hogy a tervek készítésében, végrehajtásában és a gazdasági folyamatok ellenőrzésében az állami szervek között a mainál jobb munkamegosztás legyen. Ebben fontos szerepet szánunk a néhány hónap múlva létesülő Állami Tervbizottságnak, melynek feladata lesz biztosítani az ágazati szempontok és a népgazdasági érdekek egységét, továbbá a népgazdaság fejlődési üteméből, az életkörülmények javításából, a műszaki fejlődésből és a gazdasági egyensúlyból származó követelmények összehangolását. Operatív hatásköre is széles lesz a tervben foglalt gazdasági célok ellenőrzésében és a végrehajtást szolgáló intézkedések hozatalában. A mostani időszak legfontosabb gazdasági céljai közé tartozik a népgazdaság termelési és forgalmi hatékonyságának fokozása, az egyensúly további szilárdítása. Ismert, hogy még 1970-ben az elmúlt ötéves terv utolsó évében, miközben az egyensúlyi helyzet sok területen kielégítő volt és maradt, a népgazdaság felhalmozási és külkereskedelmi egyensúlyának problémái megnövekedtek. Igaz, hogy e zavaroknak sok évre visszanyúló gyökerei is voltak, lényegében azonban a túlzott felhalmozási, főként beruházási tevékenységből eredtek. Az egyensúlyi feszültség nem volt csupán egyéves jelenség: 1971 év során tovább fokozódott. A párt Központi Bizottsága egy évvel ezelőtt — felismerve a probléma lényegét — határozatot hozott a gazdaságpolitikai teendőkre. Ennek nyomán a kormány az 1972. évi tervben intézkedett a felhalmozási és külkereskedelmi egyensúly javítására. Ezért az 1972. évi terv és a költségvetés olyan célokat tartalmazott, hogy a belföldi felhasználás ne haladja meg a nemzeti jövedelmet, a felhalmozás pedig ne legyen magasabb, mint a megelőző évben. Előirányoztuk, hogy a kivitel gyorsabb ütemben növekedjék, mint a behozatal, és számottevően javuljon a külkereskedelmi áruforgalom egyenlege. Fontos feladatként jelöltük meg a termelés gazdaságosságának javítását, részint a termelékenység növelésével, részint a termelési szerkezet további javításával. Mi a helyzet most? A népgazdaság 1972. évi fejlődésének eredményei azt mutatják, hogy azok az intézkedések, amelyeket a kormány a népgazdasági egyensúly helyzetének javítására hozott, kedvező változást eredményeztek. Ez mindenekelőtt a külkereskedelmi áruforgalom egyenlegének számottevő javulásában jut kifejezésre ezen kívül abban, hogy a felhalmozás — a beruházások és a készletképződés — korábbi, tervszerűtlenül felgyorsult növekedése megállt. Nem lehetünk ugyanilyen elégedettek a költségvetési helyzet alakulásával. Bár a javulás jeleként a költségvetés egyenlege 1973-ban valamivel kisebb hiányt mutat, mint 1972-ben, kedvező fordulatról még nem beszélhetünk. Egyrészt a gazdasági hatékonyság nem kielégítő javulása, és a költségvetésből ezzel összefüggésben adott jelentős termelési támogatások, másrészt a viszonylagos árstabilitást szolgáló támogatási többletek miatt a költségvetés javításában eddig nem lehetett gyorsabban előre lépni. Vigyáznunk kell ugyanis arra, hogy a társadalmi szolgáltatások folyamatosságát semmiképpen se veszélyeztessük. Mindebből következik, hogy 1973-ban a fő feladat — a külkereskedelemben és a beruházások helyzetében kialakult kedvező tendenciák erősítése mellett — továbbra is a termelési folyamat hatékonyságának fokozása. Csak így érhetjük el az államháztartás bevételeinek növelését, egyensúlyának gyorsabb javulását. E céljaink megvalósításáért további erőfeszítésekre, következetes munkára van szükség. Vályi Péter ezután a hatékonyság követelményével foglalkozott. A Központi Bizottság egy éve nagy hangsúllyal szólt a vállalati és üzemszervezési munka megjavításáról. Születtek jó határozatok, voltak széles körű tanácskozások és a gyakorlatban is megkezdődött valami. Persze senki sem várhatta, hogy egyik évről a másikra gyökeresen megváltozik a helyzet. Ami azonban történt, az még bizony széles területeken a szerény várakozásnak sem felel meg. A helyzet nagyon egyenlőtlen a vállalatainknál, de azt általánosságban megállapíthatjuk, hogy sokhelyütt még mindig csak a nekigyűrkőzés állapotában vannak. Pedig mindenki beláthatja, hogy elavult szervezéssel párosulva a legmodernebb technika sem hozhatja meg a várt eredményt. Ez így csak állásidőkhöz, az állóalapok kihasználatlanságához, ütemtelen termeléshez vezethet. A korszerű szervezés is elengedhetetlen befektetés, amelyért talán kevesebb beruházási eszközt, de annál több ötletet, tudást, munkát, vezetői energiát kell bevetni. Legyen ez tehát 1973-ban vállalati, és hozzáteszem minisztériumi vezetők egyik fő gondja. Rossz vezetőknek tartjuk azokat, akik a techikát konzerválják, azonban azt se nézzük el, hogy egyes vállalatoknál nem ismerik vagy nem tudják végrehajtani a korszerű irányítási, szervezési módszereket. Nem arról van szó, hogy a minisztériumok vállalják át a vállalatok felelősségét és munkáját, de segítsenek többet és semmiképpen se üljenek karbatett kézzel ott, ahol hibát látnak. A vállalati irányítási és szervezési munka korszerűsítésével szorosan összefügg a költséggazdálkodás javítása. A vállalatok és szövetkezetek költséggazdálkodásával a kormány nincs megelégedve és az országgyűlés sem lehet megelégedve. Annak ellenére, hogy a termelés költségszínvonalának (Folytatás a 2. oldalon) Az országgyűlés szünetében Kádár János, K. Papp József és Brulyó János. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK Csütörtök, 1972. december 14. XXVIII. évfolyam, 294. szám • *• • Aro: 80 fillér Fehérvár autóbuszközlekedése Tekin - Félmillió utas - Késések, zsúfoltság A székesfehérvári autóbuszpályaudvar vezetőjét, Orgobány Istvánt, a város autóbusz-közlekedésének helyzetéről kérdeztük. Ismeretes, hogy a téli időszakban az autóbusszal utazók száma megnő — novemberben például már közel félmillió utast szállítottak. ■ Megszaporodtak a panaszok is. Az okok: zsúfoltság, késés, a járatok kimaradása. — Legfontosabb feladatunknak tartjuk a helyi járatok sűrítését, nagyobb autóbuszok beállítását. Az átlagos forgalmi viszonyok mellett autóbuszainkkal ki is elégítjük az igényeket. Nehézségeink egyik oka a város korszerűtlen úthálózata és az útjavításuk. A járatok 80—90 százaléka terelőútvonalon közlekedik. Itt az átlagosnál rosszabbak a forgalmi viszonyok. Élő példa erre a belvárosban a Pintér Károly utca, vagy a Népköztársaság úton a mozival szemközti buszmegálló, ahol beállni sem tud a busz, úgy felásták az utat. — Sokhelyütt látni lépésben haladó buszokat. Miként befolyásolják az útviszonyok a menetidőt? — A menetrend és a menetidő maradt, illetve, ha minden jól megy, be tudjuk tartani. De egyetlen busz késése a csatlakozó járat késését is magával hozza. S ez gyakori, hiszen az eredeti járatok a terelőutakkal nagymértékben meghosszabbodtak. — Mi a helyzet a nagyüzemeknél? — Példaként lehetne említeni a Köfémet, vagy a Köszörűgépgyárat, ahol elkészítették az autóbuszfordulót. De a Videotonnál már évek óta nincs autóbuszforduló. Ezért további egy kilométert kell megtenni csak azért, hogy megfordulhasson a busz. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Korábban, amikor volt a Videotonnál forduló, az autóbusz egy óra alatt háromszor fordulhatott a jelenlegi kettő helyett. Érdemes azzal foglalkozni, hogy mielőbb megépítsék a fordulót. Több ezer emberről van szó. A jelenlegi állapot: a délelőtti műszak végeztével — sokszor műszak vége előtt is! — már ezrek tolonganak a buszok körül. Kérdés, nem segíthetne a Videoton jobb szervezéssel, a Volán és egyben saját dolgozóinak gondjain? — Gondok persze vannak ott is, ahol a helyzet jobb. Mi a véleménye a Seregélyesi útról? — Megépítették az utat, járda azonban nincs. Reggel a munkába igyekvők tömege a megállótól a gyárakig az úttesten jár, sokszor teherautók, buszok kísérik őket — lépésben. Ugyanez a helyzet az Ikarus bejárati útvonalán. — Ezek szervezési-műszaki problémák. Tömegközlekedésről lévén szó, meg kell említeni azonban a már-ma „hagyományos” utas—kalauz ellentéteket. — Sokat foglalkozunk a járatok személyzetével. Arra neveljük őket, hogy az utasok érdekeit kell szolgálni és védeni. Anyagi-erkölcsi befolyással erre a felfogásra szoktatjuk dolgozóinkat. De szeretnénk, ha a feszültség levezetésében az utazóközönség is segíthetne. Türelmével, jóindulatával. Tömegközlekedést egy vállalat önmagában nem tud lebonyolítani. Egyéb szervek — és az utasok segítsége szükséges ehhez! E. G. Építi a papírgyár „Szövetségesünk” a jó idő Laposra, simára gyalult hatalmas földterületen tevékenykednek a 26-os Építő- Ipari Vállalat dolgozói: a dunaújvárosi papírgyár új beruházásán, a hullámpapírvertikum építésén dolgoznak. A folytonkeverő gépkocsival érkezik a földnedves beton, amelyet Katona János vezette szocialista brigád használ fel; csatornák, utak, vízrendszerek épülnek. Forster Ferenc és Demsa Sándor vezette munkacsoportok is a csatornaépítésen dolgoznak. Nagy László ács brigádja a felépítendő épületek zsaluzatát, állványzatát készítik. Rontó Sándor irányításával a kőművesek, „univázból” jóléti épületeket építenek. Az építőknek „szövetségesük” is akadt — a jó idő. Igyekeznek is hasznosítani minden órát. Rövidesen megkezdik a betonelemek előregyártásához szükséges csarnok építését, ahol majd az új üzemcsarnokok tartóit és különböző betonelemeit készítik majd. Megkezdték a vasútvágányok kiépítését is, ezen a munkán Böhm Mihály vezette felépítményes brigád dolgozik. — Mi lesz a télen, milyen munkálatokat végeznek majd? — kérdeztem Sipiczky Mihály építésvezetőt. — Megkezdjük a kerítés építését — mondta —, és folytatjuk az alapozási munkálatokat, a betonozást. G. Gy.