Filológiai Közlöny – XVI. évfolyam – 1970.
3–4. szám - Szemle - Dictionarul limbii poetice a lui Eminescu (Gáldi László)
mesélt, nyilván román-szerb bilingvis területről származhatott. A ritkább népi jövevényszók közül hadd hívjuk fel a figyelmet a következőkre: alegad'ít , elégedett, bojtár , bojtár, culáci , kulacs, d'epacorbatusz (katonai) gyakorlat, jelentésűs jelentés, kirakat (hangsúlya hol?) miniszérum (a) miniszter(ek),3 pipáros , papiros, valamint az olyan román szövegbe egyenesen beágyazott szavakra, mint segédmunkás. Természetesen mindez fontos adalék Tamás Lajosnak a román nyelv magyar jövevényszavairól írt nagy munkájához. Mindent összevéve épp most, amikor végre remélhetőleg megindul a magyarországi román nyelvjárások rendszeres feldolgozása, Domokos Sámuelnek e műve bizonyára az eljövendő kutatásoknak is egyik alapköve lesz. Gáldi László Dictionarul limbii poetice a lui Eminescu sub redactia acad Tudor Vianu. Academia Republicii Socialiste Románia. Instutul de Linguistica din Bucuresti Bukarest 1968. 646. Kelet-Európa írói szótárai közt már hosszabb ideje nagy érdeklődéssel tartottuk számon a készülő Eminescu-szótárt, melynek tervei még feledhetetlen román barátunktól, Tudor Vianutól származnak: a magyar — román kapcsolatoknak e lelkes ápolója volt az, aki — budapesti tartózkodása óta (1955) nagy figyelmet szentelve többek közt a Petőfi-szótár munkálatainak is — kidolgozta az Eminescu-szótár tervét, s a konkrét munkálatokban is aktív tevékenységet fejtett ki. Vianu igen széles látókörű és nagy filozófiai műveltségű esztéta volt, aki az irodalmi nyelv és különösen a költői stílus problémáit mindig elsősorban esztétikai szempontból vizsgálta. Ez az esztétikai szempont Eminescu különös sorsú életművével szemben sajátos magatartást jelentett. Amint Vianu e sorok írója előtt többször is kifejtette, végleges költői műveknek csakis azokat volt hajlandó tekinteni, melyek még az író életében, az ő hozzájárulásával jelentek meg. Eminescunál azonban az „anthumus" életmű a költő posztumusz művénél jóval csekélyebb terjedelmű, s azt sem feledhetjük, hogy számos kéziratban maradt mű már röviddel a költő halála után közkeletűvé vált, vagyis bekapcsolódott a román irodalom vérkeringésébe. Vianu azonban a szótár corpusát esztétikai elveiből fakadó módszeres szigorúsággal tervezte meg: csupán a költő életében megjelent verseket és szépprózai alkotásokat engedte feldolgozni; abból a meggyőződésből indult ki, hogy — amint az előszóban is olvashatjuk — ,,Eminescu nyelvének lényegét" ily módon is sikerül megragadnia. Lényegében véve tehát elsősorban a Perpessicius-féle kiadás I. kötete s a költő életében megjelent széppróza került feldolgozásra ama munkaközösség részéről, melynek tagjai Gh. Bulgár, Ion Ghetie, Luiza Seche és Flora Suteu voltak. A munkaközösség tevékenységét gyakorlatilag sokáig Gh. Bulgár vezette. A választott kritikai kiadással szemben a szerkesztők gondos körültekintéssel jártak el, és ha nem is egészen következetesen, de igyekeztek olyan javításokat eszközölni, amelyek a kritikai kiadás túlságosan egységesítő helyesírása miatt feltétlenül fontosnak látszottak; érvényesült tehát Eminescu kéziratainak és az első kiadásoknak bizonyos mértékű figyelembevétele (vö. 636 kk). A szótár előszava kissé röviden tájékoztat az általános szerkesztési elvekről; részletesebb kifejtést érdemelt volna többek közt a stilisztikai és retorikai alakzatok számának talán túlságos csökkentése (6.), bár pl. a metafora fogalomkörének efféle általánosabb használatára másutt is találunk példát. Miért hiányzik azonban Petrarca kedvenc trópusa, az oxymoron, bár Eminescunál is a dulce 'édes' szócikk a különféle „keserédes" hangulatoknak széles skáláját szolgáltatja (1734)? Az egyes szócikkek kidolgozása mintaszerű: a meghatározások pontosak, rövidek és, ami a legfontosabb, teljes összhangban vannak az idézett példákból kielemezhető jelentésekkel. Ritkán találunk olyan jelentéseket, amelyek mintha nyomatékosabb kiemelést is érdemeltek volna (így pl. a már említett dulce melléknév adverbiális használatban : 173). Az egyes szócikkekben a jelentések nincsenek túlságosan elaprózva, viszont pl. a somn 'alvás, álom' szónál a szerzők gondosan megkülönböztetik, mikor szerepel e szó megszemélyesítésként, s mikor csupán egyik eleme a megszemélyesítésnek. Gondos az Eminescu nyelvhasználatában oly fontos moldvai sajátságok jelzése, sőt az is előfordul, hogy a mai köznyelvi seara helyett az 3 Az irodalmi nyelvben minister ( ‚ fr. ministere) 'ministérium' és ministru (‚ fr. ministre) 'miniszter'. J. Cohen szerint is „on parle de métaphore si le rapport est de ressemblance, de métonymie, s'il est de contugulté et de synecdoque s'il est de partie à tout, etc." (Structure du langage poétique. Paris, é. n. [1966] 114).