HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 30. ÉVFOLYAM (1984)
1984 / 2-4. sz. - KÖNYVEK - BUDA JÚLIA: Erik Krag: Dostoevsky - The Literary Artist - R. SZILÁGYI ÉVA: Peter Wapnewsky: Der traurige Gott. Richard Wagner in seinen Helden
nem létező előadást, beszédet egy üres teremben. Tehát ami Caragialénál az ilyen értelemben vett közlés „agóniája", az Ionescónál már mindennek a teljes tagadása. A könyv második részének (Az abszurd mélysége) a fejezetei az elmondottak különböző irányú elmélyítései: Kérdés és felelet, A bolondozás szava, A mítosz hívása, Caragialéról (ami tulajdonképpen összegezés és kitekintés). Módszertani szempontból különösen érdekes az első fejezet, a színpadi dialógus szövegelméleti megvilágítása és vizsgálata és a még megoldásra váró feladatok jelzése. Az ismertetett kötet méltó folytatása a szerző első (fentebb már említett) könyvének. Szakelméleti szempontból (és itt most csak ezt hangsúlyozom) külön nagy érdeme, hogy a divatossá még nem vált, a vers- és prózaelemzések mellett még mindig elhanyagolt drámavizsgálatok ügyét a modern elméletek produktív hasznosításával viszi előbbre. Szabó Zoltán Erik Krag: Dostoevsky - The Literary Artist Oslo, 1976. Universitetsforlaget, 316. Erik Krag, az orosz irodalom professzora az Oslói Egyetemen. E tanulmányának alapja, az a kétéves előadássorozat, melyre az egyetemen vállalkozott 1955 és 1957 között. Érdekfeszítően, szinte regényes részletességgel avatja be az olvasót Dosztojevszkij korának társadalmi szövevényébe, politikai eseményeibe, s mindenekelőtt magánéletébe, melyek mind meghatározták, alakították életművét, stílusát és témaválasztásait, valamint ítéleteit. Tájékoztat minden fontos biográfiai adatról, amely a tárgyalt műhöz kapcsolódik. Krag elemzéseinek legérdekfeszítőbb része talán az a lélektani vizsgálat, aminek Dosztojevszkij és regényhősei karakterét veti alá. Dosztojevszkij alakjai megszállott bőbeszédűséggel fejtik ki gondolataikat, ám ezeknek a gondolatoknak az a természetük, hogy kifejezhetetlenek. A szerző valami mélyebb értelmet sejt mindig e regények mögött, mint a szereplők álmaiban, amelyek révén olykor megvitágosodik a kifejezhetetlen értelem. Krag Dosztojevszkij magánéletének eseményeiből kísérli meg levezetni, hogy mit jelenthet a remekművekben a szenvedés vagy a hit, ami Dosztojevszkij hőseit motiválja. Úgy tűnik, hogy a szenvedés nem valami véletlen, amely bizonyos embert bizonyos pilanatban ér, hogy azután elmúljék és újabb szenvedések következzenek. Dosztojevszkijnél a szenvedés örökös és személytelen. A hit pedig egyfajta hitetlenségbe torkollik, hiszen ő maga is átmenet a hitetlenség minden válságán. Ezzel tulajdonképpen ő testesíti meg a modern embert, az individualista civizáció emberét, aki szerencsétlenebb a réginél, mert elvesztette hitét. Krag hangsúlyozza, hogy bár Dosztojevszkij számára misztikus tanítása volt a legfontosabb, nyugaton mégsem ezzel hódított magának megszállott olvasókat, hanem léleklátásának erejével. Olyan lelki folyamatokat hozott a tudat felszínére, amelyek előtte teljesen kimondhatatlanok voltak. Dosztojevszkij után másképp látjuk az embert, mint azelőtt, és amit a pszichológia tudománya fokozatosan tárt fel, azt Dosztojevszkij víziója hirtelen és tömbszerűen vetítette ki a lélek titkaiból. Krag igyekszik pontos jellemrajzot adni az egyes műelemzéseken belül. Ez azonban elég reménytelen célnak látszik, mivel az az ember, akit közvetlenül lelki motívumok mozgatnak, nem igazán jellem. Jellemnek szoktuk nevezni azt a legerősebb viselkedési mintát, amely minden körülmények között funkcionál; reakcióinak kiszámítható volta teszi a jellemet jellemmé. A konvencióktól megfosztott lélek kiszámíthatatlan. Dosztojevszkij alakajai általában „gyenge jellemek", fogadalmaikat megszegik, végtelenül befolyásolhatók és mindig minden kitelik tőlük. Dosztojevszkij világában aránylag kis szerepet játszik a szerelem. A szerelmi szenvedély alakjainak mozgatója ugyan, de az író többnyire kívülről nézi a szerelmeseket. A szerelem sohasem volt olyan konvencionális, mint a múlt század közepén és Dosztojevszkijt nem érdekelte a konvencionális az emberben. Erik Krag könyve számtalan izgalmas gondolatot vet fel, nemcsak új információkkal, hanem szemléletével is hozzájárul a Dosztojevszkij kutatásokhoz. Buda Júlia Peter Wapnewsky: Der traurige (Sott. Richard Wagner in seinen Helden München, 1978. Beck, 319. Wagnerről a halála óta eltelt majdnem 100 év alatt nagyon sokat írtak - túlságosan sokat. Nietzsche igaztalanságában megrendítően érthető emberi reakciója óta a rajongás, a gyűlölet, a magasz-