Háromszék, 2012. február (24. évfolyam, 6504-6528. szám)
2012-02-04 / 6507. szám
HÉTVÉGE 2012. február 4., szombat ) ION LUCA CARAGIALE Örömmel állapíthatjuk meg, az egyesületi szellem ugyancsak virágzik minálunk. A különböző nyílt vagy titkos román egyesületek száma már úgyszólván meghatározhatatlan. A román ember, amíg él, nem lehet meg anélkül, hogy tagja ne legyen több egyesületnek, sőt, vannak olyan románok is, akik már születésük előtt tagjai a „Cornelia” - A Román Szülőanyák Kölcsönös Segélyező Egyesülete - elnevezésű társaságnak, mások meg haláluk után is tényleges tagjai maradnak a kölcsönös temetkezési egyesületnek, jelentéktelen havi járulék ellenében bármely tagnak joga van arra, hogy - Isten őrizz! - halála esetén zeneszóval földeljék el. Mint minden román, én is azon igyekeztem, hogy minél több egyesületnek legyek a tagja. Eddig nyolc egyesületbe léptem be, ma kitűnő barátom, Marius Chicoş Rostogan, a hírneves pedagógus rábeszélésére, a kilencediknek is tagja lettem. Ezt az utóbbit, a kilencediket tartom a leghasznosabbnak; megalakulása hatalmas sürgető nemzeti szükségszerűségnek felel meg. Az olvasó tüstént meggyőződhet arról, hogy az új egyesületre valóban égetően szükségünk volt. De hadd szóljon az új egyesület szükségességének legharcosabb hirdetője... „Mi, törzsökös románok a nemzeti haladás alábbi helyes alapfeltételeiből indulunk ki: A maga nemzetét csakis az szeretheti igazán, aki minden más nemzetet gyűlöl. A nemzetnek nem ellenségei a saját hibái, ellenségei csakis a más nemzetek erényei. Ezért teljesen fölösleges azon gondolkodnia, miképpen haladhatná meg hibáit és gyarapíthatná erényeit, ennél sokkal hasznosabb tennivalói vannak, számon kell tartania a más nemzetek hibáit, és becsmérelnie, de még inkább tagadnia erényeit. Ezért minden nemzetnek örökkétig rettegnie kell a többitől, mert egyik nemzet létét csakis a másik nemzet gyalázata szavatolja. Innen tehát a legszélsőségesebb nemzeti kizárólagosság parancsoló szükségessége. Az a férfi, aki más nemzetből való asszonnyal nemzi gyermekeit, és viszont, szörnyetegeket melenget keblén, akik fele részükben az őrületig szeretik azt a nemzetet, amely adta őket, fele részükben pedig elkeseredetten gyűlölik. Őseink istene óvjon meg minden román férfit és nőt attól, hogy ilyen szörnyszülötteket hozzon a világra! Új egyesületünknek az a célja, hogy felrázza a nemzeti közszellemet, és testvéri közösségbe forrasszon minden románt, ezért reméljük - nem, nem reméljük, hanem bizonyosak vagyunk benne -, hogy minden román - és amikor románokról beszélünk, nem a jöttment levanteiekre gondolunk, akik csak színleg románok, hanem az igazi románokra, bizonyosak vagyunk benne tehát, minden román legsürgősebb kötelességének fogja tartani, hogy családostul belépjen sorainkba.” Az indokok tömör kifejtése után sietünk a rendelkezésünkre álló szűk tér keretében kivonatosan ismertetni az új egyesület alapszabályait. A Törzsökös Románok Egyesületének alapszabályzata: I. fejezet A társaság elnevezése, tagjai és jelvénye 1. szakasz - Romániában megalakul a Törzsökös Románok Egyesülete elnevezésű román egyesület. 2. szakasz - Nemre, korra és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül tagja lehet az egyesületnek minden törzsökös román férfi és nő. 3. szakasz — A társaság jelvénye egy törzsökös románt ábrázol, aki büszkén talpa alá tapossa a nemzetidegenség reménytelenül vergődő és jajgató kígyóját. II. fejezet A társaság tagjainak általános kötelezettségei 4. szakasz A Törzsökös Románok Egyesületének tagjai nemre és korra való tekintet nélkül kötelesek gyűlölni mindazt, ami idegen vagy idegentől származik, mindazt, ami nem törzsökös román vagy nem törzsökös romántól való. Ezután több szakasz részletesen felsorolja, mi idegen a törzsökös románságtól, mindezeket az egyesület tagjai kötelesek következetesen elhárítani maguktól, mint például a nem román érzelmeket, a nem román művészetet, a nem román eszméket és szellemiséget. Majd: 9. szakasz - E szabály alól kivételezett a nem román tőke. Az alapszabályzat előirányozza egy egyesületi közlöny kiadását is/1 törzsökös román címmel: a közlönyt 40 tagú bizottság szerkeszti kitűnő barátom, M. Ch. Rostogan elnökletével. A bizottság tagjai csak felerészben lehetnek kiskorúak. A törzsökös román szerkesztésében valamennyi tagjának közre kell működnie: minden tag - korra és nemre való tekintet nélkül - köteles havonta legalább egy vezércikket írni. Fölösleges külön részleteznünk, hogy A törzsökös román milyen eszméket hivatott népszerűsíteni. A továbbiakban az alapszabályzat leszögezi, hogy mihelyt a Törzsökös Románok Egyesületének taglétszáma eléri a százat, az egyesület megalakultnak tekinti önmagát, és megválasztja tisztségviselőinek karát. III. fejezet Az egyesület kiskorú tagjainak kötelezettségei 30. szakasz - Az egyesület kiskorú tagjai korra és nemre való tekintet nélkül kötelesek minél rendszeresebben mosakodni. 31. szakasz - Az egyesület kiskorú tagjai engedelmességgel tartoznak mindkét nembeli szülőjüknek, elsősorban azoknak, akik az egyesület tényleges tagjai. 32. szakasz - Akik iskolába járnak, a legszigorúbban eltiltatnak attól, hogy idegen tanulótársaikkal játsszanak, csakis törzsökös román tanulótársaikkal játszhatnak, elsősorban az egyesület tényleges tagjaival. 33. szakasz — Az egyesület kiskorú tagjai arra köteleztetnek, hogy csakis törzsökös román tanáraiknál érjenek el jó jegyeket, elsősorban azoknál, akik az egyesület tényleges tagjai. IV. fejezet A nőtagok kötelezettségei 40. szakasz - Az egyesület nőtagjai kötelesek oly erényesen élni, mint a római matrónák. 41. szakasz - Az egyesület nőtagjai kötelesek jó román anyákká válni. 42. szakasz - Kötelesek továbbá egészséges gyermekeket szülni az ősi jelszónak megfelelően: Mens sana in corpore sano. (Ép testben ép lélek.) 43. szakasz — Az egyesület hajadon nőtagjai kötelesek törzsökös románokhoz férjhez menni, elsősorban az egyesület tényleges tagjaihoz. 44. szakasz - Ha az egyesület valamely hajadon nőtagja olyan törzsökös románhoz menne férjhez, aki nem tagja az egyesületnek, köteles tüstént beíratni a férjét az egyesület tényleges tagjai közé. 45. szakasz - Mihelyt egy nőtag anyává válik, köteles tüstént beíratni gyermekét a Törzsökös Románok Egyesületébe. 46. szakasz - Az egyesület nőtagjai kötelesek ősi római nevekre keresztelni gyermekeiket, mint Thea-Sylvia, Tiberius, Cicero, Caracalla, Cornelia, Cato stb. 47. szakasz - Az anyatagok kötelesek anyanyelvű anyai nevelésben részesíteni gyermekeiket. Később semmi szín alatt sem bízhatják őket más nevelőnők, mint törzsökös román nevelőnők gondjaira. 48. szakasz - Kötelesek továbbá maguk szoptatni gyermekeiket, hogy azok az alapszabályzatnak megfelelően az anyatejjel együtt magukba szívják a törzsökös román érzelmeket. 49. szakasz - Az esetben, ha valamely nőtagnak nem volna elég teje, vagy ha történetesen nem volna lyuk a mellbimbóján, vagy túlságosan csiklandós volna, semmi szín alatt nem fogadhat idegen dajkát, aki idegen tejjel, valamint idegen eszmékkel és érzelmekkel táplálná a gyermeket, hanem köteles kizárólag törzsökös román dajkát fölfogadni, elsősorban az egyesület tényleges nőtagjai közül. Az egyesület férfitagjaira vonatkozó fejezet azonos kötelezettségeket ír elő az apák számára, kivéve természetesen a szoptatással együtt járó kötelezettségeket. Magától értetődő, hogy az alapszabályzatban előírt kötelezettségek megszegése büntetéseket von maga után: első ízben intést, másodízben pedig pénzbüntetést, harmadízben pedig a vétkes tag nyílt ülésen kizáratik a Törzsökös Románok Egyesületéből, és nemzetidegen elemnek nyilváníttatik. A szoptatásra vonatkozó kötelezettségek megszegése már első ízben kizárással büntetendő. Szász János fordítása 160 éve 100 éve (1912. (1852. január 30-án) született, június 9-én) hunyt el I. L. Caragiale Ion Luca Caragialét a kezdetektől sokan, sokféleképpen fordították. Sikeres komédiáit, Az elveszett levelet, a Karnevált, a Zűrzavaros éjszakát Dáné Tibor és Méhes György ötvenes évek eleji fordításai után lefordította Deák Tamás, aztán Szász János, Kacsir Mária és Seprődi Kiss Attila is, aki rendezőként Bukarestben végzett, a Bulandra Színház nagy periódusában, számtalanszor idézte szóban, írásban felkavaró színházi élményeit, mindenekelőtt David Esrig rendezéseit, a Rameau unokaöccsét és az Athéni Timont, de Ciulei és Pintilie színháza is maradandó, felszabadító hatást gyakorolt rá. Talán nem véletlen, hogy mindkét rendező próbálkozott a hetvenes évek elején Caragiale komédiáival, Ciulei Az elveszett levelet, míg Pintilie A farsangot rendezte máig emlékezetes módon. Akkor kezdte foglalkoztatni Seprődi Kiss Attilát mint színészt, rendezőt, színházi embert Caragiale megejtő világa, s mivel évekig élt Bukarestben, a szerző nyelvi környezetében, igen hamar rájött, hogy miért rosszak az addigi Caragiale-fordítások. A tartalmi hűség mindenáron való hajszolása lehetett a döntő ok, de emellett az is izgathatta Seprődi Kiss Attilát, hogy miért nem tudják a magyar fordítók még megközelítőleg sem visszaadni Caragiale különös, bizarr nyelvét, a felemás román polgárosodás monumentális torzóját, azt a világot, amely a tülekvésnek kiépülő Bukarestet jellemezte a századfordulón. Egy elrontott, bizarr nyelv ez, a félintelligens, félművelt kispolgár bizarr szófacsarásai jellemzik, az általa nem pontosan értett francia kifejezések utánozhatatlan eltorzításai, de emellett a Bukarestbe tóduló, itt állást kereső, karriert álmodó vidékiek furcsa, ugyancsak torz, de népieskedő elszólásai is színesítik Ion Luca Caragiale nyelvi világát. Seprődi emlékezetem szerint a hetvenes években kezdett komolyan foglalkozni Caragiale újrafordításával. Igen mostoha körülmények között, a nyolcvanas évek elején a Zűrzavaros éjszakát már saját fordításában álmodhatta színre. A „mostoha körülmények” itt az „irányított kultúra” vezénylőinek fokozatos elhülyülésére pontosan úgy vonatkoznak, mint Ion Luca Caragiale ma már elképzelhetetlen cenzúrázására. Akkorra már Caragiale sem volt teljesen „szalonképes”, s hol is lehetett volna, hiszen nem voltak szalonok. Egyre több áthallást fedeztek fel szövegeiben a cenzorok, mintha nem is telt volna el hetven-nyolcvan-kilencven év e komédiák megírása óta... Akkori Zűrzavaros éjszaka-fordításán is sokat változtatott. Úgyszólván élete utolsó pillanatáig formálta, alakította Caragialefordításait. S bevezetőjében pontosan fogalmazza meg, hogy miért is izgatta egész életében Caragiale megejtő színpadi világa: „A túlságosan tiszteletteljes magyar fordításokat meghagyva az olvasóknak, különben is Kádár Imre kolozsvári rendező 20-as években készült fordításán kívül a fordítók mind irodalmárok voltak, akiknek a színpadi beszélt nyelvhez vajmi kevés közük volt. Még kevesebb (Caragiale) szellemiségéhez, ők mindig is szalonvígjátékot láttak a gyilkos társadalombírálat helyett. Ezek a fordítások minden esetben kiállták a színpadi próbát. Sok fordulat származik a színészektől. Sose feledem a próbát, amikor az egyik színész felkiáltott: Csak abban lennénk biztos isszime biztosak, hogy itt vannak!... Micsoda szenzációs fordulat a sigur sigurissimire...” S még számtalan bizarr szófacsarást, telitalálatszerű megoldást lehetne idézni, noha a szerző tudatában van annak is, hogy „a fordítás és ezek a kifejezések nem időtállóak, időről időre illik újrafordítani, de ez már az utókor dolga”. BOGDÁN LÁSZLÓ :Caragiale mosolya. I. L. Caragiale összes színpadi művei. Fordította: Seprődi Kiss Attila. Arca Kiadó, Nagyvárad MEMENTO Háromszé !