Háromszék, 2012. február (24. évfolyam, 6504-6528. szám)

2012-02-04 / 6507. szám

HÉTVÉGE­­ 2012. február 4., szombat ) ION LUCA CARAGIALE Örömmel állapíthatjuk meg, az egyesü­leti szellem ugyancsak virágzik minálunk. A különböző nyílt vagy titkos román egyesületek száma már úgyszólván megha­tározhatatlan. A román ember, amíg él, nem lehet meg anélkül, hogy tagja ne legyen több egyesü­letnek, sőt, vannak olyan románok is, akik már születésük előtt tagjai a „Cornelia” - A Román Szülőanyák Kölcsönös Segélyező Egyesülete - elnevezésű társaságnak, mások meg haláluk után is tényleges tagjai marad­nak a kölcsönös temetkezési egyesületnek, jelentéktelen havi járulék ellenében bármely tagnak joga van arra, hogy - Isten őrizz! - halála esetén zeneszóval földeljék el. Mint minden román, én is azon igyekez­tem, hogy minél több egyesületnek legyek a tagja. Eddig nyolc egyesületbe léptem be, ma kitűnő barátom, Marius Chicoş Rostogan, a hírneves pedagógus rábeszélésére, a kilence­diknek is tagja lettem. Ezt az utóbbit, a kilen­cediket tartom a leghasznosabbnak; megala­kulása hatalmas sürgető nemzeti szükségsze­­­­rűségnek felel meg. Az olvasó tüstént meg­győződhet arról, hogy az új egyesületre való­ban égetően szükségünk volt. De hadd szóljon az új egyesület szüksé­gességének legharcosabb hirdetője... „Mi, törzsökös románok a nemzeti haladás alábbi helyes alapfeltételeiből indulunk ki: A maga nemzetét csakis az szeretheti igazán, aki minden más nemzetet gyűlöl. A nemzetnek nem ellenségei a saját hibái, ellenségei csakis a más nemzetek erényei. Ezért teljesen fölösleges azon gondol­kodnia, miképpen haladhatná meg hibáit és gyarapíthatná erényeit, ennél sokkal hasz­nosabb tennivalói vannak, számon kell tar­tania a más nemzetek hibáit, és becsmérel­nie, de még inkább tagadnia erényeit. Ezért minden nemzetnek örökkétig ret­tegnie kell a többitől, mert egyik nemzet létét csakis a másik nemzet gyalázata szavatolja. Innen tehát a legszélsőségesebb nemzeti kizárólagosság parancsoló szükségessége. Az a férfi, aki más nemzetből való asszonnyal nemzi gyermekeit, és viszont, szörnyetegeket melenget keblén, akik fele részükben az őrületig szeretik azt a nemze­tet, amely adta őket, fele részükben pedig elkeseredetten gyűlölik. Őseink istene óvjon meg minden román férfit és nőt attól, hogy ilyen szörnyszülöt­teket hozzon a világra! Új egyesületünknek az a célja, hogy fel­rázza a nemzeti közszellemet, és testvéri közösségbe forrasszon minden románt, ezért reméljük - nem, nem reméljük, hanem bizonyosak vagyunk benne -, hogy minden román - és amikor románokról beszélünk, nem a jöttment levanteiekre gondolunk, akik csak színleg románok, hanem az igazi románokra­­, bizonyosak vagyunk benne tehát, minden román legsürgősebb köteles­ségének fogja tartani, hogy családostul be­lépjen sorainkba.” Az indokok tömör kifejtése után sietünk a rendelkezésünkre álló szűk tér keretében kivonatosan ismertetni az új egyesület alap­szabályait. A Törzsökös Románok Egyesületének alapszabályzata: I. fejezet A társaság elnevezése, tagjai és jelvénye 1. szakasz - Romániában megalakul a Törzsökös Románok Egyesülete elnevezé­sű román egyesület. 2. szakasz - Nemre, korra és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül tagja lehet az egyesületnek minden törzsökös ro­mán férfi és nő. 3. szakasz — A társaság jelvénye egy tör­zsökös románt ábrázol, aki büszkén talpa alá tapossa a nemzetidegenség reménytele­nül vergődő és jajgató kígyóját. II. fejezet A társaság tagjainak általános kötele­zettségei 4. szakasz­­ A Törzsökös Románok Egyesületének tagjai nemre és korra való tekintet nélkül kötelesek gyűlölni mindazt, ami idegen vagy idegentől származik, mindazt, ami nem törzsökös román vagy nem törzsökös román­tól való. Ezután több szakasz részletesen felsorolja, mi idegen a törzsökös románságtól, mindeze­ket az egyesület tagjai kötelesek következete­sen elhárítani maguktól, mint például a nem ro­mán érzelmeket, a nem román művészetet, a nem román eszméket és szellemiséget. Majd: 9. szakasz - E sza­bály alól kivételezett a nem román tőke. Az alapszabályzat előirányozza egy egyesületi közlöny kiadá­sát is/1 törzsökös román címmel: a közlönyt 40 tagú bizottság szerkeszti kitűnő barátom, M. Ch. Rostogan elnökletével. A bizottság tagjai csak felerészben lehet­nek kiskorúak. A törzsökös román szerkesztésében vala­mennyi tagjának közre kell működnie: min­den tag - korra és nemre való tekintet nél­kül - köteles havonta legalább egy vezér­cikket írni. Fölösleges külön részleteznünk, hogy A törzsökös román milyen eszméket hivatott népszerűsíteni. A továbbiakban az alapszabályzat leszö­gezi, hogy mihelyt a Törzsökös Románok Egyesületének taglétszáma eléri a százat, az egyesület megalakultnak tekinti önmagát, és megválasztja tisztségviselőinek karát. III. fejezet Az egyesület kiskorú tagjainak kötele­zettségei 30. szakasz - Az egyesület kiskorú tagjai korra és nemre való tekintet nélkül kötele­sek minél rendszeresebben mosakodni. 31. szakasz - Az egyesület kiskorú tagjai engedelmességgel tartoznak mindkét nem­beli szülőjüknek, elsősorban azoknak, akik az egyesület tényleges tagjai. 32. szakasz - Akik iskolába járnak, a leg­szigorúbban eltiltatnak attól, hogy idegen tanulótársaikkal játsszanak, csakis törzsökös román tanulótársaikkal játszhatnak, elsősor­ban az egyesület tényleges tagjaival. 33. szakasz — Az egyesület kiskorú tagjai arra köteleztetnek, hogy csakis törzsökös román tanáraiknál érjenek el jó jegyeket, elsősorban azoknál, akik az egyesület tény­leges tagjai. IV. fejezet A nőtagok kötelezettségei 40. szakasz - Az egyesület nőtagjai köte­lesek oly erényesen élni, mint a római mat­rónák. 41. szakasz - Az egyesület nőtagjai köte­lesek jó román anyákká válni. 42. szakasz - Kötelesek továbbá egész­séges gyermekeket szülni az ősi jelszónak megfelelően: Mens sana in corpore sano. (Ép testben ép lélek.) 43. szakasz — Az egyesület hajadon nő­tagjai kötelesek törzsökös románokhoz férj­hez menni, elsősorban az egyesület tényle­ges tagjaihoz. 44. szakasz - Ha az egyesület valamely hajadon nőtagja olyan törzsökös románhoz menne férjhez, aki nem tagja az egyesület­nek, köteles tüstént beíratni a férjét az egye­sület tényleges tagjai közé. 45. szakasz - Mihelyt egy nőtag anyává válik, köteles tüstént beíratni gyermekét a Törzsökös Románok Egyesületébe. 46. szakasz - Az egyesület nőtagjai köte­lesek ősi római nevekre keresztelni gyer­mekeiket, mint Thea-Sylvia, Tiberius, Cicero, Caracalla, Cornelia, Cato stb. 47. szakasz - Az anyatagok kötelesek anyanyelvű anyai nevelésben részesíteni gyermekeiket. Később semmi szín alatt sem bízhatják őket más nevelőnők, mint törzsö­kös román nevelőnők gondjaira. 48. szakasz - Kötelesek továbbá maguk szoptatni gyermekeiket, hogy azok az alap­­szabályzatnak megfelelően az anyatejjel együtt magukba szívják a törzsökös román érzelmeket. 49. szakasz - Az esetben, ha valamely nőtagnak nem volna elég teje, vagy ha tör­ténetesen nem volna lyuk a mellbimbóján, vagy túlságosan csiklandós volna, semmi szín alatt nem fogadhat idegen dajkát, aki idegen tejjel, valamint idegen eszmékkel és érzelmekkel táplálná a gyermeket, hanem köteles kizárólag törzsökös román dajkát fölfogadni, elsősorban az egyesület tényle­ges nőtagjai közül. Az egyesület férfitagjaira vonatkozó fe­jezet azonos kötelezettségeket ír elő az apák számára, kivéve természetesen a szoptatás­sal együtt járó kötelezettségeket. Magától értetődő, hogy az alapszabály­zatban előírt kötelezettségek megszegése büntetéseket von maga után: első ízben in­tést, másodízben pedig pénzbüntetést, har­madízben pedig a vétkes tag nyílt ülésen ki­­záratik a Törzsökös Románok Egyesületéből, és nemzetidegen elemnek nyilváníttatik. A szoptatásra vonatkozó kötelezettségek megszegése már első ízben kizárással bün­tetendő. Szász János fordítása 160 éve 100 éve (1912. (1852. január 30-án) született, június 9-én) hunyt el I. L. Caragiale Ion Luca Caragialét a kezdetektől sokan, sokféleképpen fordították. Sikeres komé­diáit, Az elveszett levelet, a Karnevált, a Zűrzavaros éjszakát Dáné Tibor és Méhes György ötvenes évek eleji fordításai után le­fordította Deák Tamás, aztán Szász János, Kacsir Mária és Seprődi Kiss Attila is, aki rendezőként Bukarestben végzett, a Bu­­landra Színház nagy periódusában, számta­lanszor idézte szóban, írásban felkavaró színházi élményeit, mindenekelőtt David Esrig rendezéseit, a Rameau unokaöccsét és az Athéni Timont, de Ciulei és Pintilie szín­háza is maradandó, felszabadító hatást gya­korolt rá. Talán nem véletlen, hogy mindkét rendező próbálkozott a hetvenes évek elején Caragiale komédiáival, Ciulei Az elveszett levelet, míg Pintilie A farsangot rendezte máig emlékezetes módon. Akkor kezdte foglalkoztatni Seprődi Kiss Attilát mint színészt, rendezőt, színhá­zi embert Caragiale megejtő világa, s mivel évekig élt Bukarestben, a szerző nyelvi kör­nyezetében, igen hamar rájött, hogy miért rosszak az addigi Caragiale-fordítások. A tartalmi hűség mindenáron való hajszolása lehetett a döntő ok, de emellett az is izgat­hatta Seprődi Kiss Attilát, hogy miért nem tudják a magyar fordítók még megközelítő­leg sem visszaadni Caragiale különös, bi­zarr nyelvét, a felemás román polgárosodás monumentális torzóját, azt a világot, amely a tülekvésnek kiépülő Bukarestet jellemez­te a századfordulón. Egy elrontott, bizarr nyelv ez, a félintelligens, félművelt kispol­gár bizarr szófacsarásai jellemzik, az általa nem pontosan értett francia kifejezések utá­nozhatatlan eltorzításai, de emellett a Bu­karestbe tóduló, itt állást kereső, karriert álmodó vidékiek furcsa, ugyancsak torz, de népieskedő elszólásai is színesítik Ion Luca Caragiale nyelvi világát. Seprődi emlékezetem szerint a hetvenes években kezdett komolyan foglalkozni Ca­ragiale újrafordításával. Igen mostoha körül­mények között, a nyolcvanas évek elején a Zűrzavaros éjszakát már saját fordításában álmodhatta színre. A „mostoha körülmé­nyek” itt az „irányított kultúra” vezénylőinek fokozatos elhülyülésére pontosan úgy vonat­koznak, mint Ion Luca Caragiale ma már el­képzelhetetlen cenzúrázására. Akkorra már Caragiale sem volt teljesen „szalonképes”, s hol is lehetett volna, hiszen nem voltak sza­lonok. Egyre több áthallást fedeztek fel szö­vegeiben a cenzorok, mintha nem is telt vol­na el hetven-nyolcvan-kilencven év e komé­diák megírása óta... Akkori Zűrzavaros éjszaka-fordításán is sokat változtatott. Úgyszólván élete utolsó pillanatáig formálta, alakította Caragiale­­fordításait­. S bevezetőjében pontosan fo­galmazza meg, hogy miért is izgatta egész életében Caragiale megejtő színpadi világa: „A túlságosan tiszteletteljes magyar fordí­tásokat meghagyva az olvasóknak, külön­ben is Kádár Imre kolozsvári rendező 20-as években készült fordításán kívül a fordítók mind irodalmárok voltak, akiknek a színpadi beszélt nyelvhez vajmi kevés kö­zük volt. Még kevesebb (Caragiale) szelle­miségéhez, ők mindig is szalonvígjátékot láttak a gyilkos társadalombírálat helyett. Ezek a fordítások minden esetben kiállták a színpadi próbát. Sok fordulat származik a színészektől. Sose feledem a próbát, ami­kor az egyik színész felkiáltott: Csak abban lennénk biztos isszime biztosak, hogy itt vannak!... Micsoda szenzációs fordulat a sigur sigurissimire...” S még számtalan bizarr szófacsarást, telitalálatszerű megoldást lehetne idézni, noha a szerző tudatában van annak is, hogy „a fordítás és ezek a kifejezések nem időtállóak, időről időre illik újrafordítani, de ez már az utókor dolga”. BOGDÁN LÁSZLÓ :Caragiale mosolya. I. L. Caragiale összes színpadi művei. Fordította: Seprődi Kiss Attila. Arca Kiadó, Nagyvárad MEMENTO Háromszé !

Next