Ifjúmunkás, 1964 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1964-06-11 / 23. szám
6 NI LEGYEK? M V Г' Tekintsenek rád mosolygósan vagy komolyam, egyremegy a tény : az érettségiző fiatalok magabiztosan néznek a jövőbe. Jogosan, mert szinte kivétel nélkül életcélt választottak, s tudják, hogy hazánkban a fiatalság megvalósíthatja életideáljait. Céltudatosan készülnek hivatásukra. Olyan pályát választanak, amelyre a szocializmus építésének kiteljesítésében nagy szükség van. A politechnikai intézetek, az agronómia, az orvosi pálya, a tanári munka — olyan területek, amelyek felé elsősorban irányul az érdeklődésük. Elbeszélgettünk néhány érettségi előtt álló fiatallal a dési középiskolában. A pályaválasztásról a következőket tudtuk meg : TODERAN GAVRIL : Temesvárra készülök az energetikára. Régi elgondolásom ez, már a VI. osztályból foglalkoztat. Az évek során láttam a városunkban folyó építkezéseket, s még jobban meggyőződtem arról, hogy helyesen választottam. Egyben megfeleltem arra a kérdésre is, miért vonz az energetika, hiszen évről évre egyre nagyobb szerepet kap az ipar, a gépesített mezőgazdaság fejlesztésében az energetikai hálózat. Lesz mit tenni, kellenek a szakemberek. OROS RADU : Engem szintén választott pályám fejlődési távlatai vonzanak elsősorban. A vegyészet az utóbbi években rohamléptekkel S G 20 $ fejlődött s különösen nálunk szinte beláthatatlan lehetőségei vannak. Hazánk gazdag nyersanyagokban. Minden vágyam, hogy a most épülő hatalmas vegyigyárak valamelyikében dolgozhassak majd. Talán sikerül valami újat megvalósítani ? Ez persze a jövő ábrándképe. Egyelőre az érettségi után megkezdem a felkészülést a felvételire, mert tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom. FLORIAN DOINA : Orvosi pályára készülök, az a vágyam, hogy gyermekgyógyász lehessek. Számomra az a legszebb hivatás, ha enyhíthetem a fájdalmat, ha viszszaadhatom valakinek az egészségét. Tudom, hogy hivatásom gyakorlását falun fogom megkezdeni, és ez különös örömet jelent nekem. NOSSA DELIA : Csak az idén döntöttem el, mi legyek. Egy ideig engem is vonzott az orvosi pálya, de végül is édesanyám példája hatott erősebben. Ő francia szakot végzett. Otthon rendszeresen foglalkozott velem és megszerettem ezt a nyelvet. Szeretnék Bukarestbe kerülni a francia szakra, mert a nyelvészeti kutatások is nagyon érdekelnek. Remélem, sikerülni fog. Addig is komolyan készülök, tökéletesítem a kiejtésemet. Terveik megvalósításához sikert kívánunk Albert Попа 2 A VA „Hogyan készült” — hangzik gyakran a kérdés a trükkfelvételekkel kapcsolatban, s kivált az olyan filmek után, mint a nemrég látott Gulliver három világa (amely mellesleg szólva, Swift ismert remekművének eléggé elsekélyesített filmváltozata). Valóban meghökkentő az, mikor Gulliver a liliputiak között hegymagasságú emberként jelenik meg, az óriások világában pedig törpévé zsugorodik. Ha a törpéket és az óriásokat külön-külön látnánk a vásznon, nem csodálkoznánk, hanem egyszerűen arra gondolnánk, hogy a parányi embereket nagyon távolról, az óriásokat meg egészen közelről fényképezték. De mikor ugyanazon a képen látjuk őket egymás mellett, akaratlanul is elámulunk rajtuk: képtelenségnek tűnik, hogyan lehet az egyik ember ilyen nagy, a másik olyan kicsiny? Rajzfilmen persze nem ütköznénk meg az ilyen aránytalanságon, hiszen rajzolni akármit lehet. De fényképezni ? Nos, a filmfelvételnél is sok lehetőség adódik az elképesztő képkompozíciókra. Már a látószög megválasztásával és a beállítással is el lehet érni azt, hogy az előtérben álló tárgy vagy ember aránytalanul nagyobbnak tűnik, mint a háttérben levő. Egy hegytetőn egészen közelről fényképezett ember például a filmkockán tízszer akkora lehet, mint a látómezőbe eső, de a távoli völgyben levő kastély. Az ilyen beállításoknak nagy szerepük van a film kifejezőerejének növelésében, de a Gulliver-filmet nem lehetett volna ezzel az eljárással elkészíteni, mert a képeken a perspektivikus látáshoz szokott szemünk észrevette volna, hogy a liliputiak csak azért olyan kicsik, mert messzire vannak. A filmoperatőrnek ennél jobb módszerek vannak a kívánt hatás eléréséhez. Az egyik erre alkalmas trükk a háttérvetítés (amely nélkül a modern filmgyártás elképzelhetetlen). Lényege a következő: az operatőr előbb felvételt készít — mondjuk — egy szép tájról. Ezt a filmet egy olyan vászonra vetíti, amelyen a megjelenő képet a vetítővel ellenkező oldalról is lehet szemlélni. Ha e vászon elé odaállít egy színészt, hogy játsszon, s lefilmezi, az előhívott filmen úgy fog látszani, mintha a színész a szóban forgó tájban mozogna. Mármost, ha a vetített képen a liliputiak vannak, s a vászon előtt a Gullivert alakító színész játszik, könnyű elképzelni, hogy a félmszalagon együtt fognak megjelenni, mégpedig egészen különböző nagyságban. Van egy bonyolultabb trükk is, az ún. „vándormaszk”-eljárás. Ebben az esetben az operatőr külön - külön veszi fel más-más filmre a liliputiakat és Gullivert. E filmeket azután — elég bonyolult módon — összekopirozza egy szalagra. Ily módon a mozgó emberi alakot bármilyen háttérrel össze lehet ke rik pipizni. Vagyis az egyes jeleneteket olyan helyszínre lehet varázsolni, ahová a színész — emberi számítás szerint — sohasem juthatott el. Azok a képtelenségnek tűnő felvételek, amelyeken a szereplő önmagával társalog, illetve ugyanazon a képen két vagy több példányban jelenik meg, más eljárással, az ún. ,, takaróra asok" segítségével és a kettős felvétellel készülnek. A felvevőgép lencseszeme elé két pontosan összeilleszthető lemezt (takarómaszkot) tesznek. Illetve, a felvételnél csak az egyik félmaszkot hagyják az objektív előtt, így a filmszalag egyik fele takarva van, a másik felére meg felveszik a jelenetet. Azután visszacsavarják a filmet, s a maszkokat kicserélik, hogy most már a filmszalag másik felére fényképezzenek. Ilyenformán minden képkockán két példánybanjelenhet meg ugyanaz a személy ,mintha ikrek volnának.) Érdemes megjegyezni, hogy az a jó trükk, amelyiknél nem lehet észrevenni, hogy trükk, vagyis, amelyik a valóság érzetét tudja kelteni. Mihelyt a néző észreveszi, hogy „ez csak trükk”, becsapva érzi magát, s e csalódás után már semmit sem hisz el. A jó filmrendező nagyon vigyáz arra, nehogy rajtakapják a turpiságon. És csak ott használ trükköt, ahol szükség van rá, s ahol ez nem rontja, hanem fokozza a művészi hatást. A film trükkel kapcsolatban legtöbb nézőt csak a technikai eljárás érdekli („hogyan készült”), holott a művészi hatást, amit a trükk kiválthat, több figyelmet érdemel. Igaz ugyan, hogy a trükköt sokszor csak gazdaságossági szempontból használják (nem építenek fel például egy nagy várat, hanem csak a makettjét készítik el, s ezt perspektivikus egyeztetéssel a hegy okolra ,,ültetik”, s a film kedvéért nem robbantanak fel egy valódi vasúti hidat, hanem ennek csak a makettjét stb.), de ma már mind gyakrabban alkalmazzák a művészi kifejezés eszközeként. S ez a funkciója fontosabb az előbbinél. Gondoljunk arra, hogy a gyorsított felvétellel milyen nevettetően koroikus hatást lehet kelteni. Vagy a lassított felvétellel készült jelenetben a hősök milyen valószínűtlenül lebegnek a vásznon, s ez egy irreális álomképben milyen érzelmi hatást válthat ki. De a gyorsított vagy lassított felvétellel jellemezni is lehet a hősöket vagy bizonyos helyzeteket és életjelenségeket. Egy másik filmtrükk, a kép elsötétülése vagy kivilágosodása (amit az objektív fényrekeszének összeszűkítésével, illetve kinyitásával érnek el) érzékeltetheti az idő múlását, de ezen túlmenően megható lírai hangulatot teremthet, és sok más hatást is kelthet. Nem volt szándékunk felsorolni az összes trükköket, s ezek technikai eljárásainak és művészi hatásainak végtelen variációit, csak érzékeltetni akartuk, hogy a filmtechnikának ez az ága nem ismer lehetetlent: a legfantasztikusabb látványokat is képes a vászonra varázsolni. Ebből fakad a filmművészet egyik sajátossága és előnye más művészetekkel szemben. S végül hangsúlyozni kívánjuk, hogy a filmtrükk ma már nem a néző elkápráztatását szolgáló bűvészmutatvány, hanem — legtöbb esetben — a mondanivaló kifejezésének egyik fontos eszköze. Török László Jelenet a Gulliver három világa c. filmből Ifjúmunkás asstni» (több mint ige0 külföldi vagy hazai kirándult», szmajai üdülő vált jegyet a Peles-múzeum bejáratánál. A turisták mág bármelyik szakában egyforma érdeklődéssel szemlélik a kanyargós ösvényeken már szemük elé táruló építészeti remekművet. Türelmetlenül húzzák fel a védő papucsokat s mohó figyelemmel hallgatják — sokan már nem először — a vezető magyarázatait. Megtudják a volt királyi kastély építésének körülményeit, megismerkednek egykori lakóinak történetével. Megcsodálják a német és olasz reneszánsz stílusában épített és díszített termeket, a Hohenzollernek egykori luxuspalotáját, amely ma hazánk egyik legértékesebb kulturális intézménye. A múzeum albumában évente tízmeg tízezer látogató jegyzi be a nevét, s számuk egyre növekedik. 1963- ban elérte a közel negyedmilliót, ebből 50 000 a külföldiek száma. S ezek közül talán senki vagy igen kevesen gondolkoznak el azon, hogy mi van a látottak mögött. A példás tisztaság, a mindig egyforma kellemes meleg, a gondosan kifényezett, kiállított tárgyak mind, mind szorgos kezek munkáját dicsérik. A hajdani királyi székhely múzeummá alakítása nem volt egyszerű és könnyű feladat. Ki kellett válogatni az épület stílusára, a korszakra legjellemzőbb tárgyakat, hogy minél átfogóbb és teljesebb képet nyújtsanak a látogatónak. Ez a válogatás még korántsem fejeződött be. Ma is 10 muzeológus szorgoskodik a berendezés tökéletesítésén. Például az ebédlőterem a német reneszánsz stílusát képviseli. Az itt bemutatott tárgyak mindegyike az erre a stílusra legjellemzőbb példány, így van ez a firenzei terem,a rokokó-terem minden egyes bútorával vagy dísztárgyával is. A több mint 45 000 muzeális értékű tárgyból azonban csak egyharmad rész kerül bemutatásra. A többit állandóan tanulmányozzák és értékesebbekkel cserélik fel a kiállított kevésbé reprezentatív darabokat. Különösen értékesek a kastély fadíszítései, üvegfestményei. Tanulmányozásuk már olyan előrehaladott állapotban van, hogy err az évre tervezték egy művészeti album kiadását, amely nemcsak az értékek felmérését tűzi célul, hanem a hazánkban művelt díszítő művészet ismertetését is. Ugyancsak a meglevő múzeumi anyag alapján az idén új szakosztály létesítését tervezik: „A XIX. és XX. század kerámiai és fémművészete”, amelyet a múzeum melletti speciális berendezésű termekben helyeznek el. Gondos és szakértő munkát igényel a kiállított tárgyak karbantartása is. Aki télen látogat a múzeumba, annak feltétlen szemébe tűnnek a kis faépítmények, amelyek a park szobrait védik az időjárás viszontagságaival szemben. Ugyanilyen féltő gondot igényel a szőnyegek, szőttesek, a faburkolat, az 1260 darabot számláló fegyvergyűjtemény tisztántartása, konzerválása, az állandó 18 fokos hőmérséklet biztosítása, amely a kiállított tárgyak épségének megőrzéséhez szükséges. Ritka értéket képvisel az ebédlő mennyezetét, az egyes bútorokat, falakat díszítő cordobai bőrburkolat. Két évszázad óta titok a spanyol mesterek gyártási eljárása, a bőr művészi előállítási módja. Ёрреп ezért a több mint 200 négyzetméter cordobai bőr karbantartása különös gondot, figyelmet és szakértést igényel. Alapos, tudományos kutatómunka folyik a Peles-levéltárban is. A keleti szárnyban elhelyezett négy dokumentációs kiállítási terem, amely a korabeli sajtó, irodalmi művek, grafikai, festészeti munkák vallomását tartalmazza. A tudományos levéltár sok adatot tartalmaz az ország történelmére vonatkozóan is. Például itt őrzik Stefan cel Mare 1472 június 1-én Vasluiban írt levelét. Ugyancsak itt van Aurel Vlaicu repülős engedélye, s még nagyon sok történelmi nevezetességű kordokumentum, amelyek tanulmányozása, katalogizálása állandóan folyik. ...Mindebből a gondos és felelősségteljes munkából mit sem lát e néző, de szerényen, névtelenül ott érződik a Feles-múzeum valamenynyi tárgyán, a legkisebb vázától kezdve az épület egészéig. B. M. N . Peles kastély előcsarnoka