Ifjúmunkás, 1964 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1964-12-17 / 50. szám
Creangă ... A nagy humuleşti-i neve szimbólum. Egyike a nép évszázados fájának törzséből fakadt, élettel teli ágaknak. E fa gyökerei az idők mélységeibe nyúlnak, lombkoronáját pedig a jövő zúgatja. Művében Ion Creangă — a maga eszközeivel — a román nép lelkivilágának lényegét fejezte ki : népe, nemzete világnézetét. Eminescu, Slavici és Caragiale mellett Ion Creangă írásművészetünk élő klasszikusa, akit nemcsak tanulmányoznak, de olvasnak is, s minden nemzedék szellemi kortársaként mutatkozik meg. Képességeivel előkelő és jelentős helyet foglal el abban az alkotóközösségben, amelyhez tartozik. A világirodalom utolsó nagy romantikusának, Mihail Eminescunak mélységes lírizmusát és súlyos értelmű filozófiai elmélkedéseit, Ion Slavicinak a világra vetett szigorú moralizáló pillantását — aki alkotásaiban az egészséges erkölcsi felfogás mellett az erdélyi falu drámaisággal teljes, valós képét ábrázolta abban a pillanatban, amikor a régi, patriarchális viszonyok helyére behatoltak a kapitalista termelési viszonyok, Caragialenak, a burzsoá társadalmat kérlelhetetlenül szatirizáló sziporkáit Creangă kiegészítette. S ezzel gazdagította a román irodalom arculatát. Életműve — a múlt század második felében — azzal a gyöngédséggel és humorral teli mesélő hévvel, azzal a tapintatosan tanácsadó és bölcs világnézettel gazdagította irodalmunkat, amely végeredményben az egészséges népi szellem zseniális kifejezése. Gazdagította a mesével, ezzel a néptől gyűjtött és neki visszaszármaztatott gyöngyszemmel. Neve elválaszthatatlan a történettől és a mesétől, mert még a Gyermekkorom emlékei is, amely közvetlenül a valóságot tükrözi — varázslatos mesének tűnik. Ezért a Creangónak szentelt köszöntőnek úgy kellene kezdődnie, mint egy mesének. Volt egyszer, hol nem volt... élt egyszer nálunk egy egyedülálló író, sem elődei ,sem utódai között nem találunk hasonlót. Egy ember Humulestiből, aki a XIX. század második felében — Eminescuhoz hasonlóan — régről és messziről, e nép történelmi kezdeteitől jött, kiteljesítve népünk lényegi vonásait. Creangă, aki lényegileg időben és térben a népi fogékonyságnak és gondolkodásmódnak szintézise, nem volt és nem lehetett népieskedő író, akinek életművét a „parasztiság“ szűklátóköre határolja, ahogy egyes burzsoá esztétizáló irodalomtörténészek állították. Egy bizonyos Jacob Negruzzi például Creangăban „a humulești-i szabadparaszt" fiát látta, „egy tetőtől talpig faragatlan, vastag és kövér, fésületlen és rosszul öltözött“ parasztot, aki arra jó, hogy mókázzon és „parasztoskodjon“. Erkölcsi és esztétikai jelentősége alapján Creangă életművének lényege az egész népé. A Gyermekkorom emlékei, a Harap Alb és a többi alkotás szerzője összeforrt népünkkel. Alkotásaiban a Ionok millióinak gondolatai és érzelmei vibrálnak, akik megalkották számára álomból Făt-Frumost, gyűlöletből a csupaszállúakat, jó kedélyükből és évszázados bölcsességükből Harap Albot, s a Mioriţa, a mesék és közmondások nyelvéből szőttek számára ragyogó köntöst. Életszomjukból, erőteljes derűjükből, tréfás kedvükből, amely még a bajban is megtalálja a humor lehetőségét, merítette azt a szatirikus erőt, azt az egészséges nevettetést, amely a világirodalom legjelentősebb humoristáinak sorába helyezi. Rabelais, Dickens, Gogol, Mark Twain mellé. Creangă messze áll a népieskedéstől, éppen ellenkezőleg, olyan román író, aki rendkívüli művészi lelkiismeretességgel egyetemességet ért el, s ez műveinek mélységes nemzetinépi jellegzetességéből fakad. Garabet Ibrăileanu, aki észrevette a népi elem és az egyéni művészi öntudat szintézisét a prózaíró életművében, joggal írta Creangă a paraszt és állampolgár című tanulmányában, hogy „Creangă életművének világteremtő szelleme a nép ; Creangă szemlélete a népé; Creangáé csupán a tehetség, amely veleszületett.“ (Scriitori români şi străini, 156 old.). Más helyen, ugyanez az Ibrăileanu Note şi impresii című kötetének Ion Creangă meséi című fejezetében meghatározza Creangă művének egyik sajátosságát , homéroszi jellegét, s lényegbe vágó, értékes megjegyzést tesz: „Creangă életműve a román nép eposza. Creangă a mi Homéroszunk.“ Hasonlóan értékes írta : I. D. BÁLÁN Nicolae Iorga történész megítélése, aki az Istoria literaturii romíne contemporane című művének 219. oldalán, fellelkesedve a Nichifor Coscarul mesén, amelyben Rabelais Pantagruel című művének stílusára ismer, így ír : „a hatalmas komikumnak ugyanaz a látomása“, így tehát Creangă nem volt folklorista vagy a népmesék szorgalmas feldolgozója, mint mondjuk, egy Petre Ispirescu. Alkotó volt, e szó legfennköltebb értelmében. Tökéletes művész. Műve fáradtságos és vajúdó folyamatban fogant Általános és elvont rendszereknek, amelyek minden nép meséiben megtalálhatók, nemzeti és társadalmi jelleget tudott adni, helyi színezetet — mutatott rá első magyarázója, Jean Boutiére La vie et l‘oeuvre de Ion Creangă című művében 1908-ban. Creangă hőseinek élete népünk életének légköréből bontakozik ki, valamilyen meghitt egységben történelmünkkel, szokásainkkal, hagyományainkkal. E hősök értékelik azokat a szellemi és fizikai erényeket, amelyeket a nép is megbecsül : a bátorságot, szorgalmat, barátságot, gyakorlatiasságot és kezdeményező készséget, erőteljes optimizmust, szerénységet, nagylelkűséget, a nyílt véleményt és magatartást, az igazságérzetet és társadalmi igazságosságot, vagyis, amit nyelvünkön egyszóval így lehet kifejezni EMBERSÉGET, amely a népi humanizmus bonyolult és lényegbevágó megnyilvánulása. Ezeknek az erkölcsi elveknek alapján Creangă egész művével elítéli mindazt, ami lealacsonyítja az ember fogalmát s a lustaságot, képmutatást, árulást, kizsákmányolást... Meg kell azonban jegyezni, hogy életműve — amint arra Zoe Dumitrescu-Busulenga a Creanga-monográfiájának egyik fejezetében rámutat — érzékelhetően túllép a hagyományos szimbólumokkal és mítoszokkal tele népmesén, s a bölcselet magasabbrendű lépcsőjére emelkedik. Racionalista század szülötteként, Creangă ironikusan tekint mindarra, ami az ember ellensége, mint: a halál és az ördögök, a rossz természetfeletti erői, a szellemi törpeség, s visszhangzó kacajjal hagyja ott a mágiával és babonával terhelt múltat. Creangă életműve, amely népünk fogékonyságának és gondolkodásmódjának zseniális kifejezése volt, majdnem kizárólagosan a Convorbiri literare című folyóiratban látott napvilágot 1876-1882 között, s így hosszú ideig csak a Junimea tagjai és a Convorbiri más kifinomult olvasói ismerték. E folyóiratból, amely kizárólag az értelmiségiekhez szólt, került át Creangă műve a népi újságok tárcarovataiba, a kalendáriumokba, iskolakönyvekbe, s vált rövidesen a nép közkincsévé. Creangă életműve kétségkívül újabb jellemző példa arra, hogy a művészetben ha fél és messze akarsz jutni, feltétlenül innen tőlünk kell elindulni. Creangă ízig-vérig nemzeti-népi, egyetemes és modern mind érzelmeiben, mind gondolkodásmódjában és kifejező eszközeiben. LIVIU REBREANU A világ irodalmában kevés a művészi tökély és az újító hang terén az övééhez mérhető mű. A született, mind külső, mind belső értelemben lélegzetelállító és megnyerő tökélyre jutott lángész megtalálta egyedi és végleges kifejezési eszközét. GARABET IBRĂILEANU Creangă a román lélek tökéletes képviselője a népek között. Creangăban a nép hite, hiedelme, szokása, nyelve, költészete, erkölcse, bölcselete úgy él, ahogyan évezredek folyamán a nemzeti élet felületi változásai alatt a dák föld adottságaihoz alkalmazkodott. GEORGE CĂLINESCU Creangă emlékeinek megírásakor nevetett és sírt magában, a lélegzete akadozott, mozgása lelassult, a veríték kiverte. Egy hang sugalmazta a szavakat, ő pedig írta, törölte, és humuleşti-i Flaubert-ként skandálta a mondatokat. A népben rejtve ezernyi Creangă él; eddig közülük egyetlen egy szublimálta üzenetüket. MIHAIL SADOVEANU Ezen a nemzedékek szenvedését és örömét daloló, évszázadok szókép-kincsestárát őrző nyelven Creangă a nemzet legfőbb értékeit, érzékenységét, érzéseit és humorát tárta fel. : Ifjúmunkás...5 on Creangă csak úgy lehetett az egész világé, hogy először teljességében a miénk lett. Nincs ebben semmi paradoxon. Creanget, hasonlóan annyi nagy kortársához, a századforduló hivatalos irodalma egyáltalán nem vagy csak fanyalogva fogadta el. Műveit csak szűk körben ismerték, s pontosan azokhoz nem jutott el, akikről és akiknek írt. A felszabadulás után ismertük meg Nică al Petri, Harap Alb világát, a felülmúlhatatlan „emlékeket" és méltónak találtuk arra, hogy külföldön is képviseljék irodalmunkat. Így lett Ion Creangă halála után háromnegyed századdal a román irodalom tárházának fáradhatatlan nagykövete szerte a világon. Neve fémjelzi - az Eminescué, Caragialeé, Rebreanué, Sadoveanué, Arghezié mellett - Románia névjegykártyáját. Hősei albán, burmai, kínai, cseh, angol, francia, német, olasz, iráni, lengyel, orosz, portugál, spanyol, magyar, vietnami és más nyelveken járják keresztül-kasul földünket, és mesélnek mindenkinek, miközben „egyik szemük sír, a másik pedig nevet". Pedig milyen nehéz megbirkózni Creangă tolmácsalásával ! S hogy ennek ellenére annyian és annyi felé vállalkoztak rá - egyetemes értékének csalhatatlan elismerése■ A nagy mesemondó egészséges, népi humora sok fordítót vonzott, késztetett arra, hogy küszködjön az ilyen kifejezésekkel: „miţă", „pricnîciul vetrei", „motocei".... Ion Creangă művei ma több mint 20 nyelven terjesztik alvilágban nagyköveti minőségben a román irodalom gyöngyszemeit. Nemcsak egyszerű válogatások ezek, hiszen egyre több országban jelennek meg összegyűjtött művei is. A fizikailag 75 esztendeje távozott írónk szelleme elfoglalja helyét az irodalmi Parnasszuson, a világ nagyjai között. tiail (^^eaftcfa - napok) Hallatán ifjúnak-vénnek egyaránt megdobban a szíve, ha csak valaha is olvasta a Fehér szerecsen történetét, annak a varázslatos gyermekkornak az emlékeit... Creangă-napok - nincs olyan emberlakta hely ebben az országban, ahol legalább négyosztályos iskola ne terjessze a tudást. Ahol pedig kisdiákok, tintás ujjú elemisták vannak, ott Creangă neve legalábbis fogalom. A Creangă-napok a hálás utókor meleg emlékezése a legnagyobb román mesemondóra. Szülőfalujában, Humulești-ben a nyolcosztályú iskola növendékei oroszlánrészt követeltek maguknak az ünneplésből: emlékkiállítást rendeztek, benépesítették a mesedélután díszébe öltözött művelődési otthont, és szerte, amerre csak Ion Greannu megfordult Игам Neamţon, Brosteni-ben, lakban kisiskolások és színházi szakemberek műkedvelő és Hivatásos bábosok, könyvtárosok és pionírok vállalták büszkeséggel a Creangă-napok reájuk háruló kötelezettségeit. A fővárosban az ország első színpadának, a Nemzetinek" „a művészei szólaltatták meg Ion Creangă gépből sarjadzott hőseit, a bábszínház pedig az emlékezés decemberének derekán műsorára tűzte az utóbbi években játszott valamennyi Creanga-darabját. Nehéz lenne a felsorolás: valamennyi jelentős művelődési intézményünket, az ország öszszes iskoláit fel kellene sorolnunk, ha a Creangă-napok színhelyét számba kívánnák venni. A nagy mesemondóra való emlékezés színhelye egy egész ország közönsége pedig egy egész nép. Váradi Károly