Igaz Szó, 1962. január-június (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-06-01 / 6. szám

ANKÉT A KRITIKÁRÓL tárgyalása például számtalan lehetőséget kínál a román nép és a magyar nemzeti kisebbség testvériségének a bemutatására. A Kacsó Vakvágányon című regényéről, Kós Károly Budai Nagy Antal című drá­májáról írt cikkek, az Emil Isac harcos antinacionalista tevékenységéről, a Salamon Ernőről, Szilágyi András riportjairól szóló írások éppen úgy alkalmasak erre, mint a Korunkról szóló sok tanulmány. A román irodalmat már rég szívünkbe zártuk. Hány tanuló válogat például a Sze­resd a könyvet olvasó mozgalomban azoknak az íróknak műveiből, akiket a felszabadulás után jelentettünk meg magyarul. Hosszú lenne a felsorolás! Impozáns eredménye fordításirodalmunknak Alexandrescu, Emi­­nescu, Caragiale, Macedonski, Topîrceanu, Agîrbiceanu, Creangă, Coşbuc, Vlahuţă, Odobescu, Neculuţă, Alecsandri, Bolinti­­neanu, Arghezi, Sadoveanu, Beniuc, Reb­­reanu, Salcia, Stancu, Isanos, Jebeleanu, Banuş, Preda, Barbu, Mihali stb. műveinek kiadása. A felsorolás távolról sem teljes, egy író­nak több műve is megjelent, egy-egy mű­ről átlagban 3-4 cikk látott napvilágot. Eredmény? Ki sem kell számítani, egyéb­ként sem számokban mérhető. Mindenesetre, a megjelent könyvekről írt kritikák, recen­ziók nagy segítséget nyújtanak tanulónak, tanárnak egyaránt. Nagyon hasznos volt az Igaz Szó Kortárs román írók rovata — amelyet sajnos újabban hiába keresünk a folyóirat hasábjain -, de ma is nagy ha­szonnal lapozzuk azokat a rövid összefog­laló jellegű tanulmányokat, amelyeket pél­dául Munteanuról, Titus Popovici­ról, Gulam­ról, Banuşról, Lovinescuról, Stancuról és másokról írtak. Nagyon sok hasznos anya­got tartalmaznak azok a lapszámok, ame­lyek Sadoveanuról, Galactionról, Argheziről emlékeznek meg. A lírai hangütés- nekrológokat is ügye­sen fel lehet használni Cezar Petrescu, Că­riil Petrescu, Gala Galaction, George Ba­­covia, Mihail Sadoveanu művészetének ta­nításához. Ugyancsak oldottságuk miatt há­lásak az olyan természetű írások is, mint a Creangă viskójában, a Személyes találko­zások Sadoveanuval, A Jebeleanu házas­párnál. A tanulókat sok jelentéktelennek látszó apróság érdekli. Segítségükkel jobban megtapad a lényeg. Milyen izgalmasan ér­dekes például az a lépésről lépésre haladó kutatómunka, amely József Attila édesapja, Iosif Aron Rista nyomában folyik, s amely­ről a cikkek nem kevésbé érdekesen szá­moltak be! Nagyszerűen felhasználhatók a műhely­­tanulmányok. Szemlér arról vall, hogyan fordította Arghezit, Bözödi Galant, Jebe­leanu Petőfit, Adyt, József Attilát, Porum­­bacu József Attilát. Érdekesek Florica Cor­­descu vallomásai arról, hogyan készültek el a János vitéz kitűnő illusztrációi. A két­nyelvű Eminescu, Arany, Sadoveanu éppen úgy, mint a róluk írt kritikák, igen tanul­ságosak. Felszabadulás utáni drámairodal­munk tanítása alkalmával a tanulókat meg­lepően érdeklik a színibírálatok. Az irodalomelmélet tanításánál rendkívül hasznosak azok a kritikák, amelyek például a jelenkori román esztétikai kutatásról, a tartalom és forma problémáiról, a regény kezdeteiről és a stilisztikáról szólnak. Nagyon sok példával támasztottuk alá, hogy a korszerű, napjaink követelményeinek megfelelő irodalomtanításhoz milyen óriási segítséget jelent az irodalomtanárok szá­mára a hazai irodalomkritika és irodalom­történet. És mégis, sok szakmabelinek hiány­érzete támad — jogosan. Mert hazamegy a tanár egy dolgos munkanap után, leül az íróasztal mellé, hogy előkészüljön másnapra. Gondolatok, ötletek villannak át az agyán — és aztán összecsapja jegyzeteit, lemondva ötleteinek megvalósításáról, ment azok meg­valósításához át kellene lapoznia jónéhány óriási köteg folyóiratot. S hányszor ismét­lődnék ez meg! Bevallom, sokszor én is a könnyebb­­megoldást választanám, ha nem lenne egy házi használatra készült biblio­gráfiám folyóirataink anyagából, amelyet hétről hétre kiegészítek. Az igazi megoldás azonban az lenne, ha végre, annyi terv és félbemaradt kezdeményezés, apró mutatvá­nyok után, nyomtatásban is megjelenne fo­lyóirataink anyagának bibliográfiája, hiszen ez, amint kiderült, nemcsak a tudományos munkában, hanem az irodalomtanításban is nélkülözhetetlen.

Next