Igaz Szó, 1964. január-június (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 5. szám

W­IRCEA STEFANESCU: EMINESCU NÉHÁNY HANG: Hallatlan! ISKOLAMESTER: Valóban, ez a helyes kifejezés: — hallatlan. És ha megengedtem magamnak, hogy mindezt tudomására hozzam Alecsandri úrnak, csak azért bátorkodtam, mert talán már őhozzá is elértek e hangok, melyek engem ily mértékben föl­kavartak. ALECSANDRI: Igen, eljutottak. (Csönd. Valamennyi tekintet Alecsandrira szegeződik. Ő lassan fölkel a székéről, egy pillanatig maga elé néz, mintegy összeszedve gondolatait, megismétli): Igen, eljutottak. (Eminescura néz.) És ... nemrégiben ... egy költeményre ihlettek. Itt most csak egyetlen szakaszát fogom idézni.­­Ismét maga elé néz, mintha vissza akarna emlékezni a versre. A valóság azonban az, hogy meghatódott. Aztán ott­hagyja a helyét, néhány lépést tesz Eminescu felé. Az útjá­ban ülők félrehúzzák széküket, hogy utat engedjenek neki. Eminescuhoz érve, a költő, anélkül, hogy levenné tekintetét a költőtársról, nagyon egyszerűen mondani kezdi­: Van, aki nálam szebben dalol és édesebben? Annál jobb a hazának, és annál jobb neki ebben. Vágjon elém, ott álljon minden magaslaton , kelő napját köszöntse az én hunyó napom! (Az utolsó sor végére érve már Eminescu vállán nyugszik a két keze, aztán Caragiale, Creangă és Slavici könnybe lábadt s a többiek tágra meredt szeme előtt homlokon csókolja Emi­­nescut.) (A szín elsötétül.) Holdfény. A szín előterében pad. Eminescu, Slavici, Caragiale, jönnek. CARAGIALE (Eminescuhoz): Sajnálom, hogy éppen ma este kell úgy sietnem, mikor pedig olyan boldog vagy... De Ionicával hagylak. SLAVICI: De hiszen nekem is el kell, hogy ... CARAGIALE: Testvérek, minden jót. (Kezet ráz velük, indul, de mielőtt kimenne, megáll és szavalni kezdi). Tündérpompájú éji tájon felkel az ezüst holdvilág, összhang a föld, egy édes álom ... Eminescu — jó éjszakát! (Eminescu nevet, Caragiale kisiet, Slavici is kezet nyújt Emi­­nescunak.) EMINESCU: Te is elmegy? Én most nem tudnék aludni. Folyton magam előtt látom, milyen szépen viselkedett velem Alecsan­dri. Megindított és ...

Next