Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1950. 38. évfolyam
Tanulmányok - Köpeczi Béla: Eminescu – a román nép nagy költője 1/ 37–47. p.
KÖPECZI BÉLA : EMINESCU — A ROMÁN ХЕР NAGY KÖLTŐJE Ez év január 15-én ünnepelte a román nép s vele együtt a klasszikus értékeket megbecsülő haladó emberiség a 19. század nagy költőjének, Eminescu Mihálynak századik születési évfordulóját. Ez az ünnep jelentős dátum a Román Népköztársaság kultúrforradalmának történetében. Eminescu költészete a burzsoá kritika és irodalomi történet minden hamisításától megtisztítva most már félreérthetetlenül a nép kincsévé vált. A marxista-leninista kritika lehántotta a nagy költő művéről az okait az, ellenséges „értékelés"- és „magyarázat"-rétegeket, melyeket a vezető osztályok kritikusai ráraktak és felfedte azt a nagy értéket, melyet ez a mű jelent ellentmondásai ellenére is. A román feudális-burzsoá osztályok kritikusai megtettek mindent, hogy e költészet haladó, jövőbe mutató vonásait elhallgassák s kiemeljék mindazt, ami ezt el tudja választani a néptől és szűk dekadens irodalmi körök magánügyévé tudja tenni. Nem az ő „érdemük", ha ez a kísérletük teljes egészében nem sikerült és ha a dolgozó nép magáénak vallotta mindig a költőit A Tart pour l'art, a formalizmus, a pszichologizmus, a kozmopolitizmus vagy a nacionalizmus romániai képviselői a legkülönbözőbb hamisításokkal kísérleteztek. Egyesek azt próbálták bizonygatni, hogy Eminescu műve elefántcsonttoronyköltészet, mely elsősorban formális szépségeivel vagy világmegvető pesszimizmusával hat. Ennek a pesszimizmusnak a gyökereit a költő betegségében vagy a schopenha,nem, esetleg ind filozófia hatásában keresték, de gondosan elkerülték azt, hogy társadalmi okaira rámutassanak. Sokan a német, sőt egyesek a francia romantika folytatójaként tüntették fel, mások viszont, e költészet nacionalista hangjait kiemelve a román „fajiság" kifejezőjét látták benne. Ezek a hamis nézetek nem álltak meg az akkori országhatároknál, hanem átterjed az más országok burzsoá irodalomtörténetébe és kritikájába is. Magyarországon, ahol az uralkodó osztályok soviniszta politikájának következtében alig jelent meg a román irodalom kérdéseivel foglalkozó komoly tanulmány, az érdeklődő elsősorban világirodalomtörténetekben, lexikonokban nézhet utána, hogy váljon ki is volt Eminescu. Ezek a világirodalomtörtténetek, melyek általában minimális teret adnak a keleteurópai népek irodalmának, elimisétlik a fent ismertetett nézeteket s különösen előszerettel emelik ki a román költő pesszimista voltát. Anélkül, hogy teljességre törekednénk, bemutatunk néhány ilyenfajta jellemzést A Heinrich-féle Egyetemes Irodalomtörténetben, mely elég részletesen foglalkozik a román irodalom problémáival, az életrajzi adatok után ezt olvassuk: „Az ő (Eminescu) pesszimizmusa nem a beteg s a világgal meghasonlott ember pesszimizmusa, hanem azé, a férfié, aki a bölcseleti iskolák tanításaiból szűrte le a világfájdalmát s aki fellázad . A román uralkodó osztályok kritikusairól N. Moraru írt részletes tanulmányt, Studii si eseuri, Buc., 1960., 275. 37