Irodalomtudományi Értesítő, 1952 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1952 / 2. szám - I. - I. Vitner: Ion Luca Caragiale születésének századik évfordulójára
a nép nyomorát, a burzsoázia és a földesúri rend aljasságát, reakciós gondolkodásmódját, az egyes politikai cselszövések gyűlöletes mesterségét, a burzsoá család "szent és sérthetetlen” intézményének szétbomlását. Caragiale szenvedélyesen tanult az életnek ebben a nagy iskolájában. "Én csak életünk jobbátételéért,mi életünkről írok, mert mást nem ismertem és nem is érdekel”, irta Caragiale 1909-ben egyik barátjának. Г.Х. Caragiale 1874.-ben kezdi meg irodalmi tevékenységét a „Shimpele” /Tüskék/ című élclapban, kezdettől fogva állást foglal azzal a társadalommal szemben, amelyben a burzsoázia ma a földesúri rend uralkodik, a burzsoá-földesúri szövetség hivatalos képviselőivel szemben, élükön s porosz I. Károly királlyal, aki jelképe és kezese volt mindazoknak a gaztetteknek, amelyeket ez a klikk elkövetett. A korabeli társadalom hazug, korrupt és rabló légkörében 2.L. Caragiale felelősségének érezte, hogy megmondja az igazságot. És egyáltalán nem volt könnyű dolog a kapitalizmus gyors fejlődésének, a burzsoá földesúri szövetség megerősödésének, az elnyomott nép szabadságharca vérbefojtásának korszakában. "Nem arról van szó, - írta Caragiale 1900-ban - az egész világban sohasem lehetett és sohasem lehet elmondani a teljes igazságot! de nem hiszem, hogy a világon sok hely van, ahol kevesebbet lehet elmondani, mint nálunk!” Ehhez Caragiale még hozzáteszi« és mennyi igazságot kellene még kimondani nálunk, és mennyi igaz vélemény marad a félelem miatt csontburokba zárva!” Дг író világosan rámutat, hogy a román oligarchia féktelen zsarnoksága ennek a helyzetnek az oka. Ennek az oligarchiának a számára gyűlöletes az igazság. 9* a burzsoázián és a földesúri renden kívül ott van még a nép la - a »közönség”, amint általában a drámaíró nevezi. Ée ennek a közönségnek, amelynek tisztán kell látni® a valóságot, el kell mondani az igazságot« «Mert ha valamely osztály, kaszt vagy társulat szempontjából számos igazság veszedelmes fó, minden igazság jogos az egész közönség érdekeinek szempontjából.” Erok az 1900-ban irt sorok az író természetes következtetései alkotásának abban a szakában, amikor legjelentősebb műveit adta irodalmunknak. Ebben az újságcikkben /"Szabad nézetek"/ Caragiale, szemére vetve korszársainak a bátorság, a honpolgári magatartás hiányát, hangsúlyozza, hogy milyen értékes az író számára a környező valóság gondos megfigyelése. "Képtelenség mellett megyünk el és még csak fel sem húzzuk felháborodottan szemöldökünket, halljuk az ostobaságot és még esek az orrunkat nem húzzuk fel undosfável látjuk a csalást és az alávelóságot és bájosan mosolygunk, mintha legjobb iame?os$&akfc*l ■ találkoznánk. Hányszor és hánynak közülünk nem úgy tűnik* társadalmunk, amikor tevékenységének összeségében nézzük, mint egy furcsa színház!” A román társadalomnak ezt a "furcsa színházát” kezdi visszatükrözni Caragiale a »Zűrzavaros éjszaka” c. színdarabbal» 8« működésének kezdete a drámairodalom terén. A liberalizmus felé irányított maró szatíra kiváltja a liberális burzsoázia dühét. A burzsoá sajtó heves hadjárata együtt jár azzal a kísérlettel, hogy a Szerzőt egy verekedő-banda közreműködésével elhallgathassák. A nemzeti Szi»dás vezetősége a szerző beleegyezésének kikérése nélkül elhatározza, hogy a darab második előadásánál törli a befejező részt, hogy enyhítse a szatíra élét. Caragiale tiltakozik еж ellen az el-